Illyés Gyula a Puszták népe megírásával, az uradalmi cselédsorsról szóló szociográfiával új műfajt teremtett a társadalomtudomány és a szépirodalom határmezsgyéjén. Eperjessy Ernő néprajztudós számára e mű, mint vallja, tiszta vizű forrás és cselédbiblia volt egyszerre. Az uradalmi cselédsorból származó tanító, aki a család összefogása révén tudott magasabb iskolát végezni, fokozatosan ébredt rá arra, hogy alig-alig szól néprajzi-tudományos munka az övéiről, milliók cselédszobákban és konyhákban zajló életéről. S főként arról, hogyan változott az élete ennek az embercsoportnak a XX. század első felében, a harmincas évek enyhülő életkörülményei, valamint az 1945 utáni politikai változások nyomán.
Eperjessy Ernő tehát hosszú évek gyűjtőmunkájával és néprajzos kollégái segítségét, tanácsait is felhasználva rajzolta meg a zselici uradalmi cselédség 1900 és 1950 közötti történetét. Nagy ívű, vaskos monográfiát vehet kezébe az olvasó, amely azonban nem olvashatatlanul súlyos mű, hanem letehetetlenül izgalmas történet életről és halálról, ünnepekről és mindennapokról, emberi történetek sora, hibátlan dramaturgiával szerkesztve. Eperjessy amellett, hogy szeretné megmutatni, hogyan éltek a Zselicben az uradalmi cselédek, azt is igyekszik bizonyítani az utódoknak, hogy szüleik, nagyszüleik kultúrája a magyar hagyományok fontos és értékes része. Sőt épp ők voltak a legrégibb, legnemesebb hagyományok – családi és közösségi összetartás, mély vallásosság, régi imák, hiedelmek, mesék – őrizői.
Furcsa módon a szocializmus éveiben éppen hogy nem volt támogatott téma az uradalmi cselédsors néprajzi feltárása – mint nem haladó szellemű néprétegé. Nem lett jobb a helyzet a rendszerváltozás után sem. Akkor meg a pénzosztó alapítványok gondolták úgy, hogy ez bizony idejétmúlt, szocialista kutatási terület. Cseberből vederbe jutott hát Eperjessy Ernő, de szerencsére nem foglalkozott azzal, kinek mi tetszik. A kollégák biztatása, az állami pénzforrásoktól (NKA, OTKA, a kulturális minisztérium és a somogyiak) 2000 után érkezett támogatások révén jelenhetett meg végül 2006-ban a néprajzi monográfia. Jobb későn.
(Eperjessy Ernő: Puszták népe a Zselicben [1990–1950]. Mikszáth Kiadó, Horpács, 2006. Ármegjelölés nélkül)

Szexre kényszerítették drogért cserébe a fiatal lányt