Vajon hányan emlékeznek arra a nem egészen nyolc évvel ezelőtti bajor–magyar kormányfői találkozóra, amely után Horst Seehofer bejelentette, hogy szövetséget hoz létre Bajorország a közép-európai államokkal, s személyesen ő vezeti az országa és a visegrádiak együttműködésének további erősítését célzó kezdeményezést? Mint elmondta, Bajorország nagyobb kereskedelmi forgalmat bonyolít le a V4-ekkel, mint Franciaországgal és Nagy-Britanniával, ezért is elemi bajor érdek a közép-európai kapcsolatok elmélyítése. Akkor – egy pillanatra – úgy tűnt,
Európa „középföldén” olyan új érték- és érdekszövetség jön létre, amely Dél-Németországtól Ausztrián át a négy visegrádi országig (s potenciálisan még tovább) terjed, s amely gazdasági és politikai súlyánál fogva ellenpólusává válhat az egyre inkább posztkeresztény, posztnemzeti, multikulturális jellegű Nyugat-Európának.
Ám a történelmi pillanat elmúlt, és hol van már Horst Seehofer? (A 76 éves bajor politikus szülővárosában levő kertes házában tölti békés nyugdíjas éveit, állítólag sokat olvas, kerékpározik, és kedvenc foglalatossága a digitális modellvasút.)
Aztán, nem egészen hat évvel ezelőtt Sebastian Kurz osztrák kancellár a prágai Nemzeti Múzeumban tárgyalóasztalhoz ült a cseh, a magyar, a lengyel és a szlovák miniszterelnökkel. Kinyilvánította, hogy Ausztria természetes és fontos partnere a visegrádi csoportnak, mégpedig nem csupán a közös múlt és a jószomszédság, hanem még inkább a közös – főként biztonsági és gazdasági – érdekek miatt. Például az illegális migráció elutasításában, a nemzeti identitás és szuverenitás védelmében is hasonló állásponton volt az öt közép-európai ország kormánya. Akkor egy pillanatra úgy tűnt,
ha Ausztria összefog a V4-ekkel és egyesült erővel lépnek fel nemzeti érdekeik védelmében és a fontos összeurópai ügyekben, olyan erős, mintegy 73 millió főnyi szövetséget képeznének, amit nehéz lenne negligálni Brüsszelben és a nagy nyugati országok fővárosaiban.
Ám ez a történelmi pillanat is elmúlt, és hol van már Sebastian Kurz? (Igaz, még mindig csupán 39 éves, de négy éve visszavonult a politikától, azóta sikeres vállalkozóként, befektetőként és tanácsadóként dolgozik, és nem tervezi a politikai küzdőtérbe való visszatérést, annak ellenére, hogy időnként közzéteszi a véleményét politikai-közéleti témákban.)
