Tovább alkudoznak a kormánypártok

Mivel a múlt héten nem született megállapodás az egészségügy finanszírozásának „reformjáról”, a koalíciós pártok ismét a legmagasabb szinten folytatják az alkudozást. Holnap is az lesz a téma, mint egy hete: a szocialisták és a szabad demokraták eddig nem egyeztek meg arról, hogy a biztosítótársaságok milyen területi felosztás alapján működhetnek. A parlament őszi ülésszakán – ezt a koalíciós szerződés melléklete rögzíti – törvényt kell hozni az új rendszerről.

A kormánypártok két hasonló, bár lényegi részletekben különböző változattal ültek múlt héten a tárgyalóasztalhoz – és ugyanazokkal is keltek föl onnan. Az egészségügy „reformjának” alapkérdése, hogy a profitorientált biztosítótársaságok milyen módon, illetve milyen területi lefedettséggel végezhetik tevékenységüket. Továbbra is két modell áll egymással szemben: a szocialisták az országot hét ellátási övezetre osztanák, ezenfelül Budapest is egy önálló régió lenne. A biztosítók között kisorsolnák, hogy melyik területeken folytathatnának tevékenységet.
Az SZDSZ szerint viszont ez az elképzelés nem megfelelő, mert a több egészségügyi intézményt működtető, fejlettebb és gazdagabb területeken többen veszik igénybe az ellátást, ezért ez többe kerül a biztosítóknak. Így a nagyobb profitot – furcsamód – a szegény régiók jelentik. Itt ugyanis a lakosság által fizetett járulékok ugyanúgy eljutnak a biztosítókhoz, de szolgáltatást sokkal kevesebben vesznek igénybe. Ezért az SZDSZ továbbra is kitart amellett, hogy a biztosítók között osszák fel Budapestet is, valamint az egyes régiókban minden biztosító kifejthesse tevékenységét. Hogy ez a megoldás valószínűbbnek tűnik, azt Horváth Ágnes szavai támasztják alá. A szabad demokrata egészségügyi miniszter a múlt heti koalíciós egyeztetés után újságírói kérdésre elmondta: az egészségügyi magánbiztosítók országosan fejthetik ki tevékenységüket.
Horn Gábor (SZDSZ) koalíciós egyeztetésért felelős államtitkár szerint szeptember végére alakulhat ki a végleges megoldás; Kökény Mihály (MSZP) viszont úgy véli, hogy nem az időpontokhoz kell elsősorban ragaszkodni, hanem ahhoz, hogy jó megoldás szülessen.