A múltat végképp el kell törölni?

Az újrahangolt Magyar Rádió hirdetése négy színes téglatestből áll. Az első kék, ez lenne a régi Kossuth, jövendőbeli MR1, a második lila, ez a néhai Petőfi, a harmadik téglavörös, azaz MR3, leánykori nevén Bartók, a negyedik egy nagy fekete folt, ez valószínűleg a jövőt jelképezi. Az intézmény vezetése nagy erőkkel fáradozik azon, hogy átfazonírozza a Magyar Rádiót, és ezt egyre eredményesebben teszi. Lassan már valóban nem lehet ráismerni. Előbb eltüntették a műsort, azután a munkatársakat is. A műsorkészítők helyét remekül fizetett menedzserek vették át, akik, ha befejezték a közrádió átalakítását, leporolják a kezüket, felveszik a kasszánál a többmilliós siker- vagy lelépti díjat, és elmennek új hazát keresni. Ne aggódjunk, ilyen kiváló, magasan képzett szakembereknek mindig akad vezetői állás. Mire odébbállnak, a közrádióból úgysem marad semmi. A műsorcsatornák neve sem. Csak MR1 lesz, meg egy darabig még 2 és 3, azután csak egy kék, egy lila meg egy téglavörös folt. Végül a sötétség. Such György és csapata szerint a múltat végképp el kell törölni.
A derűs jövő képei után térjünk vissza a nem kevésbé derűs jelenhez! Itt van augusztus 20., ünnepnap. Lássuk, hogyan oldja meg az újrahangolt közrádió! A régi tematizálás már unalmas és megfáradt, közhelyes is a jeles naphoz kötődő jelentéstartalmakról műsorokat készíteni. Ki kell találni valami újat. A Napközben című magazinban Farkas Erika műsorvezetőnek és Kránitz Balázs szerkesztőnek az jutott az eszébe, hogy beszéljenek magáról az ünneplésről. Kimentek tehát az utcára, hogy embereket faggassanak, mit tudnak augusztus 20-ról. Figyelemre méltó összeállítás született. Néhányan voltak csak, akik hallottak jó Szent István királyunkról, alkotmányról, új kenyérről, a többség fekete téglalap. Azt mondja az egyik: a mai fiatalokat nem érdekli az ilyesmi.
A stúdióban ül Farkas Erika és szociológus vendége. Azt mondja Farkas Erika: úgy vette észre, hogy a szociológust meglepték a hallottak, bizonyára, nem szokott az emberek közé vegyülni. (Mekkora ökörség, hogy tudna máskülönben szociologizálni?) Azt feleli a szociológus: nem erről van szó, de jogos, hogy a fiatalok kívül állnak az ünnepeken. Az még nem nekik való. És így tovább, szépen. Ül a hallgató otthon, és fáj neki, amit hall. Hogy ez a két ember vagy ilyen ostoba, vagy ilyen cinikus, és nem tartják említésre sem érdemesnek a jelen magyar társadalom, benne a jövő generáció érzelmi, szellemi állapotát A MR1 már tényleg nem a Kossuth, ott már csak a duma számít. Az MR2 nem Petőfi, hiszen ő nem volt rockzenész. Az MR3 pedig már csak egy kicsit Bartók, hisz – miként a rádióelnök tartja – minek értéket adni, ha senki nem hallgatja.
Így állunk most.
(Napközben, Kossuth rádió.)