Csak az menjen mentősnek, akit nem visel meg különösebben mások szenvedése – tanácsolják sokan, Gorove László főorvos azonban fordítva látja ezt. Mint mondja, szerinte épp hogy az ne vállalja ezt a munkát, aki egyik pillanatról a másikra túl tud lépni a tragédiákon. A doktort – aki nemcsak az Országos Mentőszolgálat általános főigazgató-helyettese, hanem 1982 óta aktív légi mentő is – a budaörsi repülőtéren kerestük fel, azon hat magyarországi légibázis egyikén, ahol jelenleg mentőhelikopter állomásozik. Azt meséli, az orvosok is sokfélék, van például olyan kollégája, aki súlyos esetek ellátásakor vagy újraélesztéskor elküldi a hozzátartozókat a környékről, ő azonban éppen arra biztatja őket, nézzék végig a beavatkozást, hiszen ha végül elvesztik is a beteget, mindenki számára megnyugvást jelent a tudat: mindent megtettek érte. Séta közben beszélgetünk, mikor a roskadozó hangárok és a szebb napokat látott irányítótorony között elhaladva feltűnik a Légimentő Kht. egyik büszkesége, az Ausztriából érkezett, de már magyar lajstromjelű EC–135-ös úgynevezett medikopter, amely eddigi hazai pályafutása során máris sok emberen segített. Mint megtudjuk, csak májusban több mint nyolcvan bevetésük volt.
Akik a gépen dolgoznak, orvosok, ápolók és pilóták, a legnehezebb körülmények között a legsúlyosabb helyzetekhez vonulnak naponta – pontosabban hajnaltól kora estig, elvégre a legtöbb európai országhoz hasonlóan hazánkban sincs éjjel légi mentés. Gorove László büszkén mutatja be az 1,3 milliárd forintot érő, percenként húszezer forintos üzemköltségű csillogó sárga gépet, amelynél jobb és megbízhatóbb mentőhelikopter sehol sincs a világon. Az európai kooperációban készült típus iránt még az amerikaiak is érdeklődnek, igaz, ők saját hajtóművet szerelnének a kifejezetten mentési célokra kifejlesztett gépbe.
A száz százalékban állami tulajdonú Légimentő Kht. 2005 novemberében alakult meg, majd nemzetközi közbeszerzési pályázatot követően 2006 márciusában érkezett Magyarországra az első új, az uniós előírásoknak mindenben megfelelő gép, amelyet azóta további négy követett. A beszerzésre már csak azért is szükség volt, mert az Európai Unióban már csak két hajtóműves gépekkel lehet mentést végezni, ám a régebbi MI–2-es helikopterek nem felelnek meg ennek a követelménynek. A siker azonban így sem teljes, elvégre – amint arról lapunk korábban beszámolt – Gyurcsány Ferenc 2005 márciusában, értesülve a hírről, hogy Pécsett az úttestre esett egy lestrapált MI–2-es mentőhelikopter, még tíz új gépet ígért. A szakma persze akkor is tisztában volt azzal, hogy ennyire nincsen szükség, Kóka János közlekedési miniszter tavaly szeptemberben már be is érte öttel, amelyből az utolsó kettő március 10-én érkezett Magyarországra. A beszerzési tender nyertese különben az osztrák Heliair Transport GmbH lett, amely az osztrák autóklubbal (ÖAMTC) Európa egyik legnagyobb egységes helikopterflottáját birtokoló és üzemeltető cége.
A magyar légi mentők emellett három francia gyártmányú AS–350-es helikopterrel is rendelkeznek, amelyek segítségével elviekben az ország bármely pontját képes valamelyik gép tizenöt percen belül elérni. Egyes bázisok végleges helyszínének kijelölése jelenleg is folyamatban van, a Légimentő Kht. rendszeresen egyeztet az ügyben a minisztériummal.
Az új bázisok körüli nehézségeknél nagyobb gond azonban, hogy bár a modern helikopterek tényleg szinte zsebkendőnyi helyre le tudnak szállni, az ellátó kórházak többsége semmilyen területet nem tud biztosítani a landoláshoz. Budapesten például jelenleg csak a honvéd- és a Merényi Gusztáv Kórház, valamint az Országos Baleseti Intézet rendelkezik leszállópályával.
És hogy ez mit jelent a gyakorlatban, azzal hamarosan magunk is szembesülünk. Miközben ugyanis Gorove László részletről részletre mutatja végig a teljes intenzív osztállyal felszerelt gép műszereit, a mentőbázis – pontosabban az erre a célra szolgáló hétvégi házszerű faépület – ajtajában feltűnik az ápoló, aki mutatóujjával jellegzetes köröket írva le feje felett jelzi, hogy riasztás érkezett. Gyors helyszínegyeztetés, majd futás vissza a géphez és indulás. A háromfős csapat: Gorove László orvos, Sörös Milos ápoló és Szirom Sándor pilóta ma már nem először emelkedik a levegőbe, reggel egy súlyos közlekedési baleset helyszínére repültek az 51-es úthoz. Mint kiderült, egy férfi reggel kilenckor a szemközti oldalán akart megállni, azt azonban nem vette észre, hogy az ellenkező irányból egy kamion is érkezik. A gépkocsi vezetője balra fordította a kormányt, járművét így szinte egyenesen a teherautónak vezette. A kamion alá szorult sofőrnek hatalmas szerencséje volt, hogy a mentőalakulatok élve húzták ki a roncsok közül.
A „sárga angyal” most Bényére indul, ahol egy kisfiú leesett a körtefáról, fennáll a gerincsérülés veszélye. Az út alig pár perc a Pest megyei településig a több mint kétszáz kilométeres óránkénti sebességgel repülő helikopterrel, ám leszállóhelyet találni nem könnyű a domborzati viszonyok miatt. A medikopter végül mintegy hatszáz méterre a balesettől ér földet, a csapatot a körzeti megbízott szállítja terepjáróján a sérülthöz. Szerencsére kiderül, a gyermek sérülései nem súlyosak, de mindenképpen kórházi kezelésre szorul. Eszméleténél van, sőt örül, amikor kiderül, hogy nem mentőautóval jöttek érte. Az anya arcáról annál nagyobb nyugtalanság olvasható le, s mikor fiát biztonságban tudja, félve kérdezi meg az orvost, mibe fog ez nekik kerülni. Semmibe – hangzik a válasz, majd irány vissza a géphez, ami a Merényi-kórházba indul. Csakhogy a srácot – aki a helikopteren nagy élménynek nevezi azt, ami vele történik – a Heim Pál Gyermekkórház fogadja, így a landolás után mentőautóba teszik, amely végre a célállomásra szállítja.
Budaörsre visszatérve Gorove László mosolyogva száll ki a gépből, s bár nem akarjuk lelombozni, mégis a fizetésekről kérdezzük. Megtudjuk, az ápoló ezerkétszázötven, az orvos kétezer-egyszáz forintos bruttó óradíjért dolgozik, ami több, mint amit a kocsin szolgáló kollégák kapnak, de a veszélyhez és a terheléshez képest így is nagyon kevés. Szorozgatni kár – mondják, hiszen mint gépet a kerozin, őket úgy hajtja a munkájuk szeretete.
origo.hu
Ezen múlt, hogy nem Erdő Péter lett az új pápa, hanem Prevost bíboros
