Mert bár egy pusztuló, haldokló, végóráit élő civilizáció a maga szempontjából teljesen logikusan hirdeti, hogy a szexnek már az óvodában helye van, a normálistól eltérő szexualitásnak meg még inkább, de ettől ez még nem igaz. Hanem beteg, ocsmány, káros, s mint ilyen üldözendő.

Aztán így fogalmaz a rabbi úr:

„ »Az igazságra és csakis az igazságra törekedj, hogy életben maradj« – írja Mózes V. könyve. De ugyanez az elv olvasható János első levelében: »Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét.« Ebből következik, hogy az igazságosság keresése erkölcsi kötelezettséget ró ránk.”

Hát ez őrületesen örvendetes.

De azért lenne egy kérdésem a rabbi úrhoz: Szabad-e csak úgy válogatni Mózes könyveinek idézeteiből, vagy Mózes könyvei (és a Biblia) a maguk teljességében érvényesek és értelmezendőek, kiváltkép egy rabbi esetében?

Van erre valami érvényes és értelmezhető válasza Frölich úrnak? Csak azért kérdezem, mert Mózesnek lenne egy másik kinyilatkoztatása is, ami éppen a homoszexuálisokról és homoszexuálisoknak szól. Éppen most lett belőle botrány, ugyanis a Szegedi Tudományegyetem egyik oktatója pont ezt idézte, vagyis Mózes 3. könyvét, belőle pedig ezeket a szavakat Mózestől: „Férfival hálni úgy, mint egy asszonnyal, az utálatosság. Akik pedig ilyet követnek el, halállal lakoljanak”.

Most azonnal szögezzük le, mielőtt a 444 hosszú és felháborodott cikkben kifejti (a többi meg átveszi), a Bayer Mózesre hivatkozva a melegek halálát kívánja, hogy nem, nem kívánom a homoszexuálisok halálát, bebörtönzését, megbélyegzését, semmi ilyesmit nem óhajtok, pusztán azt szeretném megtudni egy rabbitól, hogy akkor most Mózes 5. könyve rendben van, a 3. viszont érvényét vesztette? És ezt a rabbi kifejtette már a zsinagógában is?

Vagy esetleg arról lenne szó, amit a rabbi úr ezután fejteget?

„Több százezer ember vonult ki szombaton. Ilyen tömeget egy irányba mozdulni, egy akarattal, békésen menetelni nagyon régen nem láttunk. Ez a tömeg meg akarta érezni, és meg is ízlelte a szabadságot.”

Értem én, persze, hogy értem, éppen ezért nem értem, és muszáj megkérdeznem Frölich úrtól: Sokszázezer ember egyirányú megmozdulása igazolás mindenre? Csak azért kérdezem, mert Hitlert sok-sok millió ember egyirányú mozgása emelte hatalomba, vagy például az Anschlusst sok millió osztrák, benne sokszázezer bécsi őrjöngő, tomboló tetszésnyilvánítása kísérte.

S arról is ejthetnénk néhány szót, hogy Frölich úr szerint egészen biztos, hogy ez a szabadság? Visszakanyarodva az elejére: a mindenféle, már követhetetlen mennyiségű és fajtájú (jaj, használtam a fajta szót, nááááácizmuuuuuus!!!!!) szexuális „másság” utcára vonulása lenne a szabadság? Tényleg ez lenne Dózsa és Petőfi öröksége, miképpen a rabbi úr ezt kifejti?

Nem tudom, feltűnt-e Frölich úrnak, hogy ezeken a homoszexuális parádékon oly’ gyakran öltöznek be papi vagy apáca ruhába a felvonulók, természetesen valamilyen blaszfémikus kiegészítővel, s így szorongatják a Bibliát, vagy Jézus keresztjét, amit előszeretettel „díszítenek” szivárványszínű kotonokkal vagy kendőkkel, és így tovább és így tovább. Meg tudná mondani nekem a rabbi úr, hogy miért csak a keresztények legszentebb szimbólumai vannak ennek kitéve? S ahhoz mit szólna a rabbi úr, ha jövőre haszid zsidónak vagy rabbinak öltözött homoszexuálisok vonulnának, kezükben a szivárványos kotonnal ékesített Tórával?

Arra lenne egy tökös Mózes-idézete?

Borítókép: Illusztráció (AFP)