Tartanak a referendumtól

Brüsszelben izgalmat keltett, hogy a holland parlament munkáspárti frakciójának vezetője, Jacques Tichelaar kijelentette: Hollandiának nem kell félnie népszavazást tartania a korábban már elvetett alkotmányt felváltó nemzetközi egyezményről. A múlt heti csúcstalálkozón született megállapodással való elégedettségre utalva azt mondta, hogy „az eredmény olyan jó, hogy nem kell attól félni, hogy az emberek elé terjesszük”. Mint ismeretes, felismerve, hogy az európaiak nem akarják az egységes európai állam létét kifejező alkotmányt, az új nemzetközi szerződésből kihagytak mindenfajta utalást arra nézve, hogy az unió egy egységes ország lenne. Így elhagyták magát az alkotmány szót és minden olyan szimbólumot (az Európai Unió himnusza, zászlaja, jelszava), amely egy föderatív állam jelképe lehetne. Ugyanakkor meglepő becsületességgel hozzátették, hogy persze ezeket a szimbólumokat továbbra is fogják használni.
Az újabb holland népszavazás lehetősége nyugtalanító hír mindazok számára, akik maguk sem igen hiszik el, hogy az európai közvéleményt be lehet csapni pusztán a szavak átváltoztatásával. Valamikor, még az alkotmánytervezetet kidolgozó konvent munkájának megkezdése előtt igen széles körben hangoztatott nézet volt, hogy az Európa jövőjéről szóló vitába bevonják az európai polgárokat is. E téren azonban, az ígéret többszöri megerősítése ellenére sem történt semmi, feltehetőleg azért, mert az európai politikai és gazdasági elit felfogásától távol áll az európai átlagpolgár gondolkodása, aki meg akarja tartani nemzetállami identitását és ennek érdekében nemzeti parlamentjének jogosítványait is, nem adva át Brüsszelnek újabb és újabb hatásköröket, mint ahogy azt az európai alkotmány megtenné. Az alkotmány ugyanis egy szövetségi állam körvonalait rajzolja fel, holott például egy magyarországi megkérdezés szerint a válaszadók nyolcvan százaléka a nemzetállami együttműködés mellett állt ki a szövetségi állammal szemben, és ez nincs másképp Nyugat-Európában sem.
Az európai politikai elit mindenképpen szeretné elkerülni, hogy az alkotmányt felváltó nemzetközi szerződés bárhol is népszavazásra kerüljön, ugyanakkor több országban erős az ezen irányba ható nyomás. Így például az Egyesült Királyságban a konzervatívok állnak ki elsősorban a népszavazás mellett. Ugyanakkor az ország európai ügyekkel foglalkozó minisztere, Geoff Hoon elvetette az ötletet mondván, hogy „politikai történetünkben még soha nem fordult elő, hogy egy nemzetközi szerződést népszavazással hagytunk volna jóvá”. Csakhogy mindenki előtt ismert, hogy ebben az esetben nem egy egyszerű nemzetközi szerződésről, hanem a nemzetközi szerződés képét felöltő alkotmányról van szó, hiszen a nemzetközi szerződésnek javasolt szöveg az alkotmány minden újítást tartalmazó passzusát megtartja és csak azokat hagyja ki, amelyek más érvényben lévő szerződésekben úgyis benne vannak. Ezek után az európai bíróság feladata lenne eldönteni, hogy konkrét esetekben mi is az alkalmazandó európai jog. A tapasztalatok szerint azonban a bíróság minden kétes ügyet az unió és nem a nemzetállam javára döntött el.
Mindenesetre a francia elnök, Nicholas Sarkozy nagy ötlete, hogy egy lényegében alkotmány erejű szerződést egyszerű nemzetközi egyezménynek álcázva fogadtassanak el, még elbukhat a gyakorlati megvalósítás során.