Amikor februárban közölte, hogy indul az elnökválasztáson, bejelentését sokan értetlenkedéssel fogadták, ugyanis korábbi nyilatkozatai szerint szigorúan elzárkózott a politikai szerepvállalástól. Miért döntött mégis másképp?
– Nem én változtam meg. A helyzet követelte meg, hogy a civil társadalom is hallathassa a hangját, és részt vehessen a róla szóló vitákban. A három hónapos kampánynak is ez volt a jelentősége, amihez képest az eredmény másodlagos. A lényeg az, hogy számos olyan téma – a környezetvédelem, a mezőgazdaság helyzete – felmerült, amelyről a politikusok egyébként hallgattak volna. Először 2005-ben, az EU-alkotmány elleni harcban sikerült megmutatnunk, léteznek másfajta elképzelések is, mint a professzionális politikusokéi. Tudja, Franciaországban a politikusok nézetkülönbségeik ellenére is egy követ fújnak, de mi bebizonyítottuk, hogy egymás között nem dönthetnek rólunk, és nem használhatnak arra, amire csak akarnak.
– Az alkotmányos szerződés minden formáját ellenzi?
– Mostanra világossá vált, hogy az alkotmány kudarcot vallott Európában. Biztos vagyok abban, hogy lesz valamilyen új szerződés, de a lényeg az lenne, hogy az Európai Bizottságtól az emberek kezébe kerüljön a hatalom, hiszen az Európai Parlament jelenleg csekély hatáskörrel rendelkezik. Egy demokratikus szerződésre van szükségünk, amelyet nem a bizottság erőltet ránk, hogy szabadkereskedelmi területté nyilvánítsa Európát. Így nem lehet politizálni. Az új tagországok pedig méltán érzik úgy, elragadták tőlük a döntési lehetőséget saját sorsukról. Látjuk az ebből származó feszültségeket.
– Úgy érzi, sikerülhet egyesítenie azt a szerteágazó radikális baloldali mozgalmat, amely az ön hagyományos hátországát jelenti?
– Ez nehéz kérdés. Ezek a pártok, szervezetek nemigen akarják kiengedni a kezükből a hatalmat. A választásokon elért alacsony eredményük bebizonyította az embereknek, hogy megszervezni sem tudják magukat. A nyár után készen állunk arra, hogy tárgyaljunk velük közösen vállalható céljainkról. Ugyanakkor nem kell központosítanunk törekvéseinket. Amit szeretnénk, az a Szociális Fórumhoz hasonló együttműködési platform, ahol a civil kezdeményezések és a szakszervezetek együtt léphetnek fel, például a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) ellen. A mezőgazdaság csak tíz évvel ezelőtt sodródott bele a globalizációs folyamatokba, amikor megalakult a WTO. Mezőgazdaság természetesen létezett 1995 előtt is, és létezni fog a szervezet megszűnése után is. A probléma az, hogy a mezőgazdaság mindössze tíz százalékát kitevő nemzetközi kereskedelem irányítja a mezőgazdaság egészét, noha annak alapvető feladata az, hogy ellássa a helyi lakosságot. A nemzetközi szerződések erre nincsenek tekintettel. A kereskedelem az ezen túli többletből származik, de ez a többletkényszer nem irányíthatja a gazdák életét. Ők mindmáig a világ össztermelésének a felét nyújtják, így nem lehet a mechanizáció jelszavával elűzni őket földjeikről.
– Az ilyesfajta érdekvédelem az ön által bírált jelenlegi francia elnök, Nicolas Sarkozy célkitűzései között is szerepel, aki vétóval fenyegeti a nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokat a WTO-ban.
– Kizártnak tartom, hogy beváltsa ígéretét. Ezt illetően nincs különbség a Népi Mozgalom Uniója és a Szocialista Párt (PS) között. Pascal Lamy, a WTO főtitkára a PS tagja. Nézze, a francia kormány soha nem küzdött meg értünk. Törekvése mindig ugyanaz maradt, mint az Európai Bizottságé, hogy kivégezze a mezőgazdaságot a szabadpiaci érdekekért. Az egyedüli mód, ahogy ezen változtathatnának, az áruexporton nyugvó Közös Agrárpolitika (CAP) 2008-as reformja. Jellemző, hogy az erre szánt támogatások nyolcvan százalékát az EU ma az exportra termelő nagyüzemi gazdaságoknak adja. A mezőgazdaság nem támaszkodhat az exportra, mert az földönfutóvá teszi a célországban élő termelőket, akiknek nincs hová menniük.
– Öt évvel ezelőtt nemzetközi felháborodást is kiváltott azzal, hogy Ramalláhban felkereste Jasszer Arafatot, és szimpátiájáról biztosította a palesztinok ügyét.
– Több mint húsz éve állunk kapcsolatban a palesztin gazdákkal, és támogatjuk, hogy visszatérhessenek 1948-ban elhagyni kényszerült földjeikre. Szeretnénk, ha az ENSZ világos határozatban mondaná ki az ehhez való jogukat. Ezért vonultunk fel 2002-ben Ramalláhban is, elvégre Arafat választott, legitim államfője volt a palesztinoknak. Az, ami most Gázában történik, az ENSZ közel-keleti kvartettje nemtörődömségének a következménye. Évtizedekig egyre csak elítélték Arafatot, és hagyták, hogy a Hamász kormányzati szereplővé nője ki magát. A tűzzel játszanak, pedig az egyedüli lehetőség a megoldásra a politikai rendezés. Most a Közel-Kelet egésze lángokban álló romhalmaz Libanontól Irakon át Afganisztánig, a zűrzavar pedig csak fokozódik. A Bush-kormányzat olajjal kapcsolatos őrült geostratégiai politikája szembefordítja egymással a régió országain belüli erőket. Nem véletlen, hogy világszerte negatívan ítélik meg működését, remélem, hogy hatalma mielőbb véget ér.
– Washington most Európára is kiterjesztené védőszárnyait a rakétapajzzsal…
– Az Egyesült Államok hatalmi globalizációjához semmi köze Európának, és ki kellene szállnia a NATO-szerződésből is. Semmi értelme, hogy Washington érdekeinek rendelje alá magát, az pedig különösen visszatetsző, hogy néhány európai ország nem is tagja a NATO-nak, a kontinensen mégis az transzatlanti szövetség fennhatósága alá tartozik.
– Az antiglobalista mozgalmak milyen sikerre számíthatnak a jövőben? A centrista Francois Bayrou-ról is az elkötelezett mezőgazdasági érdekvédő képe él a köztudatban.
– Igen, én is úgy tudom Francois Bayrou-nak tényleg van egy hétvégi traktorja valahol. A kampányban mindenesetre valóban jól csengő szólam volt az ő állítólagos gazda volta.
Amikor 1999-ben tiltakozásul az Egyesült Államokból érkező hormonkezelt marhahús ellen megakadályoztuk a McDonald’s építését, természetesen nem gondoltuk volna, hogy az ügy ilyen visszhangot kelt. Minden helyi érdekű akció példaként szolgálhat a jövőben, és magunk mellé állíthatja az embereket. Seattle-ben fellépésünknek köszönhetően nem írták alá az egyezményt. A földművesekként Cancúnban és Hongkongban tartott demonstrációkkal is nagyrészt elértük céljainkat. Ma az európai országok többsége elutasítja a genetikailag módosított organizmusok (GMO) behozatalát. Az ez évi G8-csúcson is nagyrészt az általunk feltett kérdésekkel foglalkoztak, csak még nem a mi válaszainkat adták rájuk. A mi küzdelmünk sok ehhez hasonló kis győzelemből áll. Ezt kell folytatnunk.
határ
Fokozódik a feszültség Németország és Lengyelország között
