Magyar csárda

Százesztendős a cserkészet. A kerek évforduló alkalmával, június 27. és augusztus 8. között, jubileumi dzsemborit szerveztek London közelében, ahova a világ minden tájáról érkeztek cserkészek, 40 ezren. Hazánkat 565 fős – az egyik legnagyobb közép-európai – kontingens képviselte.

Az esemény jelentőségét mutatja, hogy a rendszerváltás óta ennyi magyar fiatal egyszerre még nem vett részt nemzetközi találkozón. A négyévenként megrendezett dzsemborinak diplomáciai értéke is van, a most részt vevő 200 ország jókora hányada magas állami szinten is képviseltette magát. Megjelent például a svéd király, az izlandi elnök, az angol királyi házból Vilmos herceg, sőt Walesa volt lengyel elnök is, Magyarországot viszont csupán londoni nagykövetünk helyettese képviselte. Pedig a legfőbb közjogi méltóságok és egyes tárcavezetők is meghívást kaptak, de levélben előre jelezték, hogy nem tudnak eleget tenni a meghívásnak.
Treer Albert, a magyar dzsemboricsapat vezetője elmondta, hogy a csaknem kilencezer tagot számláló Magyar Cserkészszövetség (MCSSZ) 1989-ben alakult újra hazánkban – addig csak a diaszpórában működhetett –, s bár a rendszerváltás idején konkurensei támadtak, mindvégig megtartotta vezető szerepét, mára pedig lényegében egyedül maradt a porondon: a Cserkész-világszövetségnek az MCSSZ az egyetlen honi tagja. (Működik még mintegy félezer taggal a Magyar Cserkészlányszövetség és körülbelül kétszáz fővel a Magyarországi Európai Cserkészek.)
Buday Barnabás, a Magyar Cserkészszövetség elnöke elmondta, 1989 óta fő bázisukat az egyházközségek és az egyházi fenntartású gimnáziumok adják. Bár nyilvánvaló a katolikus hit dominanciája, erős a törekvés az ökumenikus szemlélet kialakítására; maga az elnök például evangélikus lelkész. Erős a keresztény meghatározottság az MCSSZ-nél, ebben is különbözött már 18-19 esztendővel ezelőtt az inkább népfrontos jellegű Magyar Cserkészcsapatok Szövetségétől, amely azóta gyakorlatilag megszűnt.
– Noha lehetnek olyan tagjaink, akik nem gyakorolják a vallást, fontosnak tartjuk, hogy mindenki tartozzon valamely felekezethez, és a közösségi szellemben valamiképpen artikulálódjon a hite – nyomatékosította Buday Barnabás. – Érdekesség, hogy van egy olyan csapatunk, ahol az egyik fiú buddhista. Természetesen tiszteletben tartjuk a hitét.
Az MCSSZ első embere fontosnak tartja, hogy árnyalják, sőt megszüntessék a cserkészekről a mai magyar társadalomban élő sztereotípiákat, mivel – meggyőződése szerint – hazánkban nincs alternatíva, nem létezik más olyan ifjúsági mozgalom, amely az egész embert építi, és ahol nem az élményszerzés a legfontosabb, hanem a jellemformálás. Az utóbbi hónapokban állították össze az egységes ifjúságnevelési koncepciót, amely a cserkészvezetőknek elvi és módszertani segítséget nyújt, és hamarosan széles körben hozzáférhetővé válik. Ugyanakkor körülbelül két esztendővel ezelőtt új stratégiát kezdtek kidolgozni, ugyanis tíz éven belül szeretnék elérni, hogy 15 ezer aktív tagjuk legyen. Buday Barnabás hangsúlyozza, hogy az értelmiséget erősítő vallásos családok gyermekei mellett igyekeznek megszólítani más társadalmi-szociológiai rétegbe tartozókat is, ugyanis nem az elitnevelés a céljuk. Ezért újabb és újabb tagokat akarnak toborozni az általános iskolák felső tagozatairól és a szakközépiskolákból is. (A Sziget Fesztiválon is jelen vannak: egy palánkvárat építettek, hogy odacsábítsák a fiatalokat.) A területi lefedettségen szintén szeretnének javítani, ugyanis Közép-Magyarországon rendkívül sok a tagjuk, s viszonylag jól állnak a Dél-Dunántúlon és az ország keleti részén is, de a Nyugat-Dunántúlon nagyon kevés a cserkész. Ám erős a mozgalom egyes határon túli magyarlakta területeken, különösen a Felvidéken és Erdélyben, de jelentős szervezetek működnek a nyugati emigrációban, sőt vannak aktív magyar cserkészek Kárpátalján, a Vajdaságban és Horvátországban is. Velük kiválóan együttműködik az MCSSZ a Magyar Cserkészfórum keretein belül.
A jubileumi dzsemborira a magyar résztvevők másfél-két éven keresztül készültek, főként nyelvi (angol, német), kommunikációs, történelmi, földrajzi, geopolitikai és gyakorlati ismereteket elsajátítva. Külön örömöt jelentett, hogy 40 határon túli – erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai, amerikai és kanadai – ifjú az anyaországiakkal együtt készülhetett fel, hogy aztán helyet kapjanak a magyar küldöttségben, amelynek a legfiatalabb tagja 14, a legidősebb pedig 87 esztendős volt.
Mivel az angol szervezők minden nemzetnek lehetőséget adtak a bemutatkozásra, honfitársaink is kitettek magukért: több ezer „testvérük” előtt magyar néptáncokkal léptek fel erdélyi (vegyes), nyírségi és hajdúsági viseletben. Az egyik raj az István, a király című rockoperából is adott elő részleteket, a külföldi fiatalok előadást hallhattak a magyar tudósokról, sőt kipróbálhatták az ostorcsattogtatás fortélyait. Nagy érdeklődést váltott ki a Rubik-kocka, amely a magyar csapat logójába szimbólumként is belekerült. A legnagyobb sikert azonban talán a fából, nádból készült, tornácos parasztházat formázó Hungarian csárda aratta, hiszen itt lángost, gulyást, palacsintát, kürtőskalácsot és somlói galuskát lehetett kóstolni. Két műszakban harmincan dolgoztak egy szakács vezetésével a muskátlival feldíszített helyen, amely végül anyagi hasznot is hozott a magyar cserkészeknek, ezzel pedig – utólag – mérsékelni lehetett fiataljaink részvételi díját.
A dzsembori kiemelt programjai közé tartozott a nyitó és a záró ceremónia, a centenáriumi ünnep, de közösségi munka is jócskán várta a 40 ezer fiatalt. Ez karitatív feladatokat jelentett. A Globális fejlődés programjaiban nagy súlyt fektettek a világméretű problémák megismertetésére és a környezettudatos magatartás elfogadtatására, sőt a megújuló energiaforrások előnyeit is ecsetelték egyes foglalkozásokon. Kiscsoportos megbeszéléseken szó esett a fejlődő országok szegényeiről, az afrikai országok adósságállományáról vagy az AIDS-ről is. A magyar kontingens tagjainak nem okozott gondot a szelektív hulladékgyűjtés, mivel a legtöbb hazai raj tagjai már két esztendeje gyakorolják.
Felvetésünkre, miszerint sokan múltba révedő mozgalomnak tartják a cserkészetet, mely nem ad választ korunk legfontosabb kihívásaira, Treer Albert utalt a fentiekre, felhíva figyelmünket arra, hogy – másokéhoz hasonlóan – az ő 110 fős csapatában fél esztendővel ezelőtt például egy addiktológus tartott előadást a szenvedélybetegségekről s a drogmegelőzésről, amelynek akár a néptánc vagy a sport is lehet a formája. Az egészséges szemléletű és életvitelű cserkész fiatal jó példát sugároz az iskolai közösségében, sőt hasznos tanácsokat is adhat veszélyeztetett társainak.
– Hazánkban, akár a legtöbb „tagországban” a cserkészek körében fontosnak számít a vallás, de olyanokat is befogadunk sorainkba, akik nem hívők. Az én csapatomban is van 10–15 ilyen srác – magyarázza a magyar dzsemboricsapat vezetője. – Őket is meg kell tudnunk szólítani, mert közösségünkre s a nálunk megszerzett tudásra bizton számíthatnak most és a későbbiekben. A sokak által múltat idézőnek tartott egyenruhánk is az egységet, illetve a közösség fontosságát jelképezi.