(Ungvár)
A kicsi, mindössze tizenkilenc hektárnyi fekete-tengeri földdarab, amelyet az ukrán sajtóban gyakran csak a „balszerencse szigeteként” emlegetnek, önmagában nem jelent nagy értéket, hiszen „leszerelése”, azaz katonai jellegű objektumból polgárivá történt átminősítése óta sem sikerült igazán lakhatóvá és élhetővé tenni. S nem azért, mert a sziget aránylag meszsze, mintegy 38 kilométerre esik a szárazföldtől, hiszen ez valójában nem jelent nagy távolságot. A szelek és tengeri viharok kénye-kedvének kiszolgáltatott kis földdarab eddig azonban keményen ellenállt minden meghódítására irányuló kísérletnek. A természetvédők bevonásával például nyolc éven át próbálkoztak zöldellő-virágzó területté varázsolni a szigetet, de kudarcot vallottak. Így, az ukrán parlament határozata által a szigeten létesített Bilij (Fehér) nevű faluban állandó jelleggel élő 38 embert a körülmények nem kényeztetik el.
Nem történt ugyanis lényeges előrelépés a sziget és az ott élők számára valóban kulcsfontosságú problémák, az energia- és az édesvízellátás, a szárazfölddel való folyamatos kapcsolattartás biztosítása, valamint a partvonal megerősítésének a tekintetében sem. Noha a szakemberek szerint a partvonal megerősítésének halogatása a sziget kettészakadásával fenyeget. Mi több, a két rész közül az egyik valóban csak egy, a tengerből kiemelkedő hegyes szikladarab lenne, ami véglegesen eldönthetné a vitát a két ország között.
Igaz ugyan, hogy a kezdetben a sziget hovatartozása körül folyó vita mára egyre inkább „státuskérdéssé” látszik szelídülni, ám ebben a tekintetben mindkét fél határozottan ragaszkodik a maga álláspontjához. Bukarest változatlanul csak egy sziklának tartja a szigetet, amelynek nincsenek felségvizei, tehát ilyen formán Ukrajna a gazdag gáz- és kőolajtartalékokkal rendelkező tengeri talapzatra sem formálhat kizárólagos igényt, ellenben Kijev ennek az ellenkezőjéhez ragaszkodik. A felek most a hágai Nemzetközi Bíróság döntésére várnak. Románia 2004 szeptemberében nyújtotta be keresetét a testületnek, míg Ukrajna 2006 májusában juttatta el Hágába az ellenjegyzékét. Traian Basescu román államfő szerint Bukarest hajlandó lemondani a szigetre vonatkozó igényéről, de csak azután, miután a hágai Nemzetközi Bíróság állást foglal a kontinentális talapzat behatárolásának és az érintett területen létrehozandó különleges gazdasági övezetnek a kérdésében. A bíróság döntésének tiszteletben tartását ígérte Viktor Juscsenko ukrán államfő is.
„Arcátlanság azt állítani, hogy Ukrajna áll legközelebb az EU-tagsághoz”
