A természeti törvények tisztelete

Gratulálok Fáy Zoltánnak A valóság rejtvénye című, a Magyar Nemzet 2007. július 7-i Magazinjában megjelent cikkéhez. Az olvasók korára, érdeklődési irányára és szakképzettségének széles körére való tekintettel legyen szabad néhány kisebb, de nem érdektelen részlettel hozzászólnom.
A fejlődéselmélet lényegét tekintve a keresztény egyházak hivatalos álláspontja sokkal kevésbé tér el a darwini alapoktól, mint azt a kívülálló az időnként beinduló sajtókampányokból gondolhatja. Az élővilág természeti törvények – például a természetes kiválasztódás vagy más biológiai szabály – alapján végbemenő fejlődése csak akkor nem fér össze egyházi hitelvekkel, ha az alkotást/teremtést csak a gyűjtögető népek vagy a régi üstfoltozók szintjén tudjuk elképzelni. Az automatát beprogramozó, a számítógépprogram készítője nincsen ott, amikor az általa tervezett/rendelt esemény bekövetkezik, de a program előírásaival (a világegyetem esetében a természeti törvényekkel) azt ugyanúgy ő hozta létre, mintha ott és akkor nagy kalapáccsal ütné a vasat.
Akkor mégis mi a lényege a vérbeli, következetes materialista világszemlélet vallási alapon való elutasításának? Azt hiszem, kettős: a teremtés ténye és az emberi megismerés célkitűzése. A teremtés tagadása ellentétes minden vallással, az utóbbi pedig felfogásunk szerint egyes esetekben az emberiség jövőjét veszélyeztetheti.
A keresztény tanítás szerint a világ nem létezik örök időktől fogva, hanem a teremtés révén jött létre. A csillagászat és a kozmogónia jelenleg elfogadott „big bang” elmélete is egy véges idővel ezelőtt végbement ősrobbanást feltételez a világegyetem kezdetének. Hogy a Szentírás ezt a korabeli világszemlélet fogalmaival és nyelvén írja le, csak logikus és elkerülhetetlen. Mi sem értenénk meg, ha valamelyik fizikai törvényt egy csodafizikus a 4000 év körüli fogalmakkal próbálná megmagyarázni nekünk.
Összetettebb kérdés, de ugyanennyire fontos a tudományos vagy műszaki kutatás jellegének és céljának minősítése. És ez látszólag teljesen vallási probléma. Talán legegyszerűbben úgy fogalmazható meg, hogy az ember elismeri-e helyét a természetben, vagy a természet minden törvénytől független urának akarja megtenni magát. A Teremtés könyve (Mózes 1) szerint a probléma már az első emberpárnál felmerült, tulajdonképpen egyidős az emberiséggel. Másik közismert ókori próbálkozás a bábeli torony építésének története. A mai időkben a hatalomátvétel igénye árnyaltabban, nagy természetátalakító tervek formájában szokott jelentkezni. Sajnálatos, hogy ezek előre látható kudarcát az elrontott vidék ártatlan lakói szenvedik meg.
A kudarcok oka kettős. Egyrészt messze vagyunk és mindig is messze leszünk attól, hogy a természeti törvényeken módosítsunk. Az emberi megismerés tulajdonképpen a törvényszerűségek felismerésére képes. Ez a tudás zseniális szerkezeteket tud megalkotni, de addig nem létező anyagot-energiát létrehozni nem. A rendelkezésünkre álló energia messze nem elég a Föld klímájának szabályozására. Nem reális más égitestek nagy létszámú gyarmatosítására gondolnunk. Aktuális problémánk most az, hogyan egyeztessük össze luxusigényeinket és létszámunkat a Föld teherbírásával. Ha ez nem sikerül, jó esélyünk van arra, hogy egy alapvető éghajlatváltozás vagy egy szuper-világháború után a megmaradt emberek mehetnek vissza a barlangba. Amit azt hiszem, mindannyian szeretnénk elkerülni.
Gedeon József,
az MTA doktora, Budapest