Sorozatunkban túlnyomórészt középkori, legfeljebb utóbb kisebb-nagyobb mértékben átépített emlékek szerepelnek. A műemlék épületek értékét főként a régiségük határozza meg, különösen így van ez minálunk, ahol hosszú évszázadok során tatár, török, labanc zsoldos, dühödt kuruc, muszka és vörös had rontott, a XIX. és XX. század korszelleme bontott. Az újkori építkezések becsét a jó ízlésű megrendelőknek, még inkább a kiemelkedő tehetségű tervező és kivitelező mestereknek köszönhetjük. Ezáltal válnak védett örökségünk részévé a barokk és klasszicista stílusú templomok, kastélyok, udvarházak, nemzeti jellegű lakó- és gazdasági építmények.
Ezúttal a XIX. század első negyedére jellemző, tisztán klasszikus formajegyeket viselő kapolcsi lutheránus templomot mutatjuk be. A Veszprémet Tapolcával összekötő, Nagyvázsony után az Eger-patak szűk völgyében kanyargó öreg országút mentén fekvő község neve – Kopulch formában – a XI. század végén szerepel először okiratban. Lakói udvari kamarások, étekfogók, tálalók és más miniszterek – a minister szó eredetileg szolgát jelent – voltak. A település részben a pannonhalmi bencések birtokai közé tartozott, az 1237 és 1240 közötti, Albeus apát-féle összeírás hat mansio (munkaközösség) szakácsait, hat mansio lovas jobbágyait s egynek a malmát sorolja fel Kapolcson. A királyi népek idővel kisnemesi rangra emelkedtek: IV. (Kun) László 1275-ben 11 itt lakó kamarását megnemesítette. A XIV. századtól folyvást civakodtak a település szabad lakói és egyházi szolgái. 1358-ban határjárást tartottak a helyi nobilitások és az apátság közötti per során: ekkor a faluhoz tíz ekealja (mintegy 1500 régi hold) szántóföld, hat malom, másik hat malomhely és annyi kaszáló, erdő tartozott, hogy fel sem tudták mérni – mindezt azonban az ítélkező nádor szerint meg kellett felezniük egymás közt. Birtokot szerzett Kapolcson a Gyulafi család is (1453-ban), a település lakói azonban egészen az újkorig megőrizték szabad jogállásukat.
A falu első egyháza a XIII. században épült. Pál nevű plébánosa 1332 és 1337 között 50 dénár pápai tizedet fizetett. A templom a török időkben – a településsel együtt – elpusztult. „Mígh e földrül a Török le nem veretett, nem is volt két vagy három háznál több Kapolcson, hanem a Kurucz világh után kezdtek jobban szállani” – olvasható egy 1756-ban kelt meghallgatási jegyzőkönyvben. Kapolcs XVIII. századi népessége átlag feletti számban gyarapodott: 1711-ben csak 21 gazda lakott a faluban, 1759-ben már 473 lelket írtak össze; 1774-ben pedig 836-an éltek a községben, a 154 családból 48 volt nemes. Az evangélikusok 398-an voltak, a katolikus hiten 368-an, hetvenen a kálvinista vallást gyakorolták. A kapolcsi lutheránusok gyülekezete 1634-ben nyert (korlátozott) vallásszabadságot, a hívek a régi, általuk renovált templomot használták. 1771-ben kibővítettek és haranggal láttak el. A Padányi Bíró Márton veszprémi püspök alatti nehéz idők elmúltával – az 1781. évi, II. József-féle türelmi rendelet után –, 1818-ban határozták el új egyház építését. Február másodikán döntötte el a kapolcsi gyülekezet, hogy fa hiányában (!) a költségesebb, követ felhasználó építkezést választja. Április 18-án lerontották a régi falakat, és lefektették az új épület alapkövét. Pünkösdre már álltak az új falak, közben az ácsok a földön elkészítették a tetőszerkezetet. Három nap alatt emelték a helyére, és fedték be negyvenezer fazsindellyel. A belső munkákkal a kőművesek november 6-ra, az asztalosok december 16-ra végeztek. Karácsonykor már használták a templomot, bár hivatalos felszentelését csak 1819 pünkösdjén tartották meg.
Az országút északi oldalán álló, hosszúkás teremtemplom a XIX. század első három évtizedének jellegzetes hazai klasszicista stílusát mutatja, amely a Dunántúltól a Felvidéken át Tokaj-Hegyaljáig és az Alföld keleti pereméig látható. A nyugati homlokzatot kővázákkal díszített, ívelt oromfal képezi. Előtte áll a karcsú, szép arányú torony, órapárkánya felett lapos sisakkal. A hajó déli oldalán lévő, vörös kőből faragott kapuzat szemöldökkövébe ízes formájú számokkal bevésve látható az építkezés dátuma: 1818. E megnyugtatóan finom arányú XIX. századi építészeti emlékünk bemutatásával köszöntjük az idén tizenhetedik alkalommal, tegnap megkezdődött, Kapolcs nevéhez kapcsolódó Művészetetek Völgye fesztivált.
újságírás
Hogyan írjunk újságot ma?
