Felértékeli Azerbajdzsánt a Nabucco

Tévedés azt hinni, hogy Azerbajdzsán egy másik világ, s onnan törekszik az euroatlantiba, hiszen mindig is európai ország volt. Igen, a Kaukázusnak ugyanúgy megvannak a maga sajátosságai, mint a Balkánnak, Skandináviának vagy a Kárpát-medence térségének. Ez utóbbiakkal ellentétben azonban sokan úgy tekintenek most a vitathatatlanul európai Azerbajdzsánra, mintha nem is e geopolitikai tér, közösség része lenne. Kategorikusan nem értek egyet ezzel a megközelítéssel – fakadt ki kissé méltatlankodva lapunknak nyilatkozva Haszan Haszanov, Azerbajdzsán budapesti nagykövete, akivel az előző hónapokban előtérbe került Nabucco-gázvezetéktervek kapcsán beszélgettünk.

Látványosan megnőtt az érdeklődés az utóbbi időben Magyarországon és a világban Azerbajdzsán iránt. Még az emberi jogi kérdésekről is hirtelen elhallgatott az erre a témára egyébként „érzékeny” nyugati közösség. Ez a kiemelt figyelem alapvetően az energiatartalékokkal rendelkező régiók felértékelődésével s általában az e körül folyó geopolitikai játszmák előtérbe kerülésével magyarázható. Az azeri gáz különösen fontos lett az alternatív energiaforrásokat és szállítókat kereső Európai Unió számára…
– Igaza van, Azerbajdzsán iránt tényleg megnőtt az érdeklődés, ám ez nem csupán az ott lévő energiatartalékokkal magyarázható. Nem szabad elfelejteni, hogy Azerbajdzsán gazdasága viharosan fejlődik, a GDP növekedése jóval meghaladja a térség és az Európai Unió átlagát, s az előző tíz évben produkált 30 milliárd dolláros mutatóval éllovas az egy főre jutó külföldi befektetéseket nézve is. Fontos szempont az is, hogy Ilham Aliyev elnök vezetésével felgyorsult az ország európai integrációja és demokratizálódása.
– Az Európai Unió energiapolitikájában kiemelten kezelt Nabucco gázvezeték jelenleg igazából az azeri gázra alapozza jövőjét. A projekt prioritást élvez az európai politikusok körében biztonságpolitikai okokból, ám mintha kisebb lenne az üzleti szféra lelkesedése. Szállítóként az export fokozásában érdekelt országként Azerbajdzsán mennyire látja megalapozottnak a terv gyors megvalósulását?
– Nézze, a vitákat hallva először is le kell szögezni, hogy a Nabucco hívei mások energetikai terveit nem kommentálják, ellenpropagandát nem folytatnak ezzel kapcsolatban, míg az ellenkező oldalról ez nem mondható el. Úgy vélem, egyik félnek sem szabad minősítenie a másik terveit. Mindegyik projektnek, a Nabuccónak és a Kék Áramlatnak is megvannak a maga forrásai, az útja, és minden valószínűség szerint mindegyiknek megvan a létjogosultsága. Ami pedig Azerbajdzsán érdekeltségét jelenti a Nabuccóban, le kell szögezni, hogy az ország minden értelemben stabil, van gáza, vannak felvevőpiacai, az energiaexport tekintetében soha nem volt problémája. Baku az euroatlanti közösség részének tekinti magát, és kötelességének tartja, hogy erősítse e partnerei energiabiztonságát. Ebben a szellemben írta alá Aliyev elnök az energetikai együttműködésről szóló megállapodást az EU-val. Ami a manapság oly sokat emlegetett diverzifikációt illeti, meg kell jegyezni, hogy annak több lábon kell állnia.
– Mit jelent az ön értelmezésében ez a több lábon állás?
– Először is különböző forrásokat jelent. Másodszor: a gáznak különböző piacokkal kell rendelkeznie. Harmadszor: több szállítási útvonalra van szükség, végül pedig a diverzifikálás több eladót is jelent. Ez utóbbit különösen hangsúlyoznám, mert sok exportáló úgy véli, a gáz eladását teljes mértékben egy kézben kell tartani. Ez azonban nem igazi diverzifikálás. Ha e négy feltételből egy is hiányzik, nem beszélhetünk teljes energiabiztonságról.
– Térjünk vissza konkrétan a Nabuccóhoz s benne Azerbajdzsán szerepéhez! Amikor az üzleti szféra felteszi a kérdést, lesz-e elegendő gáz e csőbe, eszébe juthatnak az azeri ipari és energiaügyi miniszter, Natiq Aliyev minapi szavai, miszerint Azerbajdzsán egy ideig még nem lehet Európa fő gázszállítója, hiszen, ne feledjük el, csak az idén kezdi meg a gáz exportját, s eddig maga is importra szorult. Elegendő gáz van-e a Nabuccóhoz Azerbajdzsánban?
– Azért a Nabucco-projekt nem csupán azeri gázzal számol, hanem türkménnel és kazahhal is. Ami pedig Azerbajdzsánt illeti, a ráeső részt száz százalékig képes betenni a csőbe. Európának pedig bizony még dolgoznia kell Türkmenisztánnal és Kazahsztánnal. Ne felejtsük el, itt Európa energiabiztonságáról van szó! Európa nem maradhat passzív! Aktívan tárgyalnia kell e két országgal. Azerbajdzsánnal rögtön meg tudott egyezni, míg velük többet kell dolgozni. Ami pedig az azeri tartalékokat illeti, pillanatok alatt megkétszerezzük a kitermelést, ami már ez év végére 16 milliárd köbméter gázt jelent. Mindez jóval több, mint amennyit előre láttunk s terveztünk. A közelmúltban feltárt sah denizi mező például ezermilliárd köbmétert meghaladó mennyiséget rejt, s 2015-re Azerbajdzsán évi 20 milliárd köbméter földgázt fog exportra kitermelni.
– Az említettekhez hozzátartozik, hogy Baku hétmilliárd köbmétert lekötött Törökországgal, s a Nabuccót évi 30 milliárd köbméter szállítására tervezik. Így, mint mondta, Azerbajdzsánon kívül még kellenek ide források. Szóba jöhet az említett két ország és Irán. Gondolom, Bakuban is érdeklődéssel figyelik Oroszország tárgyalásait ezen országokkal. A Kaszpi-tenger menti orosz–kazah–türkmén vezeték megépülése esetén lát-e arra esélyt, hogy közép-ázsiai gáz is jusson a Nabuccóba?
– Ezt a kérdést a projekt résztvevőinek kell feltenni! De ha már engem kérdezett: vajon az említett kaszpi vezeték megépülése kizárja-e egy transzkaszpi lefektetését? Úgy gondolom, nem. Európának olyan mennyiségű gázra van szüksége, hogy mindkét vezeték megélhet egymás mellett.
– Idáig arról beszéltünk, hogy Azerbajdzsán kész gázt szállítani Európába. Előbb azonban meg kell építeni a csövet. Baku hajlandó-e ebbe is beszállni? Részt venne-e ebben a konzorciumban?
– Mindenre készek vagyunk, minden ötlet, ajánlat érdekel bennünket. Tárgyalni kell róla, s ha gazdaságilag előnyös a dolog, rábólintunk. Egyelőre azonban erről érdemben nem tárgyaltunk.
– Friss hír, hogy az azerbajdzsáni állami olajvállalat, a GNKAR elnökhelyettese, Hosbaht Yusifzade Oroszországot is invitálta szállítóként a Baku–Tbiliszi–Ceyhan-olajvezetékbe. Mindez egyben azt is jelentheti, adott esetben Baku azt sem zárná ki, hogy ennek analógiájára a Nabuccóba is kerüljön orosz gáz?
– Megmondom nyíltan, orosz részről én ilyen igényről még nem hallottam. Először a Gazpromnak kell ebben állást foglalnia, a többit pedig eldöntik a tulajdonosok.
– Ha csak a közelmúltban tett energetikai lépéseket nézzük, látjuk, hogy Baku együttműködési szerződést kötött az EU-val, majd a minap az Egyesült Államokkal, amely az országot kiemelt szövetségesének nevezi a térségben. Mindehhez járul, hogy az idén Baku már nem vásárol gázt Oroszországtól. Ha e lépéseket egymás mellé tesszük, egyértelmű, hogy Azerbajdzsán közeledik az euroatlanti térséghez. Ez egyértelmű külpolitikai irányváltást jelez, avagy csak arról van szó, hogy számunkra valójában most került képbe Azerbajdzsán, s ezért érezzük mindezt változásnak?
– Jól látja, semmilyen újdonságról nincs szó, csak Magyarország idáig nem figyelt eléggé ránk. Azerbajdzsán függetlensége pillanatától határozottan törekszik az európai integrációra. Az EBESZ, az Európa Tanács tagja s az Európai Unió, valamint a NATO partnere lett.
– Mostanában azért érezhetően megnőtt ez az aktivitás! Azerbajdzsán ráérzett az energiakorszak ízére. S ha már az aktivizálódásnál tartunk, a gazdasági, ezen belül is energetikai együttműködésre alapozott regionális együttműködésre, az amerikai ihletésre, éppen a napokban tíz éve alakult GUAM-ra ugyancsak ráférne. Elképzelhető, hogy napjaink energiavitái keltik fel Csipkerózsika-álmából a szervezetet?
– Valóban néhány napja, június 18–19-én az azerbajdzsán fővárosban, Bakuban zajlott a demokráciát és a gazdasági fejlődést zászlajára tűző szervezet második, ünnepi csúcstalálkozója. Ezen a tagok – Grúzia, Ukrajna, Azerbajdzsán és Moldova – államfői, illetve vezetői mellett részt vettek Litvánia, Lengyelország és Románia elnökei, Bulgária alelnöke, az észt parlament alelnöke, a lett gazdasági miniszter, az Egyesült Államok, Japán, az EBESZ vagy az UNESCO magas rangú képviselői és az Azerbajdzsánba akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői. A megjelent harminc delegáció is mutatja a GUAM tekintélyének és befolyásának növekedését.
– A mostani helyzetből, e kiemelt érdeklődésből Baku a gazdasági értelemben vett hasznon kívül politikai tőkét is kovácsolhat. Egészen közel kerülhet például a NATO-hoz…
– E téren több lehetőséget is látok. Fontos, hogy a világ észrevegye, Azerbajdzsán modern, demokratikus, következetesen euroatlanti orientáltságú ország. Tudomásul kell venni végre azt is, hogy Azerbajdzsán örmény agresszió áldozata lett. Az ország területének húsz százalékát megszállták, egymillió embert űztek el Karabahból és más azerbajdzsán területekről, s az euroatlanti világnak egyenesen ki kell immár mondania, hogy Örményország agresszor. Ami pedig a NATO-t illeti, az Európai Unióhoz hasonlóan e szervezettel is minél szorosabb együttműködést szeretnénk kialakítani, a csatlakozás azonban jelenleg nincs napirenden.