Az jó hollandusokrúl (12.)

Az egyenlőségről
A hollandok nem a humorukról ismertek, mondják némelyek. Én megpróbálom bebizonyítani az ellenkezőjét.
Egy kisebb cégnél kitesznek az ablakba egy táblát:
SEGÉDERŐT FÖLVESZÜNK. Tudjon gépelni, felhasználói szinten értsen a számítógéphez, és legalább két nyelven beszéljen. MI AZ EGYENLŐ ESÉLYEKÉRT KÜZDŐ MUNKÁLTATÓ VAGYUNK.
Röviddel ezután egy kutya két lábra állt, elolvasta a hirdetményt, és bement az ajtón. Ránézett a recepciósra, a farkát csóválva. Odament a hirdetéshez, ránézett, nyüszített. A recepciós megértette, és bevezette az irodavezetőhöz. A főnök enyhén szólva meglepődött. De a kutya nagyon elszántnak tűnt.
Az irodában a kutya felugrott egy székre, és a főnök arcába bámult. A főnök azt mondta:
– Sajnos nem tudom alkalmazni önt. A hirdetés szerint önnek tudnia kell gépelni.
A kutya leugrott, odament az írógéphez, és egy tökéletes levelet produkált rövid idő alatt. Kivette a gépből, odavitte a főnökhöz. Az nagyon meglepődött, de azt mondta:
– Igen ám, de a hirdetés szerint a számítógéphez is értenie kell.
A kutya odament a számítógéphez, és a szövegszerkesztővel megírt egy körlevelet, a táblázatkezelővel készített egy táblázatot. Odaadta a főnöknek.
– Látom, ön nagyon értelmes kutya, különleges tulajdonságokkal. Azonban mégsem lehet öné az állás.
A kutya leugrott, odament a hirdetés egy példányához, és rátette a lábát arra a részre, ahol az volt ráírva: MI AZ EGYENLŐ ESÉLYEKÉRT KÜZDŐ MUNKÁLTATÓ VAGYUNK.
– Az igaz – mondta a főnök –, de a hirdetés azt is mondja, hogy legalább két nyelven kell beszélnie.
A kutya egyenesen a szemébe nézett, és azt mondta:
– Miau.
A pénz, az a pénz…
A kálvinizmus holland verziója a következő volt sokáig:
– őrizz minden centet, amely a tied, és harcolj meg mindegyikért, amelyik még nem;
– tagadd, rejtsd el a gazdagságod, kérj bocsánatot a jólétedért;
– minden körülmények között szegénynek állítsd be magad.
Mai változatban:
– ha drága ruhát veszel, ne tagadd az áru minőségét, hanem említsd meg, milyen jó vásárt csináltál, így kevésbé drágának tűnik fel a ruhanemű;
– ha valaki megjegyzést tesz fényűző lakásodra, mondd azt: Igen, nagy ez a ház, talán túl nagy is a mi jövedelmünkhöz. Ha tudtuk volna, hogy ennyibe kerül a fönntartása, biztos, hogy kisebbet veszünk;
– ha partit rendezel, kérd meg vendégeidet, hogy szálljanak be a kávé árába, mert valójában nem engedhetsz meg magadnak ekkora fényűzést;
– ha luxushajóúton veszel részt, nyilvánosan mutogasd a „Szegények vagyunk, de büszkék” egyesület tagsági kártyáját;
– ha visszatérsz a kéjutazásról, kritizálj apró, jelentéktelen dolgokat, hogy úgy tűnjön fel, valami olcsó, leszállított árú utazásra fizettél be az utolsó pillanatban.
Amikor 2002 januárjában bevezették az eurót, az adóhatóság kitalálta a „nemzeti takarékoskodási hetet”. Vagyis megengedték, hogy az adózás elől a párnacihába rejtett, kertben elásott pénzek, malacperselyek, harisnyák és kredencek titkos tartalmát büntetlenül átválthassák az emberek euróra. Volt is ám sorban állás a bankok előtt.
Aztán itt vannak az árleszállítások, amelyek itt mindig egy hónappal tovább tartanak, mint máshol Európában. A szezonális árleszállítás (uitverkoop) mellett különleges ajánlat/akciós ár (aanbieding vagy actie), reklámár (reclame), kettőt fizet hármat kap (twe betalen, drie halen), végkiárusítás (op is op) is létezik. A legnagyobb kedvenc a mindent eladunk (alles moet weg). A feliratokban nem lehet megbízni, lehet, hogy negyed éve vannak a kirakatra festve. Aztán itt van az állami árleszállítás (reducties). A hollandok úgy születnek, hogy értenek ezekhez. Tudják, hogyan boldoguljanak. Külföldieknek egyetemi végzettség kell hozzá.
Rendkívül népszerűek a turkálók, antikvárok. Kompromisszumot kell kötni az eladóval, mielőtt késő, mert ő köt veled. De azért keménynek is kell lenni: ha ennyi van kiírva, akkor ennyi is az ára, és punktum. A bankjegyek külön zsebekben lapulnak, és kétszer be vannak hajtva. Ha valami mondjuk negyven euró, a vevő harmincat fog összekaparni, és hozzáteszi, hogy még egy százasa van, amiről tudja, hogy a boltos nem mindig tudja fölváltani. De ha az eladó elég dörzsölt, csak előkerül a harmadik zsebből egy tízes.
A bankok, igen, igazi holland bankok. A bejárat előtt pénzszállító áll, centiméterekre az ajtótól. Ezzel megakadályozzák a maffia stílusú bankrablást. Nehogy túsz legyen az ügyfélből, rögtön azzá teszik ők maguk. A készpénz fémtartályokban van, amelyek fölrobbannak, ha ellopják őket. Hogy megvédjék a pénzed, eltüntetik. Némely helyiség jobban védett, mint egy páncélterem. Vízzel lehet elárasztani őket, abban a reményben, hogy az ügyfelek tudnak úszni, a rablók meg nem.
Az alábbi beszélgetést egy … bankban vettem föl (utcát se mondok) zsebemben hordott diktafonnal. Röviden: a bankok vigyáznak arra, hogy az előre megállapított napi összegnél többet ne tudjál kivenni.
Ügyfél: Szeretnék háromezer-ötszáz eurót lehívni a számlámról.
Banktisztviselő: Használja az automatát!
Ü.: Nem fogja kiadni, mert ma már elértem a napi limitemet.
B.: Akkor várnia kell holnapig.
Ü.: Nem, nem tehetem, mert… bla, bla, bla.
B.: Nem segíthetek önön.
Ü.: Miért nem?
B.: Nincs más pénzünk, mint ami a bankautomatákban van.
Ü.: De hát maguk az én bankom, és az egyenlegem azt mutatja, hogy van pénzem önöknél!
B.: Itt nem kaphatja meg.
Ü.: Miért nem?
B.: Mi nem a bank vagyunk, csak egy fiókiroda.
Ü.: De az ajtóra az van kiírva, hogy … bank.
B.: A központunk Eindhovenben van, oda kell utaznia.
Ü.: De hát az a városközpontban van, parkolni se tudok ott.
B.: Akkor elmehet Veldhovenbe.
Ü.: Igen, de ott ugyanazok a parkolási gondok.
B.: Sajnálom, de nem segíthetek.
Szóval: itt vigyáznak az ember pénzére. Különben pedig a műanyag kártyák baktériumterjesztők. Harminchatszor annyi van rajtuk, mint a bankjegyeken.
Ismét sport
A legextrémebb sport Hollandiában a hegymászás. Hogy hol gyakorolják? Ember által készített falakon, például Amszterdamban, az Amstel Station (sztásün) mellett.
Horgászás: két botra adnak engedélyt, mint nálunk. Nincs is olyan hülye, aki egy bottal menne pecázni.
A fociról nem lehet eleget szólni. A tévéműsort minden előzetes figyelmeztetés nélkül megváltoztathatják egy meccs miatt. A hollandok békeszeretők (hogy mennyire, megmutatták ENSZ-katonákként a srebrenicai vérengzés idején, de ezt már megírtam a 4. részben), de ha nemzetközi meccs van, minden narancsszínben pompázik.
Ha nyer a csapat, berúgIK az egész város. Ha veszít a csapat, akkor is.
Az igazán igazi nemzeti sport
Hogy mi tette e kis országot naggyá? Már sok okot elmondtam. De a hangos panaszkodásról csak a vonaton való utazással kapcsolatban beszéltem.
Pedig a hollandok imádják, hogy az idejüket valami „jó ügynek” szenteljék. Elkötelezettségüket felvonulásokkal, zavargásokkal, vitákkal, tárgyalásokkal fejezik ki. A lényeg a PROTEST, vagyis a TILTAKOZÁS.
Amikor ezeket a pacifistákat megzavarják, fejlett énjüket felizgatják, ösztönösen szembeszállnak az agresszorral. Mindig kiharcolják, amit akarnak. Jobban, mint más népek. Mert semmi sem elég nekik. Mindig lesz újabb ügy, amiért protestálni kell e protestáns országban. A filozófiájuk nagyjából a következő:
– Gyűlölünk mindenkit, aki meg akarja mondani nekünk, mit tegyünk.
– Állj ki, és nyíltan mondd meg a véleményed!
– Dacolj az ellenszegülőkkel!
– Az egyetértés unalmas. Miért élsz, ha nem vitatkozol?
– Minden felhasználható a cél érdekében: graffiti, jelvény, autómatrica, póló, lógók, weboldalak, zászlók. Az elv: Jobb egy kérdést megvitatni lezárás nélkül, mint lezárni egy kérdést vita nélkül.
(A zászlók rendszerint otthoni ágyneműből készülnek, valahonnét megmaradt festékkel, és a tetőről lógatják le, vagy az utcán cipelik.)
A vitákban a papucsosok a testbeszédet is bőven használják, miként már említettem. De itt van egy eredeti „Jan és Piet” (kb. Arisztid és Tasziló) vicc:
Jan egy zimankós téli napon fejti ki nézeteit kollégájának, Pietnek. Egy idő múlva azt mondja Jan:
– Most te beszélj egy ideig, Piet. Fázik a kezem.
Vita mindig van, volt, lesz. De amikor a nemzetgazdaság van igazi bajban, a hollandok abbahagyják a panaszkodást.
Nevessünk már egy kicsit
A végére néhány tréfát tettem még. (Egyszer persze bővebben szeretnék szólni a sokak szerint nem is létező holland humorról.)

INTEGRÁCIÓ
Egy szép délutánon egy holland és egy marokkói odamegy egy másik hollandhoz, aki egy szupermarket előtt ül, és szép nyugodtan agyonverik.
Egy arra járó csak annyit mond:
– Hát, legalább a társadalmi beilleszkedés megy már!

HAJÓTÖRÖTTEK
Két holland hajótörést szenved. Napokig étel-ital nélkül hányódnak a mentőcsónakban a tengeren. Egyszer csak azt látják, hogy egy rozsdás lámpa sodródik feléjük. Megdörzsölik, hát persze, hogy egy dzsinn bújik elő belőle.
– Ide figyeljetek, srácok, az az igazság, hogy belefáradtam már a háromkívánságos izébe. Kettőtöknek egy kívánságát teljesítem.
– Jó – mondja az egyik hajótörött. – Legyen egész életünkre elég sörünk.
Abban a pillanatban a tenger sörré változik.
– Látod, mondja a másik, most brunyálhatunk a csónakba!

T-SHIRT
Láttam egy srácon egy pólót A’damban. Azt volt ráírva:
FELHAGYTAM AZ IVÁSSAL, A DOHÁNYZÁSSAL ÉS A NŐKKEL
Életem legrosszabb negyedórája volt!
Folytatjuk