Öt évvel ezelőtt a Szépművészeti csak a kilencedik helyet foglalta el a legnépszerűbb múzeumok listáján 215 ezer látogatóval. Azóta az emelkedés mintegy háromszáz százalékos, amelyet nem egyszerűen óriásinak, de a múzeumok nemzetközi világában is példátlannak nevezhetünk. Talán a Rákosi-korszak monstre bemutatóit látogatták utoljára annyian, mint a Monet és barátai festményeit, majd a Luxemburgi Zsigmond és kora kultúráját, az inkák különös világát, a kopt művészetet vagy éppen a Van Gogh képeit, grafikáit bemutató tárlatokat. A különbséget azonban – ha zenéről lenne szó – akár kottázni is lehetne. Majd hatvan évvel ezelőtt a szovjet képzőművészeti kiállításra vagy éppen a „Lobogónk, Munkácsy” mottóval rendezett tárlatokra a párt és a szakszervezet vezette a népet, míg most mintha egyre inkább belső szükségletként, a polgári erény megnyilvánulásaként jelentkezne a múzeumlátogatás igénye.
Bebizonyosodott, hogy nem a magyar közönség vált érdektelenné a múzeumok iránt, hanem a magyar múzeumok maradtak le a közönség mögött. A Szépművészeti látogatószáma már 2005-ben elérte a 380 ezret, s a 2006-os 610 ezer után ebben az évben valószínűleg 700 ezerre emelkedik. A múzeum viszszaszerezte sok régi látogatóját, s főként újakat nyert meg a kiállításainak. A múzeumpedagógiai osztály 2006-ban például több mint két és fél ezer foglalkozást, tárlatvezetést szervezett (a korábbihoz képest több mint négyszer annyit) elsősorban gyermekek, fiatalok számára, és külön kiemelt cél lett a fogyatékkal élők és a szociálisan hátrányos helyzetűek hozzásegítése a múzeumi élményhez, amit az inkakiállításba beépített tapintható tárlat is érzékeltet. A közönség számának gyarapodását a Monet és barátai után sorra következő nagy, valamint a vonzó tematikájú kamarakiállítások és az újra megnyíló, újrainterpretált állandó kiállítások mellett az segítette elő, hogy 2005 végétől a Szépművészeti Múzeum több mint 15 éves szünet után ismét megjelent a magyar vidéki városok kiállítóhelyein a gyűjteményéből rendezett kiállításokkal, ami a nyilvánosság újabb fórumait teremtette meg számára.
Minderre az a magyarázat – fogalmaznak azok, akik nem kifejezetten drukkolnak a Szépművészetinek –, hogy ez az a múzeum, amely a legjelentősebb költségvetési támogatásban részesül. Való igaz, hogy nagy az az összeg, amelyet működésére állami költségvetési forrásból kap az intézmény (évi mintegy 1,1 milliárd forint), az is igaz viszont, hogy ez távolról sem elég szakmai programja megszervezéséhez. Rendkívül jelentős összegeket teremt elő saját bevételből (jegyeladásból, a múzeumi bolt és a teremkiadás révén), s míg 2004-ig éves szinten elenyésző támogatást szerzett az üzleti szférából, addig 2006-ban már a Szépművészeti Múzeum lett a legjobban szponzorált kulturális intézmény az országban. Százmilliós szponzori támogatással kezdte meg például a Van Gogh-kiállítás előkészítését. A működés feltételei, a színvonalas szakmai programok és a látogatószám szorosan összefüggenek. A fenntartó kulturális minisztérium előírása értelmében tavaly 190 milliót kellett, az idén 380 millió forintot kell „megtermelnie” a múzeumnak, hogy maga a működés biztosított legyen. Ez a jelenlegi jegyárak mellett azt jelenti, hogy évi háromszázezer látogatónál „nullszaldós” a múzeum, s a látogatószám további növekedése hoz olyan saját bevételeket, amelyek a minél színvonalasabb szakmai program megvalósítására fordíthatók – természetesen a külön, például kulturális minisztériumi keretből elnyerhető támogatások mellett.
Bizonyos, hogy a majd félmillió látogatót vonzó Van Gogh-kiállítás megrendezése is több százmilliós nagyságrendet jelent, s ilyennek ígérkezik a következő időszak néhány nagy bemutatója is. Mindenekelőtt a Mediciek korának művészetét bemutató tárlat, amely 2008. január 24-én, Mátyás királlyá választásának napján nyílik, a „reneszánszév” nyitányaként. Ennek előkészítéséhez, a szponzorok megnyeréséhez éppen úgy több évre előre kellett gondolkozni, mint a szintén 2008-ra tervezett Hodler-tárlat megrendezéséhez, a 2010-es Cézanne- vagy a 2012-es Magritte-bemutatóhoz. Annak a néhány száz művésznek a műveit, akik ma a szó szoros értelmében a múzeumi világ sztárjainak számítanak, csak akkor lehet kölcsönözni, ha idejében, évekkel korábban elkezdődik a procedúra. S akkor is nélkülözhetetlen a pénz a sikerhez, a gyakran igen borsos kölcsönzési díjhoz, amelyet a Szépművészeti kiváló „cserealapjával” tud olykor kiváltani.
No meg a jó szakmai kapcsolatokkal. Baán László főigazgatót meghívták a nyugati világ leghíresebb múzeumai vezetőinek informális testületébe, a BIZOT-ba, amelyben ötven–hatvanan ülnek, s amelynek vele együtt csak öt kelet-európai tagja van – az Ermitázs, a Puskin Múzeum, valamint egy-egy nagy cseh és lengyel gyűjtemény igazgatója. Egy kávé mellett vagy egy rövid telefonnal könnyebb elintézni egy Rembrandt-mű kölcsönzését, mint tucatnyi hivatalos levélváltással.
Baán László hivatalba lépésének egyik legszembetűnőbb jele volt két és fél évvel ezelőtt, hogy lebontatta az épületet körülvevő kerítést, mára pedig a legnagyobb léptékű változást a teljes külső homlokzat felújítása jelenti. Az épületen belül a közönség elől évtizedek óta elzárt, romos román csarnok rekonstrukciója, a második emeleten pedig új XX. századi kiállítás létrehozása jelenti néhány év múlva a következő nagy lépést.
A múzeum épületének rekonstrukciója egyébként a kilencvenes évek elején kezdődött, s valószínűleg 2015-re fejeződik be, az eddig elköltött hétmilliárd mellett további hét–nyolc milliárd ráfordításával.
Az épületen kívül a föld alatti bővítés jelent nagyobb beruházást, amelyet jelentős részben uniós támogatásból fedeznek. Az azonban már világos, hogy a mintegy 4,5 milliárdos projekt költségeinek egy részét más forrásokból kell előteremteni. A főigazgató úgy véli, kiemelt projektként 2010-re meg kell valósulnia a beruházásnak, aminek köszönhetően olyan terek születnek a föld alatt, amelyek a XIX. századi múzeumokban nem léteztek. „Nyitni kell a Hősök tere felé. Milliók fordulnak meg ott évente, a hozzáépítéssel, akár a Louvre alatt, egyszerre lehetne létrehozni turisztikai központot, múzeumi fogadóteret és új múzeumi funkciókat ellátó tereket” – mondta Baán László 2004-ben a hivatalba lépése alkalmából készített beszélgetésünkben.
Két és fél évvel később, úgy tűnik, munkatársaival együtt valóban hozzákezdhet a nagyszabású elképzelések megvalósításához.
Ukrajna
„Arcátlanság azt állítani, hogy Ukrajna áll legközelebb az EU-tagsághoz”
