Becsületes kékfrankos Herr Weningernél

P I N C E S Z E R

Kóstolni márpedig diófa alatt jó, vagy ha ránk szakad a téli kórság, boltíves-penészes pincék mécsfényénél, csak hát a technikai haladás útján csörtető sztárborászaink egyre kevésbé igyekeznek megfelelni ebbéli óhajunknak. Így van ez a legendás Franz Weningerrel is odaát Horitschonban, Burgenland soproni részén: az ember valami jópofa, néhány száz éves pincére számít, amikor a soproni borágazatot módszeresen felforgató osztrák gazdához látogat, ehelyett minimalista bútorokkal berendezett, fémesen hűvös irodahelyiségbe toppan, hogy a kóstolást a hipermodern, agyontechnicizált betonhodály acéltartályai között folytathassa odalent (a gazda még csak le sem ültet, vörösborhoz ildomos borkorcsolyákra meg végképp ne számítsunk).
Mégis érdemes Franz Weningerhez látogatni. Mert bár Horitschon csak egy hosszúlépésnyire van Kópházától (és Deutschkreutztól), tehát alig fél órányira Soprontól, mégis egészen más közegben száll ki az ember az autóból. A község tiszta, rendezett, barátságos, és éppen ez a germános precizitás és rendszeretet kellett ahhoz, hogy az állami gazdaságok és borkombinátok által lezüllesztett jó szomszédnál, tehát nálunk Herr Weninger – aki 1995-ben Az év borásza kitüntető címet nyerte el Ausztriában – sztárrá lehessen. ’97 tavaszán vásárolt szőlőterületet a Sopron történelmi borvidékén, és alapított pincészetet Balfon. 2002-től a borászat irányítását fia, ifjabbik Franz vette át, a borászat mintegy 30 ha kitűnő területen gazdálkodik a Spern Steiner és Frettner dűlőkben, a kilencvenes évek óta közös vállalkozást működtet a villányi Gere Attilával.
De vissza a gyökerekhez: a család története 1830 óta ismert, nemcsak borral, hanem más mezőgazdasági termékekkel is foglalkoztak (szőlőmagolajuk, szőlőlevük igazi különlegesség). Weninger a horitschoni gazdaságot 1982-ben vette át, 1985-től (!) már barrique hordókat is használ, hál’istennek mégis inkább a klasszikus, „böcsületes” kékfrankos rajongója.
Így hát a míves, osztrák „nemzeti” Zweigeltek, merlót-k és a borász gyermekeiről elkeresztelt küvék, aztán a Hohäcker, Saybritz és reserve kékfrankos mellett a legegyszerűbb, közép-burgenlandi, nagy tölgyfahordókban érlelt, hosszú ízérzetet nyújtó „szimpla” kékfrankos ragad meg leginkább. A bor megfizethető, ráadásul feledteti a technikakori fémes gyötrelmeket. Visszafelé úgy nótázik a csapat a bérelt buszon a soproni harmonikással, hogy észre sem vesszük: átmentünk egy határon. Lám, ahhoz is a borászat kellett, hogy megértsük a régió lényegét: a bor, a szőlő, a föld – végtére is – egy.

Információk. Weingut Weninger: Florianigasse 11, Horitschon, Ausztria; 0043/261042165-0. Kóstolás és vásárlás a gazdánál: hétfőtől péntekig nyolc és négy óra között, vagy szombat délutánonként. Illik előre bejelentkezni. (www.weninger.com)