A nemzeti vagyon nem a kormányé

A közvagyont egy vagyonkezelő szervezetbe terelésének kormányzati szándéka miatt demonstrációt ígért őszre Lányi András a közrádióban. Zlinszky János volt alkotmánybíró szerint magánrendezvényekre senkinek sincs joga kisajátítani a közvagyont. A magyar társadalom ma legégetőbb problémájáról szeptember 3-án konferenciát rendeznek.

Ha a parlamenti képviselők nem változtatják meg a kormánynak a közvagyonról szóló törvényjavaslatát, akkor az Alkotmánybírósághoz fordulnak azok, akik aláírásukkal egyszer már tiltakoztak e szándék ellen. A Magyar Rádió Az én hetem című műsorában Lányi András Zlinszky János alkotmányjogásszal a közvagyon elherdálására, a privatizáció során elszenvedett vagyonvesztésre hívta fel a figyelmet. Zlinszky professzor kifejtette, a köztulajdon a társadalom működéséhez szükséges eszköz, amelynek tág fogalmát többek között e példával világította meg: „Amikor a Lánchídon rendezvényeket szerveznek, akkor ezt felrúgják. A híd nem arra való, hogy egy magántársaság kisajátítsa rendezvényekre, hanem arra, hogy át lehessen járni a Duna egyik oldaláról a másikra, mivel e kapacitás szűk.” – Az állam különböző – egészségügyi, igazságszolgáltatási, rendfenntartói, környezetvédelmi – szolgáltatásokkal tartozik a polgárainak, ami nem üzleti kérdés – folytatta.
*
Az állam nem akkor szolgáltat jól, ha minél többet megtakarít ezekből, hanem akkor, ha lehetőségeihez mérten teljeskörűen nyújtja e szolgáltatásokat a társadalom tagjainak. A volt alkotmánybíró az alkotmányból levezetve, a kormány és az állami vagyon kapcsolatáról kijelentette: a közvagyon mint jogi forma az állam tulajdonaként jelenik meg. Nem tekinthető „egy statikus, pillanatnyilag létező csoportnak a pillanatnyilag adott vagyonaként”. A nemzeti vagyon „generációkon keresztül felépült, generációkra szóló olyan szerkezet, amely biztosítja az ugyancsak hosszú távon létező hatalmi helyzetet, a nemzetnek a létét arra, hogy zavartalanul, békében tudja kifejteni a maga teljességét, kultúráját”. A nemzeti vagyon annak a népcsoportnak a tulajdonában van, amelyik abban az országban él, és öntörvényűen gazdálkodik. „Övéké a vagyon, nem a miniszteré, nem a minisztériumé, nem a kincstáré, nem a hatalmi apparátusé. Mindannyiunké. Mindannyian rendelkezhetünk vele. Aki meg van bízva azzal, hogy kezelje, az tőlünk kapja a megbízást. Nekünk tartozik elszámolással is.” Zlinszky János a nemzeti vagyonról végső soron rendelkező parlamentről úgy véli, hogy az nem népképviseleti, hanem pártképviseleti Országgyűlés. Pedig az alkotmány 3. paragrafusa előírja, hogy párt államhatalmi szervnek utasítást sem közvetlenül, sem közvetve nem adhat, arra nyomást nem gyakorolhat. Ennek azonban ma a fordítottja zajlik. A magyar társadalom ma legégetőbb problémájáról a korábbi tiltakozást aláírók szeptember 3-án konferenciát rendeznek.
Ismeretes, hogy félszáz neves közéleti személyiség fordult a közelmúltban Sólyom László köztársasági elnökhöz az állami vagyonról szóló, de az Országgyűlés által érdemi vita nélkül elfogadott törvény előzetes normakontrollja érdekében, többek közt az állam tulajdonát képező középületek eladásának megakadályozásáért. Az aláírók úgy látják, hogy ez a törekvés a legsúlyosabban sérti a közérdeket: az államot a cselekvőképesség, a társadalmat az önrendelkezés elemi eszközeitől fosztja meg. – A nemzet vagyona elődeink áldozatos munkájának gyümölcse, a jövő nemzedékek öröksége. Megengedhetetlen, hogy ezt a vagyont most az államháztartás hiányának csökkentése céljából felélje, áruba bocsássa ugyanaz a kormány, amely a hiány felhalmozódásáért elsősorban felelős – áll a levélben.