Zsebek

– Milyen következményei lehetnek az alapítvány felszámolásának és a támogatási rendszer megszüntetésének?
– A Teleki László Alapítványt a Magyarságkutató Intézet jogutódjaként hozták létre. Óriási eredmény volt, hogy 1985-ben a kormány az értelmiség nyomására létrehozta ezt az intézetet. Megjelentethettük például Benda Kálmán kétkötetes dokumentumkönyvét a moldvai csángókról, amelyet a történész szinte titokban gyűjtött. Emlékszem, amikor elkezdtük a munkát, be kellett mennem az ezzel foglalkozó bizottsághoz a tervekkel, mert még működött a cenzúra, de mire megjelent a könyv, már megszűnt. A Teleki-alapítvány múltja tehát nemcsak az a tizenöt év, ameddig ezen a néven működött, hanem valójában húsz esztendő. Ami most történt, az még a szocializmus olvadásos időszakához képest is visszalépés, mert gyakorlatilag megszűnt a határainkon túli magyarsággal kapcsolatos kutatóintézeti tevékenység, szétszóródott az a hatalmas anyag, amelyet még a Magyarságkutató Intézetben gyűjtöttünk össze. Az elméleti és hosszú távú stratégiai veszteségek mellett közvetlen kár, hogy az egész határon túli magyarsággal foglalkozó intézményrendszer is megszűnt. A határon túli műemlékvédelem gazdátlan marad. Hogy személyes elkötelezettségből megpróbálok tovább foglalkozni ezzel a tevékenységgel, az nem lehet versenyképes azzal, amit a Teleki László Alapítvány végzett.
– Nemzetközi színvonalú szakembergárdát kellett szélnek ereszteniük.
– Egyénenként talpon maradnak, de az az erő elveszett, amely egy tudományos kutatóintézetben van. Az 1998 óta csordogáló támogatások eredményeként olyan falképfeltárások, kutatások történtek, amelyek nagyban befolyásolhatják a Kárpát-medencei művészettörténet alapjait. Veszedelmesnek tartom, hogy ez a folyamat most bizonytalanná vált. Felfedezéseinkről konferenciát tervezünk ősszel.
– A hivatalos indokolás szerint ésszerűsítik, nem leépítik a támogatási rendszert…
– A határon túli támogatási politika rengeteg hibával küszködik a rendszerváltás óta. Ebben a Fidesz-kormányzat sem tudott áttörést elérni, bár mindenképpen nagy eredmény, hogy jelentősebb összegeket áldozott erre a célra, és többek között elindította a műemlékvédelmi programot is. A támogatás rendszere nem volt jól kitalálva – ezért mondhatják, hogy javítani kell azt. Úgy látom, hogy a kormányzat támogatáspolitikája nem a feladatok megoldását, hanem kipipálását célozza. A pragmatikus amerikai rendszerben a költségek legalább tíz százalékát arra fordítják, hogy ellenőrizzék a támogatás felhasználásának eredményességét. Nálunk többnyire íróasztalok mellett döntenek, nem ismervén a környezetet, a viszonyokat, ahová a pénz kerül – ami óriási károkat okoz. Úgy látom, a jelenlegi kormányzat a 2004-es népszavazást követően leírta a Kárpát-medencei magyarságot, mondván, hogy miután nyilvánvaló, nem hoz szavazatokat, nem érdemes vele foglalkozni. Ugyanakkor többször kihasználták a sajnálatos tényt, hogy a határon túli magyarok több sebből véreznek. A kevesebb összeget is elfogadják a politikai elitek, ha azt saját érdekeik szerint oszthatják el.
– Van valamilyen alternatív program az eddigi helyett, amelyet a kormányzat ajánl?
– Egyelőre nem látok ilyet. Pedig a majdnem semmiből is csodákat lehet létrehozni. Azért is sajnálatos a kormány Kárpát-medencei koncepciója, mert gazdasági lehetőségek is vannak ebben a tevékenységben. A németek és a szászok együttműködésének virágzó vállalkozások köszönhetők Erdélyben, pedig már csak néhány ezerre tehető a dél-erdélyi szászok száma. Támogatni a részeg embert és a határon túli magyarokat szokták – hallottam valakitől. Több pragmatizmussal is értelmezhető volna ez a kérdés.
– Lát lehetőséget a Teleki László Alapítvány további működésére?
– Meg fogjuk próbálni. De az anyagi bázis – amelyet az alapítvány állami támogatással ugyan, de mégiscsak maga hozott létre – iszonyatosan hiányzik. Más civil szervezetként és megint más kétmilliárdos vagyonú alapítványként működni. De igyekszünk hasznosítani a felhalmozódott tudást. Ám az a probléma, hogy örökségvédelmi programunk újabb és újabb műemlékeket vont be a felújításba, így vannak olyanok, amelyeknél félbemaradtak a munkálatok. Példa erre a hadadi templom: a talajmozgás miatt az egész templom, sőt a falu csúszni kezdett, a munkálatok kétharmadánál tartunk, meg van nyitva a templom fala, ami azt jelenti, hogy ha rövid idő múlva nem fejeződnek be a munkák, erősebb szél lebonthatja a tetejét. Akár nemzetközi botrányt is kiválthat az, hogy a magyar állam elkezd egy projektet, aztán a sorsára hagyja. Ha a román műemlékvédelmi hivatal cikkezni fog erről, akkor a kritikáját nem lehet mivel megcáfolni.
– Uniós támogatásokkal nem pótolhatók a kiesett összegek?
– A szocializmus idején azt szajkózták, hogy a Varsói Szerződés mindent megold – hát nem oldott meg. Attól, hogy Románia csatlakozott az unióhoz, még nem küszöbölték ki az etnikai problémákat, nem beszélve arról, hogy az unió sem szereti feszegetni ezt a kérdést. Még tragikusabb a helyzet, mint volt. Most már az sem kényszeríti a románokat, hogy valamit mutatni kell kifelé. Egyetlen vigasz, hogy a mélypont talán már elkövetkezett.