Leginkább a hatodik és a hetedik fejezet pénzügyi információiból lehet megítélni az Új Magyarország vidékfejlesztési programot, amelyet februárban nyújtott be a kormány az Európai Uniónak – véli Ángyán József. Mint fogalmazott, ezek a „vidék szempontjából meglehetősen szomorú képet mutatnak”. – Ahol a források zöme található, oda a többség pályázatot sem adhat be, ahova pedig pályázhatnak, ott elnyerhető forrás alig akad. A források túlnyomó többségét a fizikai tőke fejlesztésére, a beruházások támogatására és az infrastruktúra-fejlesztésre koncentrálják, azok elosztása elképesztő aránytalanságokat mutat – szögezte le Ángyán József. A hét év alatt lehívható, 1400 milliárd forintnyi forrásból csaknem 650 milliárdot szán a kormány az 1. (versenyképességi) tengely intézkedéseire, ebből is egyedül a mezőgazdasági üzemek korszerűsítése, azaz a beruházástámogatás visz el több mint 410 milliárd forintot, és ehhez jön még az infrastruktúra fejlesztésére szánt 60 milliárd forint. Ezekhez a forrásokhoz viszont csak a legnagyobb gazdaságok, tőkeerős csoportok juthatnak hozzá, mivel az úgynevezett életképességi határok alapján a mezőgazdasági termelők túlnyomó többsége a pályázatot sem adhatja be. Az életképességi határ azt jelenti, hogy egy bizonyos gazdasági teljesítmény eléréséhez kötik a támogatás igénylését. Minimálisan 6000 euró standard fedezeti hozzájárulással kell rendelkezni ahhoz, hogy egyáltalán valaki pályázhasson bizonyos címekre.
Elöregedő gazdatársadalom
Ángyán József tanulmányában olvasható: a magyar birtokstruktúra tényleges gazdasági teljesítménymutatói alapján a nyilvántartott gazdasági egységeknek csak a felső 5,5 százaléka, ezen belül például a vegyes állattartó gazdaságoknak csak 0,6 százaléka fér hozzá ezekhez a forrásokhoz. Az egyetemi tanár elmondta: miután az ellenzék tiltakozott, és ezt a tényt a közvéleménnyel is megismertette, a kormány az életképességi határt kénytelen volt valamelyest leszállítani, de csupán annyi változás történt, hogy a nyilvántartott 714 ezer gazdasági egységnek immár 6,8 százaléka érhet a pályázati forrásokhoz, míg erre korábban csak 5,5 százaléknak lett volna lehetősége. A drámai viszonyokat jelzi, hogy a regisztrált, élethivatás-szerűen mezőgazdasági tevékenységből élő gazdaságok közül, amelyek száma 220 ezer, még így is csak mindössze 22 százalék felel meg az elvárásoknak, adhat be pályázatot, 78 százalék nem jogosult a legnagyobb összegű fejlesztési forrásokra.
Ha mindehhez hozzávesszük a 44 lehetséges támogatási jogcím közötti forrásmegosztást, a kép még drámaibbá válik. Hét év alatt a rendelkezésre álló 1400 milliárdból mindössze 16 milliárd forintot szán például a kormány a fiatal és az idős gazdák támogatására. Ez azt jelenti, hogy nem foglalkoztatja az agrárium súlyos demográfiai helyzete, a gazdatársadalom elöregedésével kapcsolatos gondok. A támogatás éppen azért lenne szükséges, hogy lendületet kapjon a generációváltás, a családi gazdálkodási formák megerősödjenek, megújuljanak, a folytonosság biztosítva legyen. (A kérdés egyébként szorosan összefügg a földeladással, a földpiac liberalizációjával is.) – Persze ha a tőkés nagybirtok megerősítése a valódi cél, akkor érthető ez a hozzáállás – szögezi le Ángyán József. Hogy valójában erről lehet szó, alátámasztja az is: a vidékfejlesztési programban a kis- és a középgazdaságok piaci versenyképességét, piacra jutását és ezzel a megmaradásukat garantáló szövetkezés, azaz a termelői összefogás támogatása is csak 30 milliárdot ér meg a kormánynak – hét év alatt az 1400 milliárdból. A számukra létfontosságú szaktanácsadási szolgáltatás igénybevételének támogatása sem ér többet 0,7 százaléknál, azaz kilencmilliárd forintnál. A szerkezetátalakítás alatt álló, félig önellátó gazdaságok – a legkisebbek – megerősítésére pedig a teljes időszakban kevesebb mint ötmilliárd forintot szán a program.
Előnyben az iparszerű
nagyüzemek
Vészjósló az is, és a latin-amerikanizálódást vetíti előre, hogy a korábban széleskörűen alkalmazott környezetkárosító, iparszerű mezőgazdasági rendszerek minőségi átalakítását szolgáló környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniai intézkedésekre a kormány a teljes forráskeretnek csupán a 0,9 százalékát szánja. De a forráselosztás révén veszélybe kerül a Natura 2000 program is, ugyanis a mező- és erdőgazdálkodás e területeinek támogatására a következő hét évre összesen csupán 25 milliárd forint jutna. Ebből – ahogyan Ángyán József fogalmaz – bizonyosan nem lesz elindítható ez az egyébként a környezet állapotának javítása szempontjából létfontosságú és európai vállalásaink alapján kötelező program, amelynek kijelölt területe Magyarországon 1,9 millió hektár. „Ez az összeg nemhogy a Natura 2000-es területek hétéves finanszírozását, de még a program elindítását sem teszi lehetővé. Ezt a helyzetet súlyosbítja, hogy az egyéb szempontból hátrányos helyzetű, érzékeny, sérülékeny, illetve kis agrárpotenciálú területek támogatására, amelyek 1,4 millió hektárt tesznek ki Magyarországon, a teljes forráskeretnek csupán a 0,46 százalékát, hét évre összesen 6,4 milliárd forintot szánnak” – olvasható tanulmányában. Arról nem is beszélve, hogy az évi 44 milliárd forintos forráslekötéssel járó intézkedési területen belül a források túlnyomó többségét a legkevésbé kedvező környezeti és foglalkoztatási hatású alap-, illetve integrált programokra és az itt tömegével jelentkező hagyományos, iparszerű, néhány növény tömegtermelésére specializálódott nagyüzemek, tőkés társaságok pénzügyi igényeinek kielégítésére fordítja a kormány – állítja az egyetemi tanár. Mint tanulmányában kifejti, a másfél millió hektár bevont területből ezek adnak ki 1,2 millió hektárt, így a tényleges agrár-környezetgazdálkodási programokra csak a teljes terület 20 százaléka jut. Ángyán József szerint ennek az „elképesztően aránytalan” szerkezetnek a kialakítását úgy érték el, hogy a 100 pontos bírálati rendszert felfüggesztették, és gyakorlatilag mindenkit befogadtak a programba, függetlenül attól, hogy milyen mértékben tartozott annak valódi célcsoportjához. Az iparszerű nagyüzemek forrásokhoz juttatása valósult meg a környezetgazdálkodás égisze alatt. A kormány fejlesztési programja pedig konzerválja ezt az állapotot, mivel a 2007–2013-as időszakra az agrár-környezetgazdálkodási területre csupán annyi forrást tervez, amely mindössze az eddig befogadott gazdaságok hétéves forrásigényét fedezi. Súlyos gond az is, hogy az ökológiai állattartásra, illetve az őshonos állatfajták környezetkímélő tartására egyetlen fillér támogatás sem lesz.
Elsorvasztják a vidéki
közösségeket
A helyi közösségek összefogásán, együttműködésén alapuló Leader-programokra szánt összeg is azt érzékelteti: a kormány nem tekinti meghatározó tényezőnek a vidéki közösségeket. Úgy van vele, hogy majd az uniós pénzekkel kitömött tőkés társaságok „eligazítják a sorsukat”. A vidéki életlehetőségek javítására például mindöszsze 60 milliárd forintot költenének a hét év alatt, ami alig nyolcada a nagyberuházásokra fordított összegnek. „A kistelepülések szolgáltatási helyzetének ismeretében elképesztő és teljességgel elhibázott, hogy a vidéki közösségek megtartásában kulcsszerepet játszó intézkedési területre, az alapvető szolgáltatások fejlesztésére a forrásoknak csupán mintegy 2,14 százalékát, nem egészen 30 milliárd forintot szán, s ahelyett, hogy megerősítené, rohamosan felszámolja azokat (a posták bezárnak, a vasúti szárnyvonalak megszűnnek, az iskolákat a kistelepüléseken megszüntetik stb.). – Pedig az Európai Unió lehetőséget kínálna arra, hogy az e szolgáltatásokat fenntartó piaci szereplők jövedelmét, akik ezeket a kis forgalomra hivatkozva felszámolják, közpénzekből 75 százalékos EU-társfinanszírozás mellett kiegészítsük, és így e szolgáltatásokat mégis fenntarthassuk” – olvasható Ángyán József elemzésében. Az egyetemi tanár azt is hozzáteszi: a program láthatóan nem törekszik erre, s ezzel bizonyosan gyorsítja a vidéki közösségek szétesését, a vidéki kistelepülések elnéptelenedését, a vidék kiürülését, a szociális népvándorlás elindulását. Ez teljességgel ellentétes azzal, mint amit az európai vidékfejlesztési elképzelések céloznak, és az erre szánt európai vidékfejlesztési források segítenek – szögezi le.
Ángyán József úgy véli: a program belső forráselosztási arányai nem tükrözik a magyar agrárium és vidék egészének tényleges problémáiból fakadó teendők forrásigényét. Sőt a program kialakításában, „lényegi kérdéseinek”, forráselosztási arányainak eldöntésében a vidék társadalmának meghatározó csoportjai nem vettek részt, és magát a programot sem ismerik. Az unióval kötött érvényes megállapodás hiányában az államháztartási törvénnyel ellentétesen kiírt pályázatok pénzügyi fedezete kétséges. Azok ráadásul olyan területekre koncentrálnak, ahol – véli Ángyán – a tőkésklientúra sürgeti a pályázati pénzekhez való hozzájutást. Mint megírtuk, egy Gödöllőn megtartott konferencián arra szólított fel: a civil társadalom dolgozza ki saját stratégiáját, és minden eszközzel igyekezzen azt érvényre juttatni. – A multimilliárdosok kormányának csak időszakosan, propagandacélokra van szüksége a gazdatársadalomra és a vidékre – tette hozzá a professzor. Ismeretes: Gyurcsány Ferenc a nagy gazdatüntetések idején személyes garanciát vállalt arra, hogy a Glatz Ferenc, az Akadémia volt elnöke nevével fémjelzett, Párbeszéd a vidékért mozgalom ajánlásait megvalósítja. Ezek között szerepelt a vidék parlamentjének felállítása, valamint a kormányváltásoktól független, széles konszenzuson alapuló vidékpolitika anyagi forrásainak biztosítása is. A gazdatüntetések lecsengése után a jobboldali elhajlással nem vádolható Glatz Ferenc projektje is elsüllyedt…
origo.hu
Kettészakadt az ország: óriási hőmérséklet-különbség északon és délen
