Házibuliban született meg az egyik legjobb rádiós sportműsor ötlete

2025. december 1-én ünnepelte századik születésnapját a magyarországi rádiózás. Ebből az alkalomból a Magyar Nemzeten három részes visszaemlékező sorozatot indítottunk, amely a hazai sportrádiózás nagy történeteit meséli el, felidézve az olimpiai közvetítéseket, a legismertebb rádiós sportműsort, a Körkapcsolást és bemutatva azokat a legendás rádiósokat, akik az életüket és szakmai munkásságukat ebben az intézményben töltötték sportriporterként. A harmadik részben jöjjön két olyan történet, amely mára szinte a feledés homályába merült, de ami a Magyar Rádió egyik feledhetetlen műsora maradt.

A legendás brit popcsapat, a Beatles, és a Magyar Rádió egyik emlékezetes sportműsora egy délután összekapcsolódott Fotó: LOUIS JOYEUX Forrás: Ina

A legendás Bobby Robson, aki 1988 áprilisában az angol válogatott szövetségi kapitányaként járt Budapesten
Fotó: MARTYN HARRISON / BLADES SPORTS PHOTOGRAPHY

A meccseket a Novotny Zoltán-Vass István Zoltán páros közvetítette. Ekkor már nem a pálya szélén álltak, hanem a Népstadion sajtóteraszán kellett ülniük. Ahonnan jó volt a kilátás, de nem annyira jó, mint amilyen a pálya szélén lehetett. Molnár Dániel a VIP-teraszon várta a kapcsolást. 

A külső munkatársak közül Kis Gaál Anna az angol csapat nyomába szegődött. Ezt az angolul kiválóan beszélő, akkor még csak 21 éves lányt a vendégek imádták, s hagyták, hogy minden lépésüket kövesse.

Bárdos András ugyanezt tette a magyar csapat mellett. Az ő hátukon a kor akkori legmodernebb, hordozható eszköze, a SER20-nak nevezett készülék volt, amelynek segítségével vezeték nélkül tudtak belebeszélni az adásba. Ez volt a mobiltelefon őse. Fodor János egy URH kocsiba ült, azt mondta: a szurkolók nyomába ered és őket szólaltatja meg. Bruckner Gábor valahogy elintézte, hogy elmehessen Londonba, a meccs kapcsán és alatt a brit fővárosból jelentkezett be. Ez volt a dolog sportos, vagyis focis része és ez volt az egymeccses körkapcsolás. Mert, hogy a magyar-angol alatt mindenki szót kapott. Egymást kapcsolták körbe. 

A Beatles együttes sem maradhatott ki az 1988-as monstre rádiós sportműsorból
Fotó: - / AFP

A két meccs nem hagyott mély nyomot az emberekben. A francia-magyar 2-2-re végződött, így a Száger György vezette csapat elköszönt a szöuli olimpiától. A nagyok meg nyomtak egy tényleg barátságos 0-0-t. Szóval, ez a két meccs nem a végeredmény, hanem egy különleges rádióműsor miatt maradt emlékezetes. Mert a stúdióban ott volt a fociról oly gyönyörűen író Mándy Iván, meg két irodalomtörténész-kritikus, Reményi József Tamás és Tarján Tamás. Na meg Grosics Gyula, akit szintén nem lehetett kihagyni ebből a műsorból. 

Ők csodálatosan beszéltek erről a sportágról. Akik hallgatták nyomban beleszerettek a fociba. Még olyanok is, akik amúgy nem kedvelték a labdarúgást.

Novotny Zoltán nemcsak közvetített, hanem a magyar-angol focitörténelmet is bemutatta – Szepesi György társaságában. Korányi Tamás állandó műsora is helyet kapott az adásban: Nevek ürügyén. Mozart és Pilinszky, Beauvoire és Bartók után ezúttal Sir Stanley Matthews-ról vallott Korányi, aki korábban (és azután sem) nézett végig soha egyetlen focimeccset sem. Radnóti László az angolok teázási szokásainak és a tea-történelemnek eredt a nyomába, míg Deák Horváth Péter elképzelte, milyen lenne egy Fociország. Török László addigra már nagyon népszerű sportműsora, a Gólok, méterek, történetek sem maradhatott ki a monstre adásból: a délután folyamán két részben jelentkezett ez a műsor ebben a produkcióban. 

A Körkapcsolás paródiája

Azt pedig, hogy mennyire népszerű műsor volt a Körkapcsolás, mi sem jelezte jobban, hogy még rádiós paródia is készült erről. Idézzük most fel 1989-et, amikor Fülöp László követte el az akkor hallható, most itt olvasható szösszenetet.

A vezető riporter az Üllői úton Vass István Zoltán: „Szép jó estét hölgyeim és uraim. A labdarúgó NB I 23. fordulójában itt, az Üllői úton a II. félidő 3. percében Ferencváros-Siófok 0-0 arányú eldöntetlen. Tekintettel arra, hogy műsoridőnk rövid, nézzük, mi újság a többi pályán. Győr, Takáts Árpád.”

„Csermák András hangtechnikus vagyok. Nincs itt az Árpi.”
„Hol a fészkes fenében van?”
Mit tudom én, biztos elment vizet inni…”

Ekkor váratlanul megszólal Takáts Árpád: „Minden rendben van, itt vagyok.”

Vass: „Fantasztikus. Hogy áll a mérkőzés?”

Takáts: „A 7. percben Mörtel pazar góljával 1-0-ra vezet az ETO a Zalaegerszeg ellen. Szépszámú publikum sütkérezik a lemenő nap sugaraiban a Rába partján. 

Közben megint Mörtel durrantott kapu fölé jó 40 méterről.

 Tehát továbbra is a második félidő 3. percében, bocsánat, a 7. percében 1-0-ra vezet az ETO a Zalaegerszeg ellen.”

Vass: „Kispesten a Budapesti Honvéd-Videoton mérkőzésen Török László a riporter.”

Török: „Heeeeej, a legjobbkor kaptam szót. Kovács Kálmán szinte lepókhálózta a bal felső sarkot. Csodagól, csodagól, csodagól. De nem ez volt a mérkőzés egyetlen gólja, hiszen a Honvéd 2-0-ra vezet. 

Van itt minden, van itt minden kedves hallgatók ezen a mérkőzésen. Kezdődött azzal, hogy Szijjártó álomszép gólt fejelt a 3. percben. 

Szinte kihúzta a sámlit Petry alól, aztán felliftezett valahova a második emeletre és onnan bólintott a hálóba. Az imént pedig Kovács Kálmán valahonnan a Teleki térről lőtt egy varázslatos gólt.”

Ekkor Molnár Dániel közbeszól Vácról: „Elnézést kedves Török László, de azért kérek itt Vácott szót, mert megígérték még a mérkőzés előtt, hogy Csank János feljön majd a szünetben és néhány szót mond a találkozóról, de még mielőtt Csank Jánosról beszélnék, csak annyit, hogy most támad a Vác, közben figyeljük ezt a váci akciót, de ne figyeljük, mert a labda elhagyja az alapvonalat, közben látom, hogy Zsiday István integet a túloldalról, valamit akar mondani, de mivel egy nadrágszíjjal van a fejemre erősítve a fejhallgató, arra kérem Zsiday Istvánt, hogy írja le, amit mondani akar, hiszen nem hallok semmit, de amíg ő leírja, addig megint csak figyeljük a mérkőzést, a labda megint kint van az oldalvonalon túl, közben Spangel Péter kollégám mutatja, hogy cserélni fognak a váciak, amíg a váciak cserélnek, gyorsan arról, hogy Csank Jánost miért is hívtam fel ide a stúdióba, de még mielőtt erre rátérnénk, gyorsan arról, hogy mit írt ide nekem Zsiday István, 

Zsiday István azt írta nekem ide, hogy a meccs után találkozzunk, én csak annyit tudok erre mondani, hogy rendben van, remélem Zsiday István hallotta, közben a csere megtörtént és időközben Spangel Péter kollégám mutatja, hogy valahol gól született,

méghozzá egy váci gól, már csak azt kellene megtudni, ki lőtte, Spangel Péter azt mutatja, hogy a gólszerző, mindjárt mondom, egy kis türelmet kérek, mert közben mutogatnak előttem, tehát a gólszerző Talapa.”

Molnár Dániel, az egykori legendás rádiós sportos csapat tagja
Fotó: MTI/Hámori Szabolcs

Vass: „Kedves Molnár Dániel. Azt hiszem már ezerszer megbeszéltük, hogy minden helyszín csak akkor kérjen szót, ha okvetlen szükségét érzi mondandója szükségének. Na már most, az, hogy Csank a mérkőzés végén a mi Danink vendége lesz, nem hiszem, hogy olyan rettenetesen fontos hír lenne. Na, mindegy, lépjünk azonban tovább. Labdarúgás után súlyemelés. Gondolom, Novotny Zoltán már tűkön ül Plovdivban.”

Novotny: „Hát, ha nem is tűkön, de olyan, mintha lavórban ülnék, vagy lavórból beszélnék. A dobogón a bolgár Babkov. Az a Babkov, aki 1978-ban, Ostravában ifjúsági világcsúcsot szakított. Akkori 175 kilós teljesítménye már a múlté, hiszen két évvel később a budapesti Pannónia Kupán még erre is rátett két és fél kilót. Aztán a havannai Universiadén újabb másfél kilóval javította a világcsúcsot, majd fél évvel később, Moszkvában már a 180 kilót is kiszakította. Most azonban lökésgyakorlata következik. A súly, kimondani is borzalmas, 245 kiló. A Zsivkov csarnok lélegzetvisszafojtva figyeli Babkovot. Az embernek suttogni kell, mert minden egyes zaj megzavarja a versenyzőt és minden egyes zaj fortissimóban jelentkezik a csarnokban. Ha a bolgár fiú kilöki ezt a roppant súlytömeget, új világrekordot állít fel. 

Babkov most lehajol. Szétterpeszt. Fogást keres. Technikája leginkább a kubaiakéra emlékeztet.

A közönség szinte együtt lélegzik Babkovval. A teremben a légy zümmögését is meg lehet hallani. Figyeljük a gyakorlatot. Babkov lehet, hogy elindítja. Igen. Babkov feláll, de most jön a neheze. A feje fölé kell vinni ezt a rettenetes súlyt. A bolgár fiú még néhányat fújtat, aztán elindítja a súlyt. A 245 kiló a feje fölött, most már csak a lábakat kell zárni, megvan, három fehér lámpa, a gyakorlat érvényes, 245 kiló, új világrekord. Bravó, Babkov!”

Vass: „Végre, hogy Babkov felemelte azt a roppant súlytömeget. Kedves hallgatók, műsoridőnk lejárt. Azzal kapcsolok most vissza a stúdióba, hogy később természetesen majd jelentkezünk.”