Szeptember 17.: Kiszivárgott az őszödi beszéd. Hazudtunk reggel, éjjel meg este, jelentette ki Gyurcsány Ferenc saját és kormánya teljesítményét értékelve a szocialista parlamenti frakció 2006. május 25–26-i zárt ülésén Balatonőszödön. Gyurcsány még beszéde kiszivárgásának napján, azaz vasárnap elismerte a hangfelvétel eredetiségét, és úgy nyilatkozott, vállalja szavait. A kormányfő azt is nyilvánvalóvá tette, hogy nem mond le. Estére a fővárosi Kossuth téren spontán tüntetés kezdődött.
Szeptember 18.: Morális válság van Magyarországon, amelyért Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a felelős, jelentette ki a köztársasági elnök. – A miniszterelnök reakciói ezt a válságot fokozták, mert személyes felelősségét összemosta az utóbbi tizenhat év politikájának értékelésével – hangsúlyozta Sólyom László, kifogásolva, hogy a kormányfő erre még büszke is. Az államfő egyértelművé tette, hogy az alkotmány szerint nem válthatja le a miniszterelnököt, és nincs joga feloszlatni a parlamentet sem. Az MSZP elnöksége és a parlamenti képviselőcsoportja egyhangúlag kiállt Gyurcsány Ferenc és az általa képviselt reformok mellett. Eközben már nemcsak Budapesten, hanem országszerte számos településen tüntettek a gyurcsányi hazugságok ellen. Éjjel a Kossuth téri tüntetők egy része megindult az MTV székháza elé. A Szabadság tér nemsokára hadszíntérré változott. A tüntetők elfoglalták a televízió székházának előcsarnokát, és leverték a szovjet emlékműről a címert. Ötvenhat, ötvenhat! – skandálta a tömeg. A rendőrség feltűnően kis erővel védte az épületet, és hajnalban úgy „foglalta vissza”, hogy akkor már alig voltak ostromlók a helyszínen. A rendészeti miniszter lemondását nem fogadta el a kormányfő.
Szeptember 19.: Éjszaka órákig tartó utcai harcokba torkollott a kormány leváltását követelő tüntetéssorozat a fővárosban. Ezt megelőzően az ország nagyvárosaiban többnyire békés demonstrációkat tartottak. Késő estére azonban már több tízezren gyűltek össze a Parlament előtt.
Szeptember 20.: Éjjel egy óra körül a tömeg a Keleti pályaudvar közeléig nyomult előre, ahol a rendőrség megállította a demonstrálókat. Ettől kezdve a hatóság és a tüntető csoportok szabályos háborút folytattak a Rákóczi úton, a Blaha Lujza téren, a Nagykörúton, valamint a környék mellékutcáiban. A rendőrségnek a Belvárost hajnalra sikerült megtisztítania a tüntetőktől. A hatóságok összesen 137 személyt állítottak elő. Nehezen magyarázható erődemonstrációt hajtott végre a rendőrség szerdáról csütörtökre virradó éjszaka a fővárosi Nagykörút környékén.
Szeptember 21.: A Nyugati pályaudvarnál nemcsak a pár tucatnyi kemény maggal lépett fel keményen a rendőrség, hanem a Kossuth térről hazafelé tartó békés tüntetőkkel és egyszerű járókelőkkel szemben is indokolatlan erőszakot alkalmazott. Ez is szerepet játszhatott abban, hogy a Fidesz elhalasztotta az arra a hétvégére tervezett nagygyűlését, mivel a párt elnöksége úgy határozott: a békés, jó szándékú polgárok biztonsága érdekében, a kialakult helyzetre tekintettel csak az önkormányzati választások után tartják meg a gyűlést. A történtek háttere az volt, hogy a kormány arról tájékoztatta a Fideszt: a tervezett békés demonstrációt provokációk – akár terrorcselekmény – zavarhatják meg.
Szeptember 22.: Petrétei József kijelentette: rend és nyugalom van Magyarországon. A KDNP azzal összefüggésben, hogy csütörtökről péntekre nem volt erőszakos cselekmény a fővárosban, üdvözölte, hogy „Gyurcsány Ferenc visszahívta az utcáról a provokátorokat”. A világsajtó ekkor már javában a magyar kormányfőn „szórakozott”.
Szeptember 23.: Többen tüntettek a Kossuth téren, mint addig bármikor. A becslések szerint harminc-ötvenezres, békés tömeg előtt felszólalt mások mellett Tőkés László, Schmitt Pál, Pozsgay Imre, Szűrös Mátyás és Balog Zoltán fideszes képviselő is.
Október 1.: Az önkormányzati választásokon az összes megyében és a városok túlnyomó többségében győzött a Fidesz–KDNP, amelynek a fővárosban is sikerült megszereznie számos kerületet. Jogos volt az emberek felháborodása a miniszterelnök frakcióülésen elhangzott beszédének kiszivárgása után, a megtisztulás azonban elmaradt, jelentette ki a köztársasági elnök az urnazárást követő rendkívüli tévébeszédében. Sólyom László felszólította a parlamenti képviselőket, hogy oldják meg a Gyurcsány Ferenc beszédének nyilvánosságra kerülése nyomán keletkező válságot, emlékeztetve, hogy az Országgyűlés dönt a miniszterelnök személyéről.
Október 2.: Bizalmi szavazást kért programjáról és saját személyéről Gyurcsány Ferenc a parlamenttől. A Fidesz felszólította az MSZP-t, október 5-e délutánig tegye meg az első lépést a miniszterelnök menesztésére, ellenkező esetben az ellenzéki párt 6-a délutánra a budapesti Kossuth térre hívja az állampolgárokat. Az ellenzéki párt a demonstráció folytatását helyezte kilátásba, amíg Gyurcsány hivatalban van.
Október 6.: A parlament kormánypárti többsége bizalmat szavazott Gyurcsány Ferencnek, miután az bocsánatot kért a hazugságért, ugyanakkor visszautasította, hogy tisztességtelen eszközökkel tartotta meg a hatalmat tavasszal. Becslések szerint háromszázezer tiltakozó vonult ki a Fidesz felhívására a Kossuth térre, ahol Orbán Viktor kijelentette: tekintettel a válságra, pártja nem követel új választásokat, hanem azt, hogy a kormánypártok állítsanak új miniszterelnököt és szakértőkből álló egységkormányt az ország élére.
Október 23.: Példátlan brutalitással lépett fel a rendőrség az 1956-os forradalom 50. évfordulóján. Gumilövedékkel és könnygázgránátokkal fejmagasságban, valamint vízágyúval lőttek a tiltakozókra, lovas rohamot indítottak ellenük. A rendőrök a békés járókelőket és az időseket sem kímélték: vérző emberek maradtak az utcán a fellépésüket követően. A rendőri erőszak a Fidesz–KDNP nagygyűlése előtt kezdődött, és a tudósítói jelentések szerint azokat is sorozatos hatósági atrocitás érte, akik a békés ünnepi rendezvényről hazafelé tartottak.
Böszmeségek. Gyurcsány trágár kifejezésekkel gazdagon „díszített” beszédében büszkén jelentette be, hogy titokban tartották a megszorítások terveit, „nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk”. A kormányfő elismerte, hogy a balliberális kormány 2002 és 2006 között „nem csinált semmit”, és ő személyesen „majdnem beledöglött” abba, hogy miniszterelnökként másfél évig úgy kellett tennie, mintha kormányozna. Beszédében részletesen kitért arra, hogy „elkúrtuk”, de persze ezt is „meg lehet magyarázni”, hiszen „nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet” is. „Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk” – nyilatkoztatta ki a kormányfő.
felsőoktatás
Rég nem volt ilyen sikeres felvételi
