Keserű íz

Hétfőn Románia futsal(teremfoci)kupááért vívott döntőt a Dévai CIP és a Székelyudvarhely SK csapata. A marosvásárhelyi mérkőzésre külföldi bírókat kért a székely anyaváros együttesének vezetése, ám a román szakszövetség nem méltányolta a kérést. A mérkőzés az udvarhelyiek számára kezdődött jobban: a bajnokcsapatot sikerült beszorítaniuk a saját kapuja elé, és a fölényt két gólra tudták váltani. A siker hevében nem tűnt fel, hogy a bírók számolatlanul ítélik meg az apróbb – sok esetben jogtalan – szabadrúgásokat a magyar csapat ellen, így a futsalban szokatlan módon már a mérkőzés kilencedik percében öt személyi hiba gyűlt össze. Mivel hat után automatikusan büntető jár, az udvarhelyiek visszavettek a ritmusból, és beálltak védekezni – ez a játékstílus azonban a dévaiaknak kedvez. A kezdeti székely lendület megtört, a félidőre egygólos hátrány lett a korai előnyből.
A mérkőzés második felében újra támadott az udvarhelyi csapat, a dévai pedig megint beszorult a saját kapuja elé. A teremlabdarúgásban általában sorokat cserélnek az edzők (egyszerre nem egy játékos, hanem a pályán lévő teljes csapat megy pihenni), de a dévai tréner csak a legjobb sorát tartotta a pályán. Amikor fogyni kezdett a levegő számukra, érdekes módon elromlott az óra: a hátralévő időből öt perccel kevesebbet mutatott (egy félidő játékideje húsz perc). A nagyszámú udvarhelyi közönség és a játékosok tiltakozására hosszú időre leállt a játék, amíg „megjavították” az órát – ezalatt kipihenhette magát a nyerésre álló csapat. A kényszerszünet jót tett a dévaiaknak, egy ellentámadásból sikerült gólt szerezniük, így már kettővel vezettek. Az udvarhelyiek megpróbálták a lehetetlent, a dévaiak megint beszorultak. Ekkor a szabálytalanságok nyilvántartása borult fel (emlékeznek, hat után büntető jár), „természetesen” a magyarok kárára tévedett a gép. Újabb reklamáció, újabb pihenő, utána újabb dévai gól. A székelyek anyaországi trénere merész lépésre szánta el magát: lehozta a kapust is, öt mezőnyjátékossal kísértve meg a lehetetlent. Végre betalált a csapat, újra döntetlenre állt a mérkőzés.
Parázs udvarhelyi akciók, beszoruló dévaiak. Három perccel a mérkőzés vége előtt „véletlenül” lekapcsolták a csarnokban a világítást! A bíró megkérdezte a két csapat kapitányát, hogy vészvilágítás mellett is vállalják-e a befejezést (mivel ebben a sportban nettó játékidőt mérnek, három perc alatt meg lehet fordítani a mérkőzést), aztán az udvarhelyiek határozott tagadó válaszára nem a szabály szerint járt el, lefújva a meccset, hanem háromperces ultimátumot adott a folytatásra. Az udvarhelyiek tanakodtak (ha levonulnak, elvehetik tőlük a nemzetközi szereplési jogot), és befejezték a meccset, amelyet a dévai csapat két góllal megnyert.
Magam is úgy vélem, hétfőn a dévai csapat jobb és higgadtabb volt az udvarhelyinél. De az utóbbinak esélyt sem adtak a győzelemre – amikor jobban ment neki a játék, mindig találtak külső eszközt az akadályozására. Valószínű, hogy mindenképpen Dévára került volna a kupa, de így még egy keserű szájíz is maradt a magyar szurkolókban. A mérkőzés végén egy drukker így fogalmazott: magyarként csak akkor nyerhet az ember Romániában, ha egy klasszissal jobb az ellenfelénél. Így van ez a jégkorongban, a teremfociban és minden másban. Ha csak kicsivel jobb valaki, az nem elég – akkor segít az ellenfélnek a bíró, a szövetség vagy valaki más. A sportszerűség pedig még nem kötelező az Európai Unióban.