(mi fontos korunkban…)

Én nem tudom, mit szólna egy Neander-völgyi ősember, ha valamely időgép elhozná közénk. De ne is menjünk vissza Neander-völgyig, jó nekünk a XIX. század is, amikor Einstein született, és Marx prosperált, aki a jövőbe látott, s valahogy emígy idézte fel a kommunizmus eljövendő szép napjait: reggel vadászom, este halászom, nappal a kritika kritikáját gyakorolom.
Fogalmam sincs, hogy Marx mikorra remélte a vadászat és a kommunizmus eljöttét, hiszen a létezőt, tanításaival szembeszegülve, Lenin és Sztálin erőltette ki. Valószínűnek látszik azonban, hogy a XIX. századi gondolkodó nem ezredéves távlatokban szemlélte a jövőt, hiszen akkor aligha fogalmazott volna úgy kiáltványában, hogy „kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísértete”. Így okunk van feltételezni, hogy Karl, ha szabad keresztnevén említenem a nagy elmét, meglepődne, ha idecsöppenne közénk, s mondjuk velünk együtt kalandozna a tévéadások dzsungelében. Ily módon szinte egyetlen este megtudhatná, hogy tulajdonképpen miről szól, mivel foglalkozik korunk, mi a legfontosabb az életünkben, s egyáltalán, mi a televíziózás, a modern hírközlés lelke és éltetője.
Mi tudjuk, tehát nem is nevezzük most nevén. Kérem szépen, mesélné majd Marx Engelsnek, miként pillantott be a jövőbe, kérem szépen, egy gombnyomásra ragyogó fény töltötte be a szobát, s a fény közepén egy gyönyörű nő ült, aki így szólt, na most, hogy elhúztak innen a férfiak, nyugodtan beszélhetünk a hüvelygombáról, mert szó mi szó, hüvelygombával, ami nem nagy ügy, minden harmadik nő rendelkezik, rendelkezett vagy rendelkezni fog. Te, Friedrich, mi az a hüvelygomba? Na jó, mindent nem tudhat az ember, én sem tudtam például, míg Lenin meg nem mondta, hogy a baloldaliság a kommunizmus gyermekbetegsége. Természetesen én már a hüvelygombázás legelején megkérdeztem, mely esztendőt írunk, s mely országban vagyunk, erre azt a választ kaptam, hogy mindegy, mert a hüvelygomba internacionális. Friedrich! Ennek örülnünk kell? El ne felejtsem, halhatatlan mondásaim sorába, ott, ahol a halászatot és a vadászatot emlegetem, el ne felejtsem beírni a gombászást, mert annak nagy szerepe lesz a jövőben. Szarvasgomba, őzláb, rókagomba, nyulica, vargánya, lila pereszke… Manapság ez a divat. De a jövő, látod, a hüvelygombáé.
Kérem szépen, folytatta Marx, azért azt is megtudtam közben, hogy az illető ország miniszterelnöke a Kommunista Ifjúsági Szövetség egyik funkcionáriusa volt, és ismerte a tanaimat; egy gombnyomásra meg is jelent, nem szakállasan, mint mi, nem is olyan zömöken, mint én, inkább nyurgán, de mielőtt jól megnézhettem volna, megint egy gyönyörű nő jelent meg, és felvilágosított, mit kell tennem a narancsbőr ellen, ha nyáron napozni akarok. Ezeknek ott a jövőben, elég sok bajuk van a naranccsal. Te, Friedrich, jó volna megtudnunk, mi az a narancsbőr. A székrekedést, amiről rögvest a narancsbőr után kezdett beszélni a harmadik gyönyörű nő, azt ismerjük mi, XIX. századiak is. De míg a mi doktoraink állandóan eret vágnak, purgálnak meg piócákat raknak az emberre, a jövő, ahogy kiáltványunkban is sejtettük, valami nem tudom micsoda pirulával oldja meg a dolgot. A XXI. század az imperializmussal együtt a ricinust is a történelem szemétdombjára vetette.
Kérlek szépen, az egyik legfontosabb dolga lesz az általunk leírt tökéletes társadalom emberének az illemhelyek szagtalanítása. Te, tudod, mi az a WC? Vízöblítéses klozet, megérdeklődtem, angol találmány, mint a krikett. A jövő klozetje illatos, Friedrich, illatos. Aztán megint visszajött a hüvelygomba. Majd egy férfiú azt mondta, nyilván zavarában, miután bekapott egy pirulát: viszlát, fájdalom. Te, Friedrich, mikor mi azt mondjuk, auf viedersen, nem arra célzunk, hogy szeretnénk, ha az illető tényleg visszatérne? Mire Friedrich Engels valószínűleg így felelt, én nem tudom…