Az orfűi tórendszer legnagyobb egysége, a mintegy hetvenkét hektáros Pécsi-tó kotrását az Orfű Pécs-tó Kht. rendelte meg, s a regionális operatív program keretén belül nyertek is a munkálatokra hektáronként több mint egymillió, összesen hetvenkét millió forintot. A munkálatokhoz közel másfél métert le kellett engedni a vízből – a szint azonban azóta is jó egy méterrel alacsonyabb a kívánatosnál, annak ellenére, hogy a kivitelező a feladattal már április elején végzett.
A közvetlenül a tó mellett található strandot még július elején nyitották meg, de alig egy hétig üzemelt, a fürdőhely lelkét adó medence falán túl ugyanis a felszínre került iszaprétegen buzgárok jelentek meg, elszökött a víz, ráadásul a betonfal egy tizenöt méteres szakaszon el is mozdult a helyéről. Füzyné Kajdi Zita, Orfű polgármestere szerint a medence technológiai leírásában az szerepel, hogy a medencében illetve a szomszédos Pécsi-tóban egyszerre kell, hogy víz legyen. Az elsődleges szakértői vélemények alapján azonban feltételezhető, hogy a hatalmas méretű fürdőnek ennyi idő adatott: a harminc év alatt – nagyobb felújítások híján – elöregedett.
A munkák szükségességét az indokolta – vélekedik a polgármester –, hogy a kotrás során átlagosan hatvan centiméternyi iszapot hordtak ki a tó strand melletti részéről, a szemközti oldalon pedig a partfal megerősítéséhez, illetve egy másfél kilométeres sétány építéshez is szükség volt víz leengedésére. Füzyné szerint, ha várnak, elképzelhető, hogy a felhalmozódott iszapréteg jövőre okozott volna súlyos gondokat.
Az elmúlt hetekben a kagylók is pusztulni kezdtek, s sokan ezt is a tókotrással, az alacsony vízszinttel hozzák összefüggésbe. A polgármesterasszony ugyan a laboreredményeket még nem ismeri, de úgy gondolja, inkább a hetek óta tartó forróság miatt melegedett fel annyira a víz, hogy magas hőmérséklete végül a kagylók pusztulásához vezetett.
A helyiek szerint azonban a strandbezárás körül valami nem teljesen tiszta. Egyes feltételezések szerint az is elképzelhető, hogy az értékes területen fekvő fürdőhely eladását készítik elő a végiggondolatlan munkákkal, mások pedig arra gondolnak, hogy a kotrással megbízott cég vezetője, Bögyös Sándor érdekelt abban, hogy a fürdőzők idén ne kereshessék fel a létesítményt. A vállalkozó ugyanis a Pécs-tótól néhány száz méterre fekvő kisebbik, úgynevezett Orfűi-tó kezelője, illetve az ott működő strand tulajdonosa, amely most is fogadja a látogatókat.
Bögyös Sándor azonban csak bosszúsan legyint, amikor a felvetések szóba kerülnek. Mint mondja, neki is az lenne az érdeke, hogy a település minél szélesebb kínálattal rendelkezzen, s a vendégek választani tudjanak. Hozzáteszi, őt is hátrányosan érinti a most kialakult helyzet, hiszen az előre lefoglalt szállások felét nála is lemondták.
A strand melletti vendéglátósok a fürdőbezárásban azt nehezményezik igazán, hogy senki sem értesítette őket a várható fejleményekről, s azóta sem kapnak hivatalos tájékoztatást, mire is számítsanak a jövőben. Ott jártunkkor szinte egyetlen vendég sem volt a nyári szezonra berendezkedett fogadókban. Az egyik vállalkozó becslése szerint egy hónap alatt alig ötszázezres forgalmuk lesz, s csak a villanyszámla százötven körül alakul majd.
– Azért vagyunk már csak itt, hogy jövőre is legyen vendégünk, ha esetleg újra kinyitna a fürdő – mondja bosszankodva az egyik üzemeltető. – Hiába mondják, hogy Orfű a strand nélkül is Orfű, nem az – teszi hozzá.
Az is kiderül, hogy az egyik szállásadó kilenc apartmanjából mindössze kettőben van most vendég. Legtöbben a bezárás miatt mondták le foglalásukat – sokan ugyanis csak a strand miatt jönnek az egyébként festői szépségű völgyben fekvő turistaparadicsomba.
A Pécsi-tó másik végén található büfében néhány német turista mellett pár fiatal ücsörög. A felszolgáló szerint inkább az aznapi hűvös időnek – ilyen ez a nyár: 28 fok már hűvös időnek számít – köszönhető, hogy alig vannak betérők, de azért megjegyzi: a kagylók miatti bűz is meglátszik a forgalmon. A Pécsi-tó mellett ugyan nincs kijelölt fürdőhely, de évek óta a partnak ezt a csücskét választják a strandolók. Ha meleg van, teljesen megtelik a nagyjából hetvenméteres szakaszhoz tartozó füves terület. Négy-ötszázan is elférnek itt, de most talán ha három tucat fürdőző pihen a fák alatt. A vízben csak néhány fiatal úszkál matracokon, egy nyugdíjas bácsi így nyugodtan horgászhat a strand közepén.
Kondricz Ferenc érkezésemkor emel ki egy jókora, közel négykilós pontyot. – Ez volt ma az első kapás – mondja délután kettő felé az egykori vájár. – A kicsit épp olyan nehéz megfogni, mint a nagyot – teszi hozzá szerényen, s mutat az immár a szákjában pihegő zsákmányára.
A hetvenedik évében járó öregúr tizenkét éve vásárolt hétvégi házat a szomszédos Abaligeten, azóta jár át a Pécsi-tóra pecázni, s ő is úgy vélekedik, az alacsony vízszint igenis számít, ezért ha tovább melegszik a víz, félő, hogy a halak is bajba kerülhetnek. Amúgy Kodricz úr úgy tudja, a pusztuló kagylókat Kínából hozták ide vagy két évtizede azzal a céllal, hogy megszűrjék a vizet.
A helyiek az önkormányzat kezdeményezésére most egyesült erővel szedik össze a partra vetett, „szétrobbant”, kifordult belsővel, héjukkal égnek meredő állatok maradványait. Az egyik helybéli tudomásomra hozza, a napokban kamionnyit szállítottak el a tetemekből, ennek ellenére a part keletei oldalán végigsétálva alig van néhány tíz méteres szakasz, ahol nem lehet találkozni az élettelen puhatestűkkel.
A látvány ugyan elszomorító, de a gyönyörű tájat, a természetet így is élvezni lehet. A Pécsi Tudományegyetem profeszszora, Májer Jószef szerint azonban nem biztos, hogy a kotrásnak nem lesznek negatív hatásai. A Környezettudományi Intézet Általános és Alkalmazott Ökológiai Tanszék vezetője úgy vélekedik, hogy a most szárazra került mederrészben elszaporodott növények a későbbiekben a vízbe kerülve szerves anyagaikkal terhelést jelenthetnek az élővilágára. Szerinte a munkákat félbehagyták.
A kotrást végző cég vezetője, Bögyös Sándor viszont állítja, a szerződésben vállalt feladatokat maradéktalanul teljesítették, s elsősorban a csapadékmentes időnek köszönhető, hogy a tó nem tudott feltelni a kívánatos mértékben. Hozzáteszi, évekkel ezelőtt az orfűi kistó kotrásakor is végigéltek már egy hasonló cirkuszt, de azóta mindenki elismeri, szükség volt a munkájukra. Úgy véli, egy szezont – ahogy akkor, most is – fel kell áldozni azért, hogy aztán húsz évig újra szolgálhassa a tó a turistákat.
vízilabda
Kiderült, miért omlottak össze az ausztrálok, a magyar kulcsember csalódott
