No nemcsak azért, mert jólesik hazabeszélni, hanem mert így van és kész: Sopron megint bizonyított, és az összefogás, együttműködés mintapéldájává vált az egy hete véget ért 16. Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztiválon, a budai Várban. Az egyébként budapesti, tehát „gyüttment”, de már legyökerezett Rigler Zsolt vezette Bormarketing Műhelynek köszönhetően a vidék borászai egységes arculattal, közös erőbedobással jelennek meg az össznépi kóstolókon, és nincs mese, Jandltől Pneiszlig, Töltltől Ganglig, Weningertől a Vincellér házig, a Lövér pincétől Luka Enikő borászatáig, Iváncsics Zoltántól Molnár Tiborig igencsak széles és színes a soproni paletta (ráadásul Lukács Szabolcs, a 2007-es országos sommelier-bajnok is soproni). Nem győzöm hangsúlyozni, Sopron átkosban kapott stigmái rég behegedtek, aki a maró soproni savakkal jön elő 2007-ben, leginkább magában keresse a hibát.
Sopronban a vénasszonyok nyara különösen szép, Brennbergbányán (ahol még a paradicsom alig-alig érik be) már talaj menti fagyok vannak, s a Tolvaj-árokban dideregve szüretelik a gesztenyét, ám alig húsz kilométerrel keletebbre (ahol húszféle orchideafajt ismernek), a Fertő tó feletti lankákon még ingünket is ledobva nézhetjük a nemzeti park végtelen nádasait.
Csak a teljesség igénye nélkül: érdemes az újítókkal kezdeni, mindjárt itt vannak a fiatalok, Ferenczy Zsolt, aki sokáig a borvidéket felrázó Weninger Franz árnyékában szorgoskodott, őt Balfon, az Óhegy utcában lehet elcsípni (Balf, Óhegy u. 6., www.ferenczy.eu). Ferenczy eltökélt: a „mindenható” kékfrankos mellett hisz a soproni fehér fajtákban is, cégtársával és unokatestvérével együtt a fajták óriási lehetőségeit bizonyítandó, igyekeznek minél több karakteres fehérbort készíteni. Specialitásuk pedig a vörös Pannónia cuvée.
Taschner Kurt mögött egy több generációra visszavezethető poncichter család áll, soproni viszonylatban komoly beruházása volt a város határában, a Pihenőkeresztnél alapított borház (Sopron, Balfi u. 164., www.taschnervin.hu). Zöld veltelini–Irsai Olivér házasításából született a baráti beszélgetésekhez tökéletes, derűs, illatos Zöld Olivér, emlékezetes a pincészet rozéja, kékfrankosa, és Taschner Kurt a nagy világfajtákkal is előszeretettel foglalkozik. Borházukban reggel nyolctól délután négyig magyar, német, angol nyelven kóstolókat tartanak a gazda kommentálásával.
Luka Enikőt mindenki szereti, az édesapja örökségét tisztelettel és nagy odafigyeléssel továbbvivő borász szünet nélkül mosolyog, nála kóstoltam a borvidék legszebb pinot noir-ját. Mire számíthat, aki Luka-bort kóstol? Férfias karakterre és női könnyedségre. „Hiszem, hogy boraink nem csupán kellemes nedűk, hanem palackba zárt könyvek, amelyek mesélnek és mesélnek… a városunkról, az emberről és a sorsunkról” – vallja Luka Enikő, akit a soproni Zerge utcában lehet elérni (Sopron, Zerge u. 19., www.lukawine.com). Különösen szép, klaszszikus kékfrankosokat lehet kóstolni Magyar Dezsőéknél a Lövér Pincében (SOP-VIN Kft., Sopron, Ady E. u. 31/B, www.loverpince.hu), meggyőződésük, hogy a Sopronra jellemző, vidáman kirobbanó gyümölcsillatokat, ízeket kell megjeleníteniük boraikban, amit hagyományos, vagy barrique hordós érleléssel rafinálnak a vörös, és néhány fehérborunknál.
Aki egy igazán jó kedélyű borvidék-bemutatóra vágyik, Molnár Tibor hegyközségi tanácselnököt keresse fel (Vincellér-ház, Sopron, Balfi u. 121.). Érdemes ellátogatni az 1811–12-ben épített fertőbozi Széchenyi Pincéjükbe is a „szeme sem áll jól” gazda útmutatása mellett, ahol a borkészítés technológiája közelebbről is megvizsgálható. Egy valamire való sopronoi bortúrát is érdemes a Vincellér-háznál zárni.
A pincészet büszkesége a legszebb desszertborokat is könnyedén kenterbe vágó, késői szüretű, aszú jellegű bor, a zenit. Egy korty belőle a bozi pincekapuban, balra a Fertő-parti dűlők mögé bukó nappal – maga a hiánytalanság.
felsőoktatás
Rég nem volt ilyen sikeres felvételi
