Tíz óra, a Nemzeti Múzeum lépcsőjénél. Baglyas György és Domján Manó hátizsákokkal felszerelkezve várja a „the secret beyond Budapest sightseeing” résztvevőit. Zuhog az eső, szokatlanul hideg van, de az interneten bejelentkező két turista mégis pontosan érkezik. Budapestiek, egyetemisták, a XVII. kerületben laknak: miért ne fedeznék fel szakavatott túravezetők segítségével Budapest egyik hírhedt kerületét?
Egy papírcsíkra írt időrendi táblázat segítségével nagy vonalakban tájékozódunk a székesfőváros történelméről, többek között arról, hogy 1541-től a törökök 145 évig boldogítottak minket, jelentős átépítéseket végeztek a városokon a saját ízlésük szerint, viszont nekik köszönhetjük, hogy Budapest ma fürdőváros. 1686-ban a Habsburgok visszavették Budát, s az osztrák felcser Jakab mester még abban az évben sörfőző céget alapított itt. Nos, 1760-ban csak néhány utca volt a kerület helyén, a terület leginkább marhavásárok és zöldségpiacok helyszíneként szolgált. Megtudjuk, hogy Mikszáth, Kosztolányi, Karinthy és Babits is a nyolcadik kerületben élt.
A Múzeum körúthoz sétálunk, onnan kezdjük a nagy menetelést. A fiatal túravezetők könyveket vesznek elő a hátizsákok rejtekéből, és Budapesttel, a Józsefvárossal kapcsolatos irodalmi alkotásokból olvasnak fel.
Kétségtelen, a Monarchia idejében Budapest szépségben versenyre kelt a császári székhely Béccsel. Olyan rendeletet hoztak, mely szerint egy építendő ház költségeinek húsz százalékát díszítésre kell fordítani. Elsőként egy mozaikberakásos kapualjba merészkedünk be, ahol a gyönyörű csigalépcső aljában egy kandeláber áll, majd egy szomszédos ház pincéjében működő kovácsműhelyben ismerkedünk meg a vasliliom készítésének technikai rejtelmeivel. Az Olasz Intézet épületéről kiderül, hogy 1865-ben országgyűlési képviselői irodaháznak épült, de bevizesedett, és rossz volt az akusztikája. Az itt található paloták egyikének istállóját Zsolnay-kerámiákkal dekorálták ki, egy likőrgyárként szolgáló épület pincéjében pedig hangversenytermet alakítottak ki. Egyre több serfőző és borkészítő társaság működött a kerületben, ezért a kőbányai gyümölcsösökből 1827 és 1828 között Kőbányától az Astoriáig lóval vontatott csillékkel szállították az alkoholkészítéshez a nyersanyagot.
Később sétát teszünk a Szentkirályi utcában, ahol 1848-ban a Landerer-nyomda működött. Bemerészkedünk a Pázmány Péter Katolikus Egyetem gyönyörű épületébe, majd egy udvarba, s egy lakóház hátsó frontját szemléljük meg. A helyszín érdekessége, hogy a ház fala golyóvájta lyukakkal van tele, egyik oldalát az oroszok lőtték 1945-ben, a másik oldalát szintén ők, csak éppen 1956-ban. Sétánk során megemlékezünk a Mikszáth téren élt Irinyi Jánosról és találmányáról, a gyufáról, amelynek jogát olcsón eladta egy bécsi kereskedőnek. Majd a Tilos az Á underground szórakozóhely kerül sorra, amelyben anno Demszky Gábor jelenlegi főpolgármester ellenzéki harcosként találkozott Frank Zappával, így érthető módon a kulthely ma a Zappa névre hallgat.
A Baross utcában, a Fakanál kifőzdénél trolibuszra szállunk. Egyébként ez Budapest egyik legolcsóbb helye, mint kiderül, Baglyas György egy „beyondtúrás” olaszt elvitt ide ebédelni, aki mind a tíz ujját megnyalta a főételek után, s azt mondta, hogy elképesztő gasztronómiai gyönyörben volt része. Felszállunk a trolibuszra, s azt is megtudjuk, hogy azért nincs hetvenes számozásnál kisebb járat Budapesten, mert annak idején így tisztelegtünk Sztálin hetvenedik születésnapja előtt. A számozás pedig maradt a régiben. Egészen a Kálvária térig utazunk, s a Baross Gábor-féle zónaételekről társalkodunk, majd egy cukrászdában ismerkedünk meg a még meleg káposztás hasé fenséges ízével. Innen egy ugrás a Roma Parlament épülete, ahol a cigány alkotók kiállítását látogatjuk meg, majd az egykor egy tehetős kőfaragó által épített, de ma már elhanyagolt épület lépcsőfordulójának plafonjára tekintünk, ahol egy Lotz Károly-freskóremek várja az enyészetet jelentő újabb évtizedeket.
Kiss Kálmánné Éva néni cuppanós puszival várja a fiatalokat és a turistákat. Pörkölt fő a gáztűzhelyen, illata ingerel minden látogatót. Igazi zenészcsaládról vall az asszony, kezdve ott, amikor a gyermekek négy-öt évesen kezükbe veszik a hangszert, s tizennégy éven át csak tanulnak, majd a zenekarokban „kis majomként” bontogatják szárnyaikat. Az előző rendszerben az ő ura is bejárta a világ legszebb helyeit. Játszott például Omar Sharifnek, és szállodai éttermekben szórakoztatta a nagyérdeműt.
Tiszta, rendezett, színes hangulatú lakásban vagyunk, az isteni pörkölt pedig ott rotyog a fedő alatt… Az asszony évtizedekig vasalta a hófehér ingeket, s az ura a legjobb ruhákban járt dolgozni, mert a kitűnő megjelenés alapkövetelmény volt a zenészek számára. De elmúlt ez a jó világ! Az érdekvédelem megszűnt, leáldozott a zenészek csillaga. Az ő fia, bár kiváló klarinétos, ma egy pénzintézetben biztonsági őr.
Vendéglátónk úgy véli, hogy könnyen meg lehetne oldani a cigányzenészek problémáját egy rendelettel: aki a kisebbségieket alkalmazza, annak adókedvezményben kellene részesülnie. Mert a magyar dicsőséghez a világhírű cigányok is hozzájárultak, mint Szakcsi Lakatos Béla, Rácz Aladár, Pege Aladár, Lakatos Sándor, Oláh Cumó Árpád.
És már megyünk is, Baglyas Györgynek meg kell kóstolnia a pörköltet, kínálják a vendégeket is, de udvariasságból nemet mondunk.
A Tolnay Lajos utca művészházában Barcsay István szobrász özvegye, Szűcs Ilona fogad minket. A ház 1898 óta több alkotógeneráció otthonául, illetve műterméül szolgált. A nyolcvanas éveiben járó művésznő kalauzol minket otthonában, amelynek minden szegletében az elmúlt 50 év valamely neves képzőművészének munkájára bukkanunk. Gyakran vendégeskedett itt André Kertész, aki előszeretettel fotózta a kertet is. Megtekinthető Ferenczy Béni becsben tartott „freskója”,
a feleségét ábrázoló, falra firkantott vázlatrajza is.
Négy óra városnézés után a Baross utcai Tisza italkimérésben isszuk a főváros legjobb kakaóját. Körülöttünk kínaiak játékgépeznek, amikor rendőrök igazoltatnak minket. Összeszedik igazolványainkat, majd kisvártatva egy fiatalember visszajön, és a neveket felolvasva várja a tulajdonos jelentkezését. Korán jöttek, mert a hely csak délután öt után válik késdobálóvá.
– Esküszöm, hogy nem volt megbeszélve – mondja a túra vezetője.
Végül hozzáteszi, hogy a külföldi turistáknak sajnos nem mondanak sokat a magyar történelmi nagyságok nevei. Puskás Ferenc labdarúgót mindenki ismeri, ugyanakkor elszomorító, hogy az európai férfiak többsége csak Cicciolináról és a pornófilmek produceréről, Koviról tudja, kicsoda.
Véget ér a túra. Mi, magyarok trolibusszal megyünk haza, a külföldiek ilyenkor taxit hívnak, és vagy a Széchenyi-fürdőbe, vagy a Nagyvásárcsarnokba vitetik magukat.
felsőoktatás
Rég nem volt ilyen sikeres felvételi
