„Frölich úr fősodrú zsidó iskolázottságának közismert korlátai között aligha ismerhette meg a jesivák, rabbinikus akadémiák világát” – olvashatjuk nem a Kurucinfón, hanem a Neokohn-on, akkor pedig kell legyen benne valami.
S akkor ezek után vizsgáljuk meg Frölich úr értekezését a legutóbbi pride-ról.
„(...) a jognak, a törvényeket összefogó Corpus Jurisnak mindig van olyan vetülete, mely túlmutat önmagán, ez pedig a jogban is ismert erkölcs, a morál vetülete. Ezért nem is a hétvége több százezer embert is utcára vivő megmozdulás jogi vagy szexuális aspektusára irányítanám a figyelmet, hanem a sokat hangoztatott zsidó-keresztény erkölcs ez irányú útmutatása szerint osztanék meg egy-két gondolatot a fenti mondatok kapcsán.”
Így kezdi Frölich rabbi. Az erkölcs, a morál vetülete („mondja, maga megbolondult, hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?”) elég különösen hangzik éppen a „meleg büszkeség napja” kapcsán, de hát mit csináljunk. Ám az kétségtelen tény, hogy a jog és az igazság gyakran köszönőviszonyban sincs egymással, elegendő visszaemlékezni a magyar bíróságok néhány ítéletére, esetleg arra, miképpen tud 180 fokos fordulatot venni egy másodfokú ítélet az elsőfokúhoz képest, esetleg arra, kiknek kell előzetesbe menni és miért, illetve kiknek miért nem. Írtam már erről eleget, hadd ne ismételgessem. Legyen elég annyi, hogy ebben igaza van a rabbi úrnak. Csak attól tartok, a mostani példája erősen sántít.
Ugyanis állítson bármit is a mai Nyugat, hasonlítsa az ’56-os hősökhöz egy idióta a pride-on vonulókat, ez akkor is marad az, ami: egy pusztuló, haldokló, végóráit élő civilizáció aberrált végvonaglása. (A vonaglást kéretik szó szerint venni, s aki nem hiszi, vessen egy pillantást az ott „táncolókra” meg a drag queenek „művészi produkcióira”.)
Igen, rabbi úr, aki a saját szexualitását teszi élete központi problémájává egyszersmind egyetlen életcéljává és programjává, az beteg és aberrált.
Aki mindezt a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt kívánja életprogrammá emelni, az meg közveszélyes, és elsősorban a gyerekekre nézve az.
Mert bár egy pusztuló, haldokló, végóráit élő civilizáció a maga szempontjából teljesen logikusan hirdeti, hogy a szexnek már az óvodában helye van, a normálistól eltérő szexualitásnak meg még inkább, de ettől ez még nem igaz. Hanem beteg, ocsmány, káros, s mint ilyen üldözendő.
Aztán így fogalmaz a rabbi úr:
„ »Az igazságra és csakis az igazságra törekedj, hogy életben maradj« – írja Mózes V. könyve. De ugyanez az elv olvasható János első levelében: »Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét.« Ebből következik, hogy az igazságosság keresése erkölcsi kötelezettséget ró ránk.”
Hát ez őrületesen örvendetes.
De azért lenne egy kérdésem a rabbi úrhoz: Szabad-e csak úgy válogatni Mózes könyveinek idézeteiből, vagy Mózes könyvei (és a Biblia) a maguk teljességében érvényesek és értelmezendőek, kiváltkép egy rabbi esetében?
Van erre valami érvényes és értelmezhető válasza Frölich úrnak? Csak azért kérdezem, mert Mózesnek lenne egy másik kinyilatkoztatása is, ami éppen a homoszexuálisokról és homoszexuálisoknak szól. Éppen most lett belőle botrány, ugyanis a Szegedi Tudományegyetem egyik oktatója pont ezt idézte, vagyis Mózes 3. könyvét, belőle pedig ezeket a szavakat Mózestől: „Férfival hálni úgy, mint egy asszonnyal, az utálatosság. Akik pedig ilyet követnek el, halállal lakoljanak”.
Most azonnal szögezzük le, mielőtt a 444 hosszú és felháborodott cikkben kifejti (a többi meg átveszi), a Bayer Mózesre hivatkozva a melegek halálát kívánja, hogy nem, nem kívánom a homoszexuálisok halálát, bebörtönzését, megbélyegzését, semmi ilyesmit nem óhajtok, pusztán azt szeretném megtudni egy rabbitól, hogy akkor most Mózes 5. könyve rendben van, a 3. viszont érvényét vesztette? És ezt a rabbi kifejtette már a zsinagógában is?
Vagy esetleg arról lenne szó, amit a rabbi úr ezután fejteget?
„Több százezer ember vonult ki szombaton. Ilyen tömeget egy irányba mozdulni, egy akarattal, békésen menetelni nagyon régen nem láttunk. Ez a tömeg meg akarta érezni, és meg is ízlelte a szabadságot.”
Értem én, persze, hogy értem, éppen ezért nem értem, és muszáj megkérdeznem Frölich úrtól: Sokszázezer ember egyirányú megmozdulása igazolás mindenre? Csak azért kérdezem, mert Hitlert sok-sok millió ember egyirányú mozgása emelte hatalomba, vagy például az Anschlusst sok millió osztrák, benne sokszázezer bécsi őrjöngő, tomboló tetszésnyilvánítása kísérte.
S arról is ejthetnénk néhány szót, hogy Frölich úr szerint egészen biztos, hogy ez a szabadság? Visszakanyarodva az elejére: a mindenféle, már követhetetlen mennyiségű és fajtájú (jaj, használtam a fajta szót, nááááácizmuuuuuus!!!!!) szexuális „másság” utcára vonulása lenne a szabadság? Tényleg ez lenne Dózsa és Petőfi öröksége, miképpen a rabbi úr ezt kifejti?
S akkor a végére egy „apróság”.
Nem tudom, feltűnt-e Frölich úrnak, hogy ezeken a homoszexuális parádékon oly’ gyakran öltöznek be papi vagy apáca ruhába a felvonulók, természetesen valamilyen blaszfémikus kiegészítővel, s így szorongatják a Bibliát, vagy Jézus keresztjét, amit előszeretettel „díszítenek” szivárványszínű kotonokkal vagy kendőkkel, és így tovább és így tovább. Meg tudná mondani nekem a rabbi úr, hogy miért csak a keresztények legszentebb szimbólumai vannak ennek kitéve? S ahhoz mit szólna a rabbi úr, ha jövőre haszid zsidónak vagy rabbinak öltözött homoszexuálisok vonulnának, kezükben a szivárványos kotonnal ékesített Tórával?
Arra lenne egy tökös Mózes-idézete?
Borítókép: Illusztráció (AFP)
