Ukrán alkotmánycsörték

Nagygyűlésekkel, kulturális rendezvényekkel, sportversenyekkel és tűzijátékkal ünnepelte alkotmánya elfogadásának 11. évfordulóját Ukrajna. Azét az alkotmányét, amely az állam vezetői szerint sem működik, viszont évfordulója jó alkalomnak bizonyult a politikai szekértáborok tagjainak arra, hogy egymás lejáratására használják fel.

Viktor Juscsenko elnök a hivatalosan utoljára ünnepelt alkotmány napjának előestéjén, a kijevi operaházban rendezett ünnepi nagygyűlésen mondott beszédében a képviselők mentelmi jogának eltörlése, a jelenleg öt évre szóló parlamenti megbízatás idejének és a 450 tagot számláló verhovna rada (országgyűlés) létszámának csökkentése mellett foglalt állást. Bár azt állította, ő a parlamentarizmus megerősítésének a híve, de ellene van annak, hogy a parlament töltse be az államhatalom legfőbb intézményének a szerepét. Szerinte ugyanis mindaz, ami ma a parlamentben folyik, a hatalom teljes kisajátítására irányul. Ez nem csupán megengedhetetlen, hanem lényegét tekintve bűntény is – hangoztatta.
Juscsenko célszerűnek tartaná a kétkamarás parlament létrehozását is, miáltal megerősödne a régiók szerepe a törvényhozásban. Az új alkotmány népszavazáson történő elfogadása mellett foglalt állást, meggyőződése ugyanis, hogy a kérdésben a döntő szót a társadalomnak kell kimondania, éppen ezért már a közeljövőben országos vitára fogják bocsátani az új dokumentum legfontosabb elvi szempontjait.
Elítélően nyilatkozott az államfő javaslatairól Olekszandr Moroz házelnök, aki szerint a kétkamarás parlament csak azért kellene Juscsenkónak, hogy az általa kinevezett kormányzókat szenátorokká léptesse elő, s ezáltal teljes egészében kisajátítsa a hatalmat magának. Az elnöki kezdeményezést a parlamentarizmus kicsúfolásának nevezte.
Viktor Janukovics viszont a politikai rendszer komplex reformját sürgette a kijevi Zerkalo Nedeli című hetilapban megjelent cikkében. Szerinte a reformokra mindenekelőtt azért van szükség, hogy biztosítani tudják az államhatalmi intézmények normális működését. Kalandorságnak nevezte az előre hozott választások ráerőltetését a társadalomra, ugyanakkor annak megtartása mellett foglalt állást, hogy mielőbb megalakulhasson az új parlamenti koalíció és a kormány, majd pedig ezt követően a parlament keretein belül az államfő részvételével az alkotmányozó bizottság, amely a kölcsönös kompromisszumok révén kidolgozná a hatalmi rendszer szerkezeti felépítését. Meggyőződése ugyanis, hogy a választás önmagában nem fogja megoldani a politikai válság révén felszínre került problémákat.