Az állam szerepe és az egészségügy

Megtisztelte az ország polgárait Horváth Ágnes miniszter asszony, mondván, tudja ő, mi mindannyian felnőttek vagyunk, ezáltal pedig képesek többek között annak eldöntésére, mikor melyik biztosítótársasággal kössünk szerződést, hogy az egyik legjobban féltett kincsünk, az egészségünk a lehető legszakavatottabb kezekbe kerüljön. Nemes egyszerűséggel azt is válaszolhatnánk a klasszikust idézve: „Mi az hogy, nagyon is!”, de az olcsó poénok ideje lejárt.
A rendszerváltást a világ szebbik oldalán értem meg, ahová szerelemből mentem, majd szeretetből jöttem haza. Ott is, itthon is aktív, praxist vezető orvos voltam, vagyok. Ültem a televízió előtt, és látva a pergő képeket, arra gondoltam: végre, végre, végre! De a számomra legégetőbb kérdés az volt, hogy mi lesz ezután az orvosi és tartalékos tiszti eskümmel, miszerint: „A dolgozó népet szolgálom!” Orvosként csak annyit tudok mondani: a magyar nép polgárainak egészségét szolgálom. Ezért is érzem magam érintettnek és megszólítottnak a minapi sajtótájékoztatón elhangzottak után. Nem akarok vitát nyitni az állam szerepéről, annyit azonban megjegyeznék, hogy az egészségügyi tárca az államot magát tekinti kiskorúnak, amiről megtudhatjuk, hogy felelőtlen, rossz tulajdonosa közös értékeinknek. Ezért aztán kell valaki, kellenek valakik, akik értenek a szervezéshez, az irányításhoz és még mi mindenhez nem.
Soraimból nyilván eddig is kiderült, hogy a közös felelősség- és kockázatvállalás alapjain álló egészségbiztosítási rendszer támogatója vagyok. De felnőttként teszek egy rövid gondolati kísérletet. Vegyük a gépjármű-biztosítást. A kötelező biztosítást minden gépjármű-tulajdonos a tulajdonában lévő jármű egyedi paramétereinek függvényében köteles megfizetni. Cascót pedig akkor köt, eltekintve az alacsony önrésszel vásárolt gépkocsik esetétől, amennyiben úgy érzi, hogy ez a típusú szolgáltatás extra előnyökkel járhat számára. Az egészségügyre vetítve nyilvánvaló, hogy a kötelező, az a mindenki, pontosabban a jövedelemmel (gépjárművel) rendelkezők által befizetett egészségügyi hozzájárulás, és még ki tudja, hány néven befizetett adó. Csakhogy a kötelező gépjárműadót nem az államnak, hanem az esetleges kárt rendező, általam választott biztosítótársaságnak fizetem meg.
Ebből a gondolatsorból egyenesen adódik a kérdés: Miért fizessek pénzt oda, ahonnan garancia és szolgáltatás nem várható? Legyünk hát felnőttek, és gondoljuk át a helyzetünket. Az állam elosztóként miért lenne jobb, mint szolgáltatóként? Nos, a válasz egyszerű: ennyi és nem más a feladata. A szolgálat és a szolgáltatás. Ha nem működik, akkor a hiba nem a rendszerben van.
Dr. Klenk Zsolt
fogszakorvos, Kecskemét