Műhiba

Eljárás indult az Egyesült Államokban Michael Moore ellen, mivel a rendező Kubában járt orvosi kezelésen a 2001. szeptember 11-ét követő romeltakarítás során maradandó egészségkárosodást szenvedett tíz amerikai állampolgárral. Moore úgy véli, politikai támadás áldozatává vált, amiért új filmjében az egészségügyi rendszer visszásságait vizsgálja. Az üzenet aligha csupán Amerikának szól.

Amerika hamarosan hozzánk is megérkezik – mondják a konzervatív pénzügyi szakemberek, rámutatva arra, hogy a jóléti államokra jellemző elöregedés, a szociális háló szertefoszlása, a munkanélküliség és az egészségbiztosítási rendszer nyereségorientálttá tétele rövid időn belül a társadalom kettészakadásához vezet. Persze csalóka a hazai és az amerikai helyzet összevetése, hiszen mások az eredők és az erőviszonyok, de tény, hogy a gondoskodó állam mítoszával való leszámolás a lakosságot az óceán mindkét oldalán anyagi helyzet szerint osztja nyertesekre és vesztesekre. Vagyis ha van pénze az embernek, az egészségét is megveheti, ha nincs, akkor a társadalom perifériájára szorul, mindegy, mit tett le korábban az állam asztalára. Körülbelül ez az üzenete Michael Moore legújabb filmjének, a Sickónak is, amelyben a rendező azt állítja, a Bush-féle politika megfeledkezik a lakosság kiszolgáltatott rétegeiről. Az ellátórendszer visszásságainak bemutatására pedig azok a legmegfelelőbbek, akik a 2001. szeptember 11-i terrortámadást követően mentősként, tűzoltóként, romeltakarítóként másokon próbáltak segíteni, de végül – a munka során szerzett tartós, olykor végzetes egészségkárosodás révén – maguk is áldozattá váltak.
Az Egyesült Államokban jelenleg negyvenötmillió ember – így a bevándorlók többsége – nem rendelkezik társadalombiztosítással, vagyis az életmentő beavatkozásokon túl semmiféle szociális-egészségügyi ellátásra nem jogosult. A közelmúltban megtörtént például, hogy egy közlekedési baleset biztosítással nem rendelkező súlyos sérültjének életét a kórházban megmentették ugyan, de finanszírozás hiányában nem végezték el rajta a rehabilitációhoz szükséges műtéteket, így végül megbénult. A többek között a Kóla, puska, sült krumpli és a Fahrenheit 9/11 című filmjeiről ismert Michael Moore azt állítja, „a Bush-kormány öt és fél éve rá se hederít szeptember 11-e hőseire”, akiknek még a gyógykezelésüket is maguknak kell kifizetniük. A dokumentumfilm-rendező legújabb alkotásában az amerikai egészségügyi rendszer tarthatatlan helyzetére világít rá, nem mulasztva el Bush elnök és adminisztrációjának újabb heves bírálását. A filmet ezen a hétvégén mutatják be a cannes-i filmfesztiválon, az amerikai mozik pedig június végétől vetítik. Az alkotás már premier előtt vihart kavart, a washingtoni pénzügyminisztérium vizsgálatot indított Moore ellen amiatt, hogy a filmes legújabb alkotásának forgatási munkái során megsértette a Kubával szemben érvényben lévő amerikai embargót. A hatóságok azzal vádolják a rendezőt egy hivatalos iratban, hogy a szükséges utazási engedély nélkül látogatott el az ellenséges szigetországba. Moore márciusban járt Kubában forgatócsoportja és néhány beteg társaságában, aki a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után a New York-i Világkereskedelmi Központ helyén vett részt a romok eltakarításában, s most a kommunista országban gyógykezelteti magát.
Néhány kópiát külföldön rejtettek el a film alkotói, akik attól tartottak, hogy a hatóságok még a bemutató előtt lefoglalják őket. A rendező elleni eljárást először a Sicko producere, Meghan O’Hara kommentálta, úgy fogalmazva, „az egészségbiztosítási rendszer nagyon rosszul működik az Egyesült Államokban. Gyakran halálosan rosszul. A pénzügyminisztérium fellépése kísérlet lehet a film aláaknázására. A Bush-adminisztráció erőfeszítése, hogy politikai indíttatású nyomozásba kezdjen Michael Moore ellen, nem tud minket meggátolni abban, hogy eljuttassuk a filmet az amerikai nézőkhöz. Ezek az emberek névtelen hősök, akik az életüket kockáztatták, hogy megtalálják a túlélőket, kiássák a holttesteket és eltakarítsák a romokat. Mostanra azonban komoly egészségügyi problémáik támadtak, és legtöbbjük nem kapja meg azt a kezelést, amelyre szüksége lenne, illetve amelyet megérdemelne.”
Moore később maga is azt állította, hogy politikai támadás indult ellene, ezért Henry Paulson pénzügyminiszternek írt levelet, kérve az eljárás megszüntetését, s leszögezve, hogy nem ő követett el törvénysértést, hanem az embereket veszni hagyó George Bush. Vajon kell-e ennél jobb kampány a filmbemutató előtt? A rendező kifejtette nyilatkozatában, hogy az „egészségügyi ipar” jelentős mértékben támogatta a republikánus elnök újraválasztási kampányát 2004-ben, ez az oka annak, hogy az ellátórendszer bírálóit meg akarják félemlíteni. A globális gyorsétterem-hálózatokat és a túlfogyasztó társadalmat kifigurázó Kóla, puska, sült krumpliért 2002-ben Oscar-díjjal kitüntetett Moore szerint nem véletlen, hogy éppen most, filmjének bemutatója előtt indult ellene vizsgálat, holott a kormány már tavaly október óta tudta, hogy Kubába készül.
Persze ne legyünk naivak, a Bush-ellenes pamfletek igencsak jól hoznak a konyhára, a három évvel ezelőtt bemutatott Fahrenheit 9/11 – amelyben az alkotó élesen bírálta az elnök terrortámadásokat követő fellépését – hamar elérte a százmillió dolláros bevételi csúcsot, de az amerikai szakportálok szerint mára a kétszázhúszmilliót is meghaladta az alig hatmilliós költségvetéssel készült film nyeresége. Erősen politizált jellege és leplezetlen elfogultsága miatt Moore persze nemcsak rajongókra, hanem ellenségekre is szép számmal tett szert, s nem járnak messze az igazságtól azok, akik kellemetlen propagandistának tartják. De Moore alkotásai kellő kritikával nézve is felkavarók, a globalizáció megfékezésének szükségességét vagy a háború szenvedéseit megvilágító üzeneteit nem lehet félvállról venni. A filmjeit forgalmazó Weinstein Co. vezetője, Harvey Weinstein szerint a Sicko kevésbé osztja majd meg a nézőket, mint a Fahrenheit 9/11, mondanivalója demokraták és republikánusok számára ugyanaz. A cég komédiaként propagálja a filmet, a kérdés csak az, lesz-e kedve bárkinek is kacagni rajta.