A törvényes rend védelmében

Na és?! – mondta Horn Gyula, amikor az átvilágítóbírák 1997-ben megállapították, hogy a politikus 1956–57-es tevékenysége kötődött az elmúlt rendszer hatalmi, karhatalmi szervezeteinek működéséhez. Magyarán és tényszerűen: Horn pufajkás volt. Na és, kérdezte, közölte ekkortájt Magyarország miniszterelnöke. A felszólítás ellenére harminc napon belül természetesen nem mondott le posztjáról.
Egy külföldi lapnak adott interjújában Horn még tavaly is azt mondta, ő 1956-ban a karhatalmi osztag résztvevőjeként a törvényes rendet védelmezte. Szó, mi szó: az ötven évvel ezelőtt, a Nyugati pályaudvar környékén lezajlott tüntetés és sortűz miatt a rendszerváltozás után indult büntetőeljárásban ő csak tanú volt. Fel sem vetődött a jogi felelőssége. Az átvilágítóbírák Medgyessy Péter volt pénzügyminiszter, Gál Zoltán egykori belügyminiszter és Csehák Judit politikai bizottsági tag érintettségét is megállapították. Egyikük sem mondott le új, demokratikus tisztségéről. Horn Gyula azzal vágott vissza: a választópolgárok ismerik a múltját, s ennek tudatában szavaztak a szocialistákra.
A friss hírekből már tudjuk: Sólyom László köztársasági elnök szerint Horn Gyula 1956-os tevékenysége nem egyeztethető össze jelenlegi alkotmányunk értékrendjével. Az államfő emiatt nem írta alá azt az előterjesztést, amelyet Gyurcsány Ferenc juttatott el hozzá, kérve: a köztársasági elnök részesítse magas állami kitüntetésben a hamarosan 75. születésnapját ünneplő volt miniszterelnököt. Az elnök nem mondott nemet, hanem csupán azt jelezte, hogy a döntéssel megvárja az Alkotmánybíróság (AB) határozatát. A bírákat egyébként még tavaly március 14-én maga az államfő kereste meg. Indítványozta: értelmezzék az alkotmányt, és határozzák meg, mire jogosítja fel a kitüntetések adományozásakor az alaptörvény az elnököt. Megtagadhatja-e a köztársasági elnök a kormányfő által javasolt személy kitüntetését, ha úgy ítéli meg, hogy a gesztus ellentétes lenne az alkotmány szellemiségével, az államfő erkölcsi integritásával.
Tavaly március 15-én – Gyurcsány kezdeményezésére – Sólyom László kitüntette a múlt rendszer két prominensét: Fekete Jánost, a Magyar Nemzeti Bank volt alelnökét és Marjai József egykori miniszterelnök-helyettest. Ellenvéleményének azzal adott nyomatékot, hogy a nyilvánossághoz és egyben az Alkotmánybírósághoz fordult. Úgy tudjuk, az AB-határozat tervezete elkészült, s azt várhatóan július elején aláírják.
Gyurcsány Ferencnek nincsenek aggályai, szerinte Horn Gyula megérdemli a magas elismerést. „Mi az, hogy?! Nagyon is!” Hiszen – a javaslat indoklása szerint – Horn miniszterelnökként hasznos tevékenységet folytatott. A pufajkás múltról az előterjesztésben nincs szó. Azt ugyanakkor a hajdani kormányfő sosem tagadta meg. Sőt, büszkén hivatkozott rá. Nyilván Gyurcsány is kalkulált ezzel. Az államfőhöz intézett levelével ebből következően a Horn Gyula környezetéhez tartozó régi vágású politikusokat akarta megnyerni. Szüksége van a támogatásukra.
A fűhöz-fához kapkodó Gyurcsány szeretné megerősíteni elfogadottságát, vezetői tisztségét a mind népszerűtlenebbé váló szocialista pártban. Ezt szolgálja a jelenleg éppen folyamatban lévő kormányátalakítás és a koalíciós egyeztetés is. A hiteltelen és népszerűtlen miniszterelnök pozíciókat is osztogat. Egyik fő riválisát, Kiss Pétert a kancellária vezetésével bízta meg, s miniszteri rangra emeli saját bizalmi embereit, Bajnai Gordont, Szilvásy Györgyöt és Draskovics Tibort is. Várhatóan újabb tisztségekkel jutalmazza a Szabad Demokraták Szövetségét. Nem véletlen az sem, hogy az elmúlt napokban elismerésben részesült a nemrégiben menesztett két rendőri vezető, Bene László és Gergényi Péter, az országos és a budapesti főkapitányság volt vezetője. Ez bizonyára üzenet a fegyveres és a rendvédelmi szervezeteknek: az elmúlt ősszel tapasztalt fellépésre van szükség, noha a gumilövedék használatát az ellenzék követelésére most kiiktatják a rendőrségi törvényből. A gumibot, a vízágyú és a könnygáz azonban megmarad. S talán a vipera is. Az azonosító jelvények viselése pedig kötelező lesz. Sok reményünk azonban nem lehet. A szemlélet ugyanis nem változik. A Fővárosi Főügyészség a héten jogerősen elutasította Morvai Krisztina feljelentését a tavaly október 24-ei rendőrattak ügyében. A vádhatóság úgy látja: nem valósult meg a gyülekezési jog megsértése azzal, hogy a rendőrség nem gondoskodott a Fidesz belvárosi ünnepségén résztvevők személyi biztonságáról. Ebből azt vonhatjuk le, hogy mindenki saját kockázatára megy ki az utcára. Az ügyészség szerint a rendőrségi törvény alapján a rendőrségnek joga és kötelessége erőszak alkalmazása akár a békés járókelőkkel, vagy az ünneplő, és jogszerűen demonstráló emberekkel szemben is, ha a közelben jogsértők garázdálkodnak. Egyszerűbben szólva: aki rossz helyen van, magára vessen.
Csak az a kérdés: miként értelmezendő a gyülekezés szabadsága? Vajon a rendőrségnek nem kötelessége-e, hogy megvédje, elkülönítse a zavargóktól a békésen ünneplő, közlekedő embereket?
További súlyos aggály: mire jogosult az állampolgárt az utcán igazoltató rendőr? S hányan igazoltathatják egyidejűleg a pesti utcán egyedül közlekedő járművezetőt? Amennyiben úgy látják, hogy az illetőnek a biztonsági öve nincs bekötve, a papírjai pedig állítólag nincsenek rendben, akkor, csupa szívjóságból öten is hazakísérhetik? Hogy juthat öt rendőr egyetlen igazoltatás ilyetén véghezvitelére, amikor Budapesten – az új főkapitány bejelentése szerint – több mint ötszáz rendőr hiányzik?
Utóbbi esetben természetesen nem csak Zsanett ügyéről van szó. Hanem bárkiéről, aki ebben a városban, országban él, mert sosem tudhatja, mikor jut Zsanett sorsára. Mikor karolják őt fel a segítőkész közegek? S mikor válik egyúttal – a hivatalos álláspontot, a hivatali érdeket közvetítő médiumok révén – köznevetség tárgyává, a köz prédájává is. Ez az eljárás még folyamatban van, de nem zárható ki, hogy a gyülekezési szabadság kérdésével együtt a strasbourgi bírák elé kerül majd.
Ha másból nem, a szocialista klasszikusok megnyilvánulásaiból persze tudjuk, milyen fontos a törvényes rend oltalma. A balliberális, MSZP–SZDSZ-kormányok hatalmának védelmét szolgáló erőszak-apparátus gyakorlatában az emberi jogok, az egyetemes etikai és jogi normák a rendszerváltozás óta nem tapasztalt súlyos sérelmet szenvedtek.
A jelenlegi válság a nemzetközi jogvédő fórumok további közreműködése nélkül aligha szüntethető meg.