Mint ismeretes, Kínában létezik egy államilag elismert katolikus egyház, amelyet a Katolikusok Hazafias Szövetsége szigorúan ellenőriz, és minden eszközzel megpróbál „függetleníteni” a római pápától. A hívők többsége azonban illegalitásban él, és üldöztetésnek van kitéve.
Az egyik legfontosabb kérdés, hogy az állam magának akarja fenntartani a püspökök kinevezését, ami azonban az egyház tanítása értelmében a pápa kizárólagos joga. Az utóbbi években a „hivatalos” egyház püspökei közül is mind többen kérték és meg is kapták a pápa legalább utólagos hozzájárulását felszentelésükhöz, ezáltal rendezvén státusukat. Maguk a hívek is a Rómával közösségben álló papokat és püspököket fogadják csak el.
A „földalatti” és a „hivatalos” egyház között van némi feszültség az államhoz való eltérő viszony miatt. A pápai levél ezért közeledésüket szorgalmazza, és buzdítja a földalatti közösségeket, hogy ne állandósítsák a szembenállást, cserébe viszont elvárja, hogy ezek a püspökök is kapjanak állami elismerést. A hivatalos egyház püspökeit pedig óva inti az állammal szembeni túlzott engedékenységtől, ha az a hitbeli tartalom és a pápával való közösség rovására megy.
A dokumentumban XVI. Benedek készségét fejezi ki, hogy felvegye a kapcsolatokat a kínai kormányzattal, és megállapodást kössön vele a püspöki kinevezések tárgyában. Nehézséget okoz ugyanis, hogy kínai részről a kapcsolatok normalizálása feltételéül szabják a Szentszéknek, tartózkodjék a belügyeikbe való beavatkozástól (ennek megfelelően a püspöki kinevezéseket is állami hatáskörnek tartják), illetve szakítsa meg diplomáciai kapcsolatait Tajvannal. Ha ez utóbbi kérdésben a Szentszék hajlandónak mutatkozik is engedni, a püspöki kinevezések pápai jóváhagyásáról nem mondhat le. Viszont az egyházi tanítást is tiszteletben tartó megállapodásos rendezésnek már számos történelmi előzménye van.
Ukrainian Press Extols Peter Magyar
