Immár egyszínű kormány vezeti a koalíció felbomlása után Lengyelországot. A kérdés már csak az, meddig. Először az ellenzék is tavaszi választásokról beszélt, azonban egyre inkább októberi-novemberi időpont körvonalazódik. A kormányzó Jog és Igazságosság abban érdekelt, hogy a megméretésre az elmúlt hetek botrányaitól eltávolodva, minél később kerüljön sor. Az ellenzék vezető erejét, a jobboldali liberális Polgári Platformot ugyanakkor sürgeti az idő, mivel a népszerűségi mutatók most nekik kedveznek. Persze a jelenlegi öt-hat százalékos különbség megmaradása sem jelenti, hogy egyedül kormányt tudnának alakítani. S mivel a jobboldali konzervatív Jog és Igazságossággal olyannyira megromlott a viszony, hogy a közös kormányzás szinte elképzelhetetlen, Tuskék győzelem esetén feltehetőleg Kaczynskiékhoz hasonlóan csak kényszer-koalícióban gondolkodhatnak. Pedig már most is igyekeznek elkerülni minden, akár taktikai szövetséget is mind a két, koalícióból kikerült populista párttal, mind a posztkommunista SLD-vel. Így nem nagyon reagálnak a konstruktív bizalmatlansági indítványról Lepperék által felvetett javaslatra sem. Jelölt állítólag már akadna a kormányfői posztra a belügyminiszteri székből eltávolított Janusz Kaczmarek személyében.
Közben a válságról nyilatkozó Lech Walesa szerint az előre hozott választások kiírása logikus következménye a helyzetnek. A volt lengyel államfő a Die Welt című német napilapnak kifejtette, tart attól, hogy a lengyel társadalom politikailag elbizonytalanodott, de bízik a lengyelek mély hazafiasságában, abban, hogy a legjobbat hozzák ki a helyzetből. Ez mindenekelőtt azt jelenti – magyarázta –, hogy a többség ezúttal elmegy szavazni, nem úgy, mint a legutóbbi alkalommal, amikor „a kisebbség választott”.
Vezércikk a 7. oldalon
A Dánia elleni összeomlás után Dániát kell legyőznie a címvédő magyar válogatottnak
