A barcikai ősanya

Szokatlan módon kíván elégtételt venni a Magyar Távirati Iroda azért, mert állami hírügynökségünk munkatársa felült egy álhírnek. Történt pedig, hogy a nemzet ripacsa, Koltai Róbert (aki egyébként kétségtelenül tehetséges színész) új magyar vígjátékot eszkábált össze barátaival, a Megy a gőzös címűt. Még mielőtt valaki számon kérné rajtam, be kell ismernem, hogy nem láttam a filmet. Ráadásul nem is fogom megnézni. Ez azért van, mert valóban előítéletes, begyöpösödött agyú konzervatív vagyok, olyan, aki abban reménykedik, hogy kizárhatja a világ ártó hatásait – jelen esetben a magyar filmipar lehangoló teljesítményéből fakadó bosszúságokat –, ha azok megtapasztalására, megértésére és legfőképp elviselésére nem fordít energiát.
Szóval, van ez a Megy a gőzös című bakteros film, de hogy miről szól, az témánk szempontjából teljesen lényegtelen. Ami lényeges, az a körítés. A film reklámozásával ugyanis egy haladó szellemiségű reklámügynökséget találtak meg a készítők. Haladó szellemű reklámügynökség ma Magyarországon mindenképpen valami XXI. századi kampányt tesz majd le a megrendelő asztalára. XXI. századi reklámfogás pedig ma az, amelynek leírására használni lehet a mostanság a szakmában divatosnak számító gerillamarketing, vírusmarketing, astroturfing, médiahoax kifejezéseket, azokat, amely szavak artikulálása nélkül ma egyetlen beszívott szociológus sem az, aki egy belvárosi házibulin, hajnali négy után.
Úgy sejtem, ilyen állapotban születhetett meg a soron következő nagy reklámfogás ötlete is.
A barcikai ősanya.
Tehát a kreatív csapat kitalálta a „barcikai ősanyát”. Ami jól megszervezett álhír volt: arról szólt, hogy magyar régészek egy kazincbarcikai ásatáson meglelték Álmos vezér legenda szerinti nővérének csontvázát, és mellette korabeli használati tárgyakat is. A tökéletesebb álca jegyében az ügynökség szövetkezett egy bulvárlappal, amely szenzációként tálalta a hírt szeptember végén; az MTI tudósítójának vesztére, aki a cikk megjelenésének napján próbálta ellenőrizni az információ hitelességét. Ez kevéssé sikerülhetett, mivel az MTI még aznap kiadta a hírt, igaz, később dicséretes erőfeszítéseket tett, hogy ellenőrizze az információ hitelességét – ami után egyre több lett a kérdőjel. Az csak pár nappal az eredeti információ megjelenése után vált nyilvánvalóvá, hogy egy film reklámjáról van szó, egy olyan filméről, amelyben fontos szerepet kapnak a „barcikai ősanya” maradványai.
Távol álljon tőlem, hogy a tudósítón verjem el a port: bárkivel előfordulhat, hogy lóvá teszik, a magam példáit sorolhatnám arra, miképpen tanulja meg saját bőrén az újságíró, hogy milyen hasznos dolog az akár betegességig fokozott kétkedés. Sőt lehet, hogy én is bevettem volna a sztorit: utólag könnyű okosnak lenni. A távirati irodánál azonban nem ez az első ilyen eset az utóbbi időben, és ez azt valószínűsíti, hogy a hírek ellenőrzésének gyakorlatán úgy általában van mit javítani a hírügynökségnél. Még akkor is, ha Vince Mátyás, az MTI elnöke az év elején arra panaszkodott, hogy „az ellenőrzött, tartalmas hírek iránti fizetőképes kereslet továbbra is folyamatosan csökken”.
Vince Mátyás talán az olyan ellenőrzött hírekre gondolt, mint amilyen például a féltékeny férjeknek szánt, műholdas nyomkövetővel ellátott tangabugyiról szóló MTI-tudósítás volt. Vagy amelyik 2006 karácsonya előtt három nappal arról tudósított, hogy „ma már nemcsak a Mikulást lehet házhoz hívni, hanem Máriát, Józsefet és a kis Jézust is: a Szent Család is megrendelhető szentestére. Sőt: ingyen jön a Szent Család házhoz! Családi hangulat megteremtése, meghitt, őszinte beszélgetés, halk karácsonyi zene a jelszó (a dallam ezer számból választható ki, igaz, mp3-as lejátszóból, ami nem annyira illik a több ezer éves család történetéhez). »A vacsora elfogyasztása után Mária lefekszik a karácsonyfa alá, és megszüli a kis Jézust. József sír« – olvasható a programban.”
Ezek izgalmas hírek, de sajnos mind a kettőről kiderült, hogy szándékos kamu, ám mivel az MTI bevette és kiadta őket, nagy karriert futottak be a hazai médiában. A magyar közszolgálati televízió internetes archívumában például a mai napig megtalálható a rendhagyó karácsonyi szolgáltatást bemutató, kedvesnek szánt, egyébként felettébb obszcén anyag – kommentár nélkül. Igaz, az MTV hírénél már az Objektív Hírügynökség a forrás, amely iroda viszont a Kiskunmajsai Rádiót nevezi meg forrásként, amely viszont nem tudom, honnan vette a hírt, gyanítom, az MTI-ből.
Mindegy, nem is ez az érdekes, hanem hogy a legújabb, nagy port felvert álhírt követően az MTI most reklámfelügyeleti eljárást kezdeményezett a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnál, mondván, hogy a reklám készítői szándékosan félrevezették a közvéleményt.
Szó, ami szó, bizonyos értelemben valóban nem egyszerű hoaxról beszélhetünk, hiszen egy bulvárlap úgy közölte hitelesként a hírt, hogy eközben tudta, az nem igaz. Csak pár nappal később árulta el olvasóinak, hogy szándékosan megtévesztette őket.
Hát, legalább elárulta, hogy átverés történt. A lapnak már csak arról kellene nyilatkoznia, hogy a sok győzikés, Kelemen Anná-s és Havas tanár uras hír közül melyek az igaziak, és melyek egyszerű reklámok: olyanok, amelyeket csak reklámügynökségekkel kötött szerződés értelmében szerepeltetnek az újság hasábjain, hogy nagyobb legyen a televíziós nézettség, jobban fogyjon a könyv.
Amennyiben tényleg lesz vizsgálat, és abban elmarasztaló döntés születik, az azért is érdekes lesz, mert ezeknek a reklámkampányoknak a lényegét jelenti az átverés.
Persze az is igaz, hogy az MTI problémáit még egy ilyen nagy horderejű döntés sem oldaná meg.