Nem kevesebbet hirdetett meg a napokban a szentpétervári nemzetközi gazdasági fórumon az orosz elnök, mint azt a kívánságát, hogy a rubel ne „csak” egyszerű, hétköznapi konvertibilis valuta legyen, hanem egyenesen a dolláréval és az euróéval egyenértékű nemzetközi elismertséget kapjon.
Vajon csak belpolitikai célú retorikai fordulatról van szó? Vagy ténylegesen a rubel elterjedése várható, és Moszkva feliratkozik a világ jegyzett pénzügyi központjainak listájára is? Mi történt az 1998-as nagy orosz pénzügyi összeomlás óta, ami megalapozhatna ilyen ambiciózus terveket?
Jelenleg az orosz gazdaság az úgynevezett gyorsan fejlődő országok négyesébe tartozik (Brazília, Kína, India, Oroszország). Maga a terminológia a század elején, pontosabban 2002-től terjedt el. A négyek helyet követelnek maguknak a világgazdaságban. Oroszország esetében – mint közismert – az energiahordozók kitermelése és kereskedelme ennek a folyamatnak a mozgatórugója.
Kétezer óta, amióta Putyin van hatalmon, és ő határozza meg a gazdasági stratégiát, az ország fokozatosan megszabadult adósságállományától, amely kezdetben meghaladta a 150 milliárd dollárt. Jelenleg az orosz központi bank valutatartaléka a világon a harmadik helyen áll Japán és Kína után. Csak a legutóbbi hét folyamán 1,4 milliárd dollárral nőtt ez a tartalék. A gazdasági növekedés meghaladja az éves hét százalékot.
Ugyanakkor elemzők figyelmeztetnek, hogy az orosz gazdaság továbbra is rejt kockázatokat. Ilyen például a hirtelen megnövekedett import iránti igény, amely a fogyasztói szokások átalakulásával függ össze, és csak 2007 első negyedévében 36 százalékos volt a növekedés. Egyre több orosz fogyasztó képes és hajlandó ugyanis a jobb minőségért többet fizetni. Mutatja ezt például, hogy míg 2002-ben az eladott gépkocsik 12 százaléka volt import, 2007 első negyedévében ez az arány meghaladta a 68 százalékot. Az importnövekedés természetesen jelentősen befolyásolja a fizetési mérleget.
A lakossági jövedelmek gyorsabban növekednek, mint a munka termelékenysége. Ez inflációgerjesztő hatású. A moszkvai egyetem kutatói szerint a munka termelékenysége ma Oroszországban alig éri el az egyesült államokbeli mutatók ötödét és Németország mutatójának negyedét. Ebből a szempontból Oroszország Kelet-Európa és Afrika között félúton helyezkedik el. Nincs továbbá ismert forgatókönyve az orosz kormánynak arra az esetre, ha az olajárak mégis esni kezdenének, és nem maradnának hosszú távon a jelenlegihez hasonló szinten.
Mindezekre a veszélyekre olyan elismert orosz közgazdászok figyelmeztetnek, mint Jegor Gajdar volt orosz miniszterelnök és Andrej Illarionov volt elnöki tanácsadó, akik nem nevezhetők Putyin (főleg pedig nem Oroszország) ellendrukkereinek.
Marad tehát az a verzió, hogy a rubel meghirdetett diadalútja jelenleg még inkább csak politikai deklaráció, az orosz nemzeti tudat felrázására és összekovácsolására alkalmas felhívás.
Putyin nem először nyilatkozik a rubel szerepéről hasonló stílusban. Hatalomra kerülése óta rendszeresen visszatérő motívum volt beszédeiben, hogy ő maga a legszívesebben rubelben tartja megtakarításait, másoknak is ezt tudja jó szívvel ajánlani. Egész mozgalmak indultak ennek nyomán, amikor cégek dolgozói arra kérték munkáltatóikat, hogy ne dollárban, hanem rubelben kapják fizetésüket.
Patriotizmusra nevelés és az orosz öntudat felébresztése volt a cél, ezt teljesen azonban még mára sem sikerült elérni. Ami megváltozott, az az, hogy amikor az oroszok a rubeljüket „gyerevjannijnek” vagy „fanyerának”, azaz fából készültnek, illetve furnérdarabkának nevezik, akkor ma már nem az elkeseredés és a kiábrándultság érződik ebből, mint az 1990-es évek gazdasági válságának idején, hanem csak az emlékezet őrzi a nép keserű humorát: van ebben egy kis darabka szeretet, keserédes érzés is. Az orosz rubel gyakorlatilag egy éve valódi konvertibilis valuta, nincs mit szégyenkezni miatta, 1917 óta először.
Ezzel együtt nagyon nehéz kiirtani a régi szokásokat, a politikai-pénzügyi elit ma is sokszor dollárban méri a nagyobb ügyleteket, és – észre sem véve magát – így is beszél ezekről. Putyin rendelettel küzd e szokás ellen, minisztereinek és egyéb állami vezetőknek egyszerűen megtiltotta, hogy ne rubelben emlegessék ezentúl az ügyletek volumeneit. Aki elvéti, büntetést fizet. Mintegy kétszáz dollárnyit minden egyes bakiért, rubelben.
origo.hu
Menczer: Zelenszkij elmondta, hogy ő is irányítja a Tisza Pártot
