Gáz van?

Azaz nincs. Amíg csak ismerősök jöttek háborogva, hogy hetekre kikapcsolták náluk a gázt, lanyhán helyeseltem, amikor szidták a Gyurcsány-féle piacgazdaságot, de most, hogy mi is szenvedő alanyok lettünk, elmondom a mi kis szolgáltatóbarát, jellegzetesen magyar történetünket. Néhány héttel ezelőtt tacepao jelent meg a lépcsőházban, amelyben arról értesítettek, hogy gázcsatlakozó vezetékeinket felújítják. Ezért szombat–vasárnap is dolgoznak a munkások a mi érdekünkben. Nos, ha hétvégén a légkalapács hangjára kelnek és fekszenek a házunkban lakók, valamint hétköznapokon zárva kell tartani ajtót, ablakot a por és a dübörgés miatt, akkor csak egyetlen a vigasz: mindezt a mi érdekünkben, hogy minél hamarabb megszűnjön a káosz. Ripsz-ropsz mentek a dolgok, hatalmas árkok övezik az utcát, rozoga pallókon botladozunk, mindez a mi érdekünkben, ahogy a Fővárosi Gázművek színes, látványos, fényképekkel teletűzdelt ismertetőjéből értesülhetünk. Már akinek van internetje, a házunkban számuk elhanyagolható. Tehát a társasház lakói népmesei naivitásban ringatózva úgy képzelték, a csatlakozó- és egyéb vezetékek munkáihoz semmi közük, derűs közönnyel várták, mikor kötik be az új vezetéket, aztán jön a nyomáspróba, és visszatemetik a mostanra utcai hulladékokkal, üres flakonokkal, csikkekkel és zacskókkal gazdagított munkagödröket.
A kijelölt napon megjelent a konyhában egy csőkulcsot lóbáló szaki, és lezárta a gázórát. Arra a kérdésre, hogy mikor nyitja ki újra, zavaros válasz érkezett. Rám csak a huszonkétezer forintos számlák fizetése tartozik, elvégre kapitalizmus van, ha nem tetszik a gázművek, átmegyek a gézművekhez. Nana, elragadott a fantáziám. Magyarország az abszurdok országa, a gázpiac megnyitása nálunk nem árcsökkenéssel, hanem árnövekedéssel jár majd. Remélem, ez bekerül a megírandó „Közgazdasági csodák a volt szocialista országokban” című tankönyvekbe a szolgáltatók mint hatóság fejezettel együtt.
Később elindultam otthonról, de a lépcsőházban több, hivalkodó, termetes méretű plakát fogadott: „A mai napon a gázművek a társasházat kizárta a gázszolgáltatásból!”
Mi ez? Mi az, hogy kizártak? Ki szólt erről egy szót is? Ki tud erről valamit? Mi történt délelőtt tíztől délig, hogy se kép, se hang, se gáz…
Állítólag, mert erről senki sem tud biztosat, három hónapra zárták le a gázszolgáltatást.
Gázzal főzünk, gázzal sütünk, azzal megy a kazán, azaz a fűtés és a meleg víz. Másutt hasonlóan, a folyosó végén éppen járni tanul egy kisbaba, azaz reggeltől estig pelenkában csúszkál a gangon. Egy szó, mint száz: mosakodni nem lehet, mert nincs gáz, ebédet-vacsorát főzni nem lehet, mert nincs gáz, és ha a három hónap igaz, akkor fűteni sem nagyon fogunk. Most ugyan hőség van, és mindenkiről csorog a víz, de egy nap alatt lehűlhet a levegő.
Többen elrohantak rezsót és vízforralót venni, de a lavórboltokra is konjunktúra köszönt. A szép színes ismertetőben a gázművek arra int bennünket: ne üzemeltessünk gázkészülékek helyett elektromosokat, mert a vezetékek a falban beégnek. És hol az a fejezet, hogy mivel főzzünk három hónapig, hogyan mosakodjunk, fürdessük a kisbabát, akinek meg mosógépe sincs, melyik patakban moshat?
Ráadásul, úgy tűnik, a többi felújításnál is ugyanaz az alvállalkozó kapcsolgatja ki-be a gázt, mint a mi utcánkban. A határidő csúszása garantált. Szolgáltatás, piaci verseny, a fogyasztó kegyei?
Veszünk egy jancsikályhát! Alul fűt, felül főz, minek ide gáz?