MI A MAGYAR?

Miniszterek a földalatti vasúton
Tegnap éjjel 11 órakor fényes társaság gyűlt össze a földalatti vasút Gizella téri lejárócsarnokában, hogy a vasutat megszemlélje. Ott volt Bánffy Dezső miniszterelnök, Perczel belügyminiszter, Dániel kereskedelemügyi és Wlassics közoktatásügyi miniszter; mindegyik a nejével együtt, továbbá Fejérváry báró és Josipovich miniszterek, Vörös, Latkóczy és Gromon államtitkárok, Rudnay Béla főkapitány, Mándy miniszteri tanácsos és még többen. A társaság elhelyezkedett a készen álló kocsiban, s az Aréna úti állomásig hét perc alatt tette meg a próbamenetet a föld alatt. Visszajövet meg-megálltak az egyes állomásokon, s azoknak a berendezését vették szemügyre. Különösen tetszettek a jegyeladó készülékek, melyek egy-egy 20 filléres bedobása után pontosan szolgáltatják ki a menetjegyeket, a hamis pénzdarabokat azonban kilökik magukból.
(Fővárosi Lapok, 1896. március 9.)

Főhercegek a földalatti vasúton
Ma délelőtt fél tízkor Mária Valéria kir. hercegnő, Ottó és Ferdinánd Szalvátor királyi hercegek megjelentek a földalatti villamos vasút Gizella téri állomásán, hogy szemügyre vegyék a magyar fővárosnak ezt a legújabb technikai remekét. A magas vendégeket a szolgálattevő személyzet nem ismerte fel azonnal, s amikor aztán megtudták, hogy királyi hercegekkel van dolguk, óriási kapkodás, lótás-futás támadt, míg végre a zavar közepette félórai várakozás után megérkezett az Andrássy úti végállomásról a különkocsi, amelyben a hercegnő és magas kísérete helyet foglaltak. A különkocsi néhány perc alatt elvitte a vendégeket a liget felé, akik elismerésüknek adtak kifejezést a vasút csinos berendezése felől.
(Pesti Napló, 1896. május 5.)

Az új Műcsarnok felavatása
Május 4-én avatták fel az új Műcsarnokot az akkori Andrássy út végén. Wlassics Gyula miniszter mondta a beszédet.
Az uralkodó katonásan állva hallgatta végig a miniszter beszédét, s az utolsó szavaknál feltette szemüvegét, elővette zsebéből a kéziratát, és a következő választ olvasta fel:
Örömmel jöttem a művészek ezen új hajlékának felavatásához, őszintén kívánom, hogy ez a szépen fejlődő magyar képzőművészetnek újabb lendületet adjon a további felvirágzáshoz.
Aztán kezet nyújtott Wlassics miniszternek, s kijelentette, hogy nagyon tetszik neki az új Műcsarnok külseje. Megszólította Csáky Albin grófot is, egészsége felől tudakozódva. Amint a főhercegek előtt elhaladt, ezek katonásan üdvözölték a királyt, a király pedig a terem felé mutatott:
– Guten Tag. Also dazu gehn wir.
A terem felé haladva megpillantotta Jókai Mórt.
– Egészséges? – kérdezte tőle is, aztán kezét nyújtotta a díszmagyarban ott álló koszorús regényírónak.
Bihari és Wlassics kalauzolása mellett körüljárta az összes termeket.
Az első teremben Pataky óriás festményénél állt hosszabb ideig, azután Benczúr festményét vette szemügyre, mely a magyar királyt ábrázolja Szent István palástjával és koronájával.
– Nagyon sikerült kép – mondá.
Megilletődve nézte Révész tábori képét, Petőfit, amint a táborban verset ír.
– Ez Petőfi – magyarázta Bihari.
– Igen érdekes – jegyezte meg a felség, és Liezenmayer festményéhez sietett.
Futólag megnézte Munkácsy Krisztus-képét, tudakozódott a régi Műcsarnok sorsa felől, s hangosan felnevetett, mikor azt felelték, hogy abban most viaszfigurák vannak.
A szobroknál Zala György kalauzolta a királyt, ki nagy figyelemmel nézegette a millenniumi emlékmű vázlatait. Három óra felé járt az idő, mikor a király bevégezte körútját.
Még egyszer tetszését nyilvánította Wlassics előtt, aztán a közönség éljenzése mellett távozott a Műcsarnokból.
(Szmollény Nándor – Liptai Károly:
Magyarország ezredik éve. Szeged, 1896)