Míg tehát fél évszázada Konrad Lorenz Nobel-díjas osztrák biológus nem indokolatlanul nevezte a civilizált emberiség nyolc halálos bűne közül az elsőnek a túlnépesedést (és vele együtt a természetes élettér elpusztítását), az idei népesedési világnapon már a népesség gyorsuló fogyása és elöregedése miatt kell kongatni a vészharangot. Paradox módon a meteorológiai nyár közepén szembesülünk a demográfiai téllel, különösen Európában. Szakértők szerint gazdasági-demográfiai paradoxon, hogy 

Az egyik gyakori magyarázat szerint a magas jövedelmű országokban a gyermekvállalás az oktatás, a karrier, az önmegvalósítás miatt szorult hátrébb. A fiatal generációk individualista és hedonista mentalitása, életmódja következtében egyre több nő legfeljebb egy vagy egyetlen gyermeket sem hoz világra élete folyamán. Egy másik magyarázat szerint az emberek leginkább gazdasági, lakhatási gondokra és a jövőtől való félelemre alapozzák azt a döntést, hogy kevesebb gyereket vállaljanak. Egy harmadik nézet szerint az a fő probléma, hogy a liberális kormányok nem tartják fontosnak a népesedéspolitikát, és nem ösztönzik, illetve támogatják kellőképpen a családalapítást, a gyermekvállalást és gyermeknevelést.

Bár mindhárom felfogás tartalmaz részigazságot, szerintem van még valami más is, ami az utóbbi időben drámai módon visszavetette a gyermekvállalási kedvet. Már nem először írom e hasábokon, hogy 

Az utolsó békeévben, 2021-ben az EU-ban még 1,53 volt a termékenységi ráta, ami 2023-ra 1,38-ra zuhant (ennél frissebb adat még nincs, de azóta vélhetően tovább csökkent). Magyarországon 2021-ben (a KSH adatbázisa szerint) még 1,61 volt a teljes termékenységi arányszám egy nőre becsült értéke, ami 2022 óta csökken: tavaly már csak 1,39 volt, az idei év első öt hónapjában pedig 1,27. A zuhanás a hazai élveszületések számát tekintve még aggasztóbb: 2021-ben (kerekítve) 93 ezer gyermek jött világra, tavaly már csak 77,5 ezer, az idén május végéig pedig csupán 29 ezer, ami hetvenezernél kevesebb újszülöttet vetít előre 2025 egészében.

annak külső és belső okairól, összefüggéseiről és a népességfogyás megállításának, sőt megfordításának lehetséges módjairól és eszközeiről. Ehhez szükséges, de nem elégséges a nemzeti kormány által 2010 óta kiépített, európai viszonylatban egyedülálló, folyamatosan bővített és továbbfejlesztett családtámogatási rendszer, melyre a jövő évi költségvetésben már a GDP öt százalékát fordítják.

Azonban 

Azt kell közösen, társadalmi összefogással úgy formálni, hogy a család, a gyermek megint a központi érték és cél legyen. Az európai háborús pszichózis és a gazdasági, megélhetési válság ellenére is. Mert nincs más választásunk, ha nemzetként szeretnénk megmaradni.