„Ne maradjon tanú”

Ha szigorúbb intézkedéseket foganatosítottak is a belnémet határon a kommunista diktatúra éveiben, mint a szovjet tábor más országaiban, senkinek sem lehet kétsége afelől, hogy a magyar határőrök is meglehetősen széles körű fegyverhasználati jogokkal rendelkeztek a határsértőkkel, menekülőkkel szemben, amit nem hivatalosan is nyomatékosítottak számukra – nyilatkozta lapunknak egy volt határőr, aki a hetvenes években teljesített szolgálatot a jugoszláv szakaszon.

A napokban Németországban váltott ki ismét felháborodást az állambiztonsági levéltárban talált dokumentum, mely arra utasította a keletnémet határőröket, ne rettenjenek vissza a fegyver használatától „még akkor sem, ha a határáttörésre gyerekekkel és asszonyokkal együtt kerül sor”.
Forrásunk kiképzéskor használt jegyzetfüzetéből idézte a fegyverhasználati pontokat. Eszerint a határőrt szolgálata ellátása során fegyverhasználati jog illeti meg, fegyverét használhatja saját elhatározásból és parancsra, például „annak a személynek az elfogására, aki a megállásra vonatkozó felszólításnak nem engedelmeskedik, menekül”. Természetesen voltak megelőző intézkedések, így a felszólítás és figyelmeztető lövések alkalmazása, illetve korlátozások is.
Hogy mit vártak el a határőröktől, azt számos tény támasztja alá – mondta forrásunk. Így szituációs gyakorlattal egybekötött lövészeten is meg kellett felelniük, ahol menekülőket imitáló, oldalirányban mozgó célokra lőtt a járőrparancsnok és társa.
*
A járőrök Kalasnyikovjukban egy tárral (húsz éleslőszer), valamint két tartalék tárral a tártáskában járták be a rájuk bízott szakaszt. A határőrség a 15 kilométeres határsávban teljes körű intézkedési jogokkal bírt, például házkutatást tarthatott. Munkájuk azonban jóval meszszebb, a határ felé vezető fő közlekedési útvonalakon elkezdődött, a civil ruhás határőrnyomozók, járőrök mindenütt jelen voltak, a vonatokon, a buszmegállókban. Léteztek a szerv által kiképzett „határőr úttörőszakaszok” is, a gyerekeket itt arra bátorították, hogy jelentsék, ha idegen jelenik meg a településükön. Amennyiben valamilyen forrásból (titkosszolgálatok, rendőrség) kiderült, hogy egy adott személy a tiltott határátlépést fontolgatja egy adott szakaszon, adatait leadták az illetékes határőr-parancsnokságra, ahol az állománynak értésére adták: amennyiben sikerül a szökés, súlyos retorziókra („másfél év futkosóra”) számíthatnak. A megfélemlítésen túl nagy hangsúllyal volt jelen a kiképzésben a kommunista ideológia is, így „az agyuk rá volt állítva”, hogy „gondolkodás nélkül” lőjenek. Az elöljárók azt is sugallták, hogy fegyveres incidens esetén lehetőleg „ne maradjon tanú”.
A pártállam magyar határőreinek fegyverhasználati joga máig súlyos vitákat gerjeszt idehaza. Internetes fórumokon a baloldali hozzászólók egy része azt sem hiszi el, hogy 1989 augusztusában egy keletnémet férfit, Kurt-Werner Schulzot családja szeme láttára lőtte agyon egy magyar határőr – annak ellenére, hogy az eseményről nemrégiben Szalay Péter Határeset címmel dokumentumfilmet forgatott. Az akkor 21 éves egyenruhás most így védekezik: „Katona voltam, parancsokat teljesítettem.”