A magyar szabadságharcos nemzet, amely őrzi azt, ami az övé: örökségét és kultúráját, egyéni és közösségi jogait, szabadságát és békéjét – hangsúlyozta Kövér László, az Országgyűlés elnöke a szerencsi Rákóczi-várban elmondott köszöntőjében a 7. Tárogatós világtalálkozó megnyitóján. A házelnök hozzátette, a magyar nép mindezt úgy teszi, hogy „időről időre megpróbálnak a nyakunkra lépni azok, akik valamely istentelen és embertelen ideológia nevében el akarják venni hitünket, át akarják alakítani életmódunkat, miközben – nem mellesleg – a zsebünkben akarnak turkálni, és – ha úgy alakul – szívesen feláldoznának bennünket és otthonainkat egy véres háborúban”.
Hangsúlyozta, szükség lesz most is bátor, önmagáért és a közösségért kiállni kész és képes, a békéhez minden körülmények között ragaszkodó lélekre. – Szükség lesz tehát a tárogatóra és annak mítoszára, valamint azokra is, akik azt megszólaltatják, magyarokra és nem magyarokra egyaránt – emelte ki a házelnök.
Azt mondta, az esemény résztvevőit annak a hangszernek a szeretete gyűjtötte össze, amely a magyar történelemben mindig a szabadság hangját szólaltatta meg”. A tárogatót „mindig a szabadság barátai használták”, hangjából a szabadságukat védők vagy éppen az elveszett szabadságukat visszaszerezni akarók merítettek erőt – mondta. Megjegyezte, azok, akik nem küzdhettek fegyverrel az elnyomás ellen, „a tárogató hangjával őrizték azt, ami az övék”, és ezért „egy igazi kultúrtörténeti legenda” a magyar emberek számára a tárogató. Hozzátette, a hangszer eredete az idők homályába vész, elterjedése a hagyomány szerint a kuruc időszakhoz, a Rákóczi-szabadságharchoz kötődik.
Kövér László köszöntőjében arra is kitért, hogy Magyarország megalapítása óta, több mint ezer éve jogfolytonosan létezik Európa politikai térképén. Úgy fogalmazott, a magyar történelem a 16. századi oszmán hódítás óta a szabadságharcok története: egyfelől állandó készenlét a túlélésért és a megmaradásért való küzdelemre, másfelől állandó harc a magyarok egyéni és közös jogainak érvényesítéséért. Hangsúlyozta, az elnyomók sosem nyerték meg azt a békét, amelyben a passzív ellenállás az összetartozás, a kultúra, az emlékezés és a zene – egyebek mellett a tárogató hangja – erejével végül mindig győzedelmeskedett. Mint mondta, ez 35 éve is így volt, amikor „a kommunizmus múltat végképp eltörölni akaró 40 éve után lehetőséget kaptunk, hogy újra használatba vehessünk mindent, amit át tudtunk menteni”. A tárogatósok is gyorsan megtalálták az egymáshoz vezető utakat, és elindult a Rákóczi Tárogató Egyesület, hogy visszahelyezze a hangszert az őt megillető helyre – jegyezte meg.
Kövér László úgy fogalmazott, a tárogatón játszó művészek törekvéseinek köszönhetően a hangszer nem a múlt egy egzotikus darabja, hanem kultúránk jelenben és jövőben is élő hangon zengő része.
Borítókép: Kövér László a 7. Tárogatós világtalálkozó megnyitóján (Fotó: MTI/Vajda János)
