Mesterségesen gerjesztett városiasodás

Megfojtott lehetőségek az urbanizáció során címmel nemzetközi jelentést tett közzé az ENSZ Népesedési Alapja a tavalyi évről. A városiasodás világméretű problémáit vizsgáló beszámoló a népességnövekedés beláthatatlan következményeit tárja fel. Amíg ugyanis a nagyvárosok egyre inkább felduzzadnak az ország határain belül a megélhetésért folyó migrációtól, addig a vidéki lakosság elöregedik és zsugorodik a kilátások hiányától küszködve.

Kunyhó áll az utca közepén, amit két kartonpapírból, tető gyanánt pedig egy fekete nejlonzsákból készítettek – meséli egy indiai lány otthonáról a világnépesedés helyzetéről készült nemzetközi ENSZ-jelentés. A múlt évi beszámoló a városiasodás súlyos következményeire és a közel jövőben várható nagymértékű népességnövekedésre hívja fel a figyelmet. Ahhoz azonban, hogy nincstelenségbe taszított emberekkel találkozzunk, nem kell elhagynunk az országhatárt. Egyre több hajléktalannal találkozhatunk hazánkban, főleg Budapesten az aluljárók, kapualjak szegleteiben. A nagyvárosok világszerte koncentrálják a szegénységet, a mindennapi betevőért koldulók számára pedig az utcai lét még mindig a legjobb megoldást jelenti az életben maradáshoz – írja az ENSZ-jelentés. A városlakókat nyomasztó közvetlen gondok – a lakásügy, a szennyezett környezet – azonban elhalványulnak a közeljövőben várható világméretű népességnövekedés beláthatatlan következményei mellett.
Terjedő szegény rétegek
Alig huszonhárom éven belül Ázsia városi lakossága 1,36 milliárdról 2,64 milliárdra, Afrikáé 294 millióról 742 millióra, Latin-Amerikáé és a karibi térségé 394 millióról 609 millióra növekszik. Ez olyan mértékű népességgyarapodást jelent, mintha 2030-ra Magyarországon kétszer annyian élnének, mint most, vagyis 20 millióan. Mi azonban ebben nem reménykedhetünk, a jelentés szerint ugyanis 2050-re a jelenleginél harminc százalékkal lesz kevesebb hazánk lakossága. Ehhez képest, ha Európában északra vagy nyugatra tekintünk, nem lehet a népességcsökkenés mértékét ilyen módon fellelni, egyedül a környező, volt szocialista befolyás alatt álló országokban fogy a nemzet úgy, mint Magyarországon. Városnövekedéshez viszont nemcsak egy ország lakosságának megkétszereződése vezet, hanem a szegény rétegek terjedése is. Wasim Zaman, az ENSZ Népesedési Alapja dél- és nyugat-ázsiai irodájának igazgatója a jelentés magyarországi bemutatásakor elmondta: 2008-ra a világ népességének fele városokban fog élni. – Soha eddig a történelem során nem volt ilyen mértékű ez a növekedés – tette hozzá az igazgató. Hangsúlyozta: a nemzetközi beszámoló célja, hogy felhívja a figyelmet a cselekvés szükségességére.
Ellehetetlenítik a falvakat
A föld teljes lakosságára kiterjedő statisztikák ma azt mutatják, hogy a szegénység a városokban egyre nagyobb mértéket ölt. Magyarországon az össznépesség 67 százaléka lakik városokban. Ezzel szemben jelenleg a létminimum alatt élő emberek 60 százaléka él kistelepüléseken, de a falvak ellehetetlenítése nálunk is a városi migráció felé mutat. Egyrészt a közszolgáltatások – iskola, egészségügy, posta stb. – leépítése, másrészt a munkahelyek hiánya készteti főként a fiatalokat arra, hogy nagyvárosba vagy Budapestre költözzenek. Sokan ezt látják ugyanis az egyetlen lehetséges útnak a boldoguláshoz. Elöregedő társadalmunkban így többnyire az idősek maradnak „otthon”, vidéken. A globalizáció fő haszonélvezői a nagyvárosok, azonban kevés munkahelyet teremtenek ahhoz képest, mint ahányan azt keresik – magyarázza az ENSZ-jelentés. Így sok városi lakos, kiváltképp a nők nincsenek jobb helyzetben, mint a szegény vidéki emberek. A fővároson kívül eső megyék többségében az elmúlt hat évben folyamatosan növekedett a pályakezdő, diplomás (!) munkanélküliek aránya. A könnyelműen jobbnak hitt városiasodás így hiába hoz pozitív kulturális változást, ha ezzel együtt az egyenlőtlenségek szembetűnőbbek, a konfliktusok pedig hevesebbek lesznek.
Lakások helyett irodák
Kovács Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető tanára az ENSZ-jelentés kapcsán elmondta: nálunk megkésett az urbanizáció rendszere. – Mint egy élősködő zóna, úgy veszi körül a várost az agglomeráció, ami abból fakad, hogy az emberek érthetően kiköltöznek a leromlott épületállományokból, a szennyezett levegőjű városból, és csak üzleti szempontból használják ki azt – fejtette ki Kovács Zoltán. Az egyetemi tanár úgy látja, a városok belső feszültsége a növekedő társadalmi szegregációhoz köthető, amiben szegénynegyedek jönnek létre a gazdag elit luxus városrészeivel szemben. Így olyan agglomerációs települések jönnek létre, ahol nincs közszolgáltatás (iskola), csak pénz. Kovács Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy a rögzült adattal ellentétben Budapest lakossága 320 ezerrel kevesebb a korábbi kétmillióhoz képest. Az pedig, hogy ennek köszönhetően nincsenek üres lakások a fővárosban a nemzetközi migrációnak, és a multinacionális cégek dolgozóinak köszönhető. Kovács Zoltán kiemelte: az V., VI., VII. kerületben több olyan lakás is van, amit engedély nélkül alakítottak át irodává. – Pont a legszegényebb rétegeknek nincs lehetősége a lakáshoz jutáshoz, eltűnt a szociális lakásállomány – mondta. A romló helyzet javítását várostervezéssel, városserkentő politikával, kezdeményező igazgatással lehetne segíteni – írja a nemzetközi beszámoló. Az ENSZ Népesedési Alapja által készített összefoglaló szerint a helyi önkormányzatok hagyományosan az állami szektor leggyengébb láncszemei, annak ellenére, hogy a gazdasági tevékenységek és a kormányzás decentralizációjával többet várnak tőlük. Így a kisebb nagyvárosok, amelyeknek pont a rugalmasság lenne a legnagyobb erényük, szegények erőforrásokban, információkban és kapacitásokban. Végkövetkeztetésként Kovács Zoltán elmondta: a fejlődő világ urbanizációja irányíthatatlan, egyre több gondot okoz, miközben a politika oldaláról egy meg nem értett folyamatról van szó.