Krakkó ünnepei

Mindig azt hittem, ünnepel a város, ha a Főtérre érkeztem az utóbbi években: mint egy igazi vásártér (az is volt eredetileg), ahol szünet nélkül tart a sokadalom. Jön-megy a nép, néha talán több a külhoni, mint a hazai. Japánok, olaszok, amerikaiak, németek sűrű rajokban özönlő csoportjai, akár a kontinens többi nevezetes történelmi emlékeket kínáló városában. Mutatványosok, árusok és muzsikusok régi krakkói viseletben. A Posztócsarnok mindkét oldalán pedig kávéházak, sörözők széksorai.
Ám idén júniusban a történelmi lengyel főváros múltjának egyik jeles napját is ünnepelte. A legalább ezeréves Krakkó történelmének egyik fontos mérföldköve volt a 750 évvel ezelőtti jogi aktus, ekkor került az úgynevezett magdeburgi jogú városok sorába. Úgyhogy a Főtérre vezető utcákon és más fontos helyeken zászlók, föliratok és múzeumi kiállítás emlékeztet a várostörténet eme jeles eseményére. Június 5-én tartották meg a fő ünnepséget, amelyen számos testvérváros polgármestere is részt vett. Bordeaux, Nürnberg, Sevilla és Firenze első emberével képviseltette magát. Budapest és Pécs nem tartotta fontosnak, hogy elküldjön valakit erre az alkalomra.
Hozzátartozott az ünnepségekhez a lengyel történelemmel foglalkozó külföldi történészek június 27. és 30. között megtartott első kongresszusa. A kitűnő kezdeményezésben úttörő szerepe a Jagelló Egyetem történészeinek. Mintegy ötszáz tudós vett részt ezen a nagyszabású tanácskozáson, Kanadától Japánig és Új-Zélandtól Oroszországig. A magyar részvétel méltó volt kapcsolataink hagyományához. Kazimierz Ujazdowski kulturális miniszter zárszavában kiemelte a kezdeményezés és a kivételes alkalom jelentőségét; bejelentette, hogy hosszú távú ösztöndíjprogramot dolgoznak ki a Lengyelország történelmével foglalkozó külföldiek számára. Némi irigységgel gondoltam arra: e téren is volna mit tanulni a lengyelektől.