Fiatal alkotók a régi borházban

Száz éven át, 1840–1940 között a Magyar Királyi Borháznak adott otthont a Hild József tervezte műemlék épület a Király utcában. Az elmúlt években új életre kelt a ház: kétmilliárd forintos beruházással itt alakították ki a VAM Design Centert, amelyet megálmodója, Vincze Miklós közép-európai kulturális-művészeti centrumnak képzel el.

Hogy ez a merész elképzelés valóra válik-e, az még a jövő titka. Az sem lesz kevés, ha egyszerűen Budapest egyik rangos intézménye működik az épületben, sőt annak is örülnénk, ha újabb lökést adna ahhoz, hogy a Király utca a Rádayhoz hasonlóan vonzza a művészet barátait, a fiatalokat. Mert egyelőre inkább telekspekulációiról híresült el a környék, no meg a kerületi önkormányzat érzéketlenségéről a jobb sorsra érdemes műemlékek iránt. Mindenesetre az, ami a VAM Design Centerben elkezdődött immár tizenhét évvel ezelőtt, eddig is példamutató volt, s mostantól még inkább az. Hiszen – hangzott el a napokban rendezett sajtótájékoztatón – az eltelt bő évtizedben több mint kétszáz kiállítást rendeztek itt állami támogatás nélkül, s az induláskor egyszerű designbemutató teremként működő központ mára úgy kinőtte magát, hogy az egész épülettömböt elfoglalta, a nyár vége óta 11 800 négyzetméteres területen működik.
Ebben a térben ismertették a napokban annak a nagyszabású tervnek a részleteit, amelyet a VAM Design Center fiatal művészekkel együttműködve dolgozott ki azért, hogy megkönnyítse azok pályakezdését, illetve a kortárs magyar művészet bekapcsolódását a nemzetközi művészeti élet folyamataiba. A projekt egy évére szóló szerződés költségvetése 273 millió forint, ennek az összegnek jelentős részét készpénzben fizeti ki a VAM Design, másik részét a fiatal művészek, a harmadikat különböző forrásokból fedezik.
Bánki Ákos, a fiatal alkotók képviselője szerint valóban igen nagy lehetőséget jelent korosztályának a vállalkozás, hiszen azon túl, hogy a hazai kortárs galériák csak igen kevés művész menedzselésére vállalkoznak, a pályakezdők azokat a módszereket, technikai megoldásokat sem ismerik, amelyek birtokában könnyebb bejutni a jelentős nemzetközi művészeti, műkereskedelmi fórumokra. A ma induló, 2008-ig tartó kiállítássorozat a Király utcában tehát mintegy kísérleti műhelyként is működik. A designközpont tereiben egy év alatt ötven-hatvan fiatal művész – kilenctized részük képzőművész, egytizedük iparművész, egy-egy kivételtől eltekintve művészeti egyetem diplomásai – egyéni kiállítását rendezik meg. A VAM Design szerződésben vállalta, hogy könyvet, katalógust, interaktív tankönyvet ad ki a bemutatott anyagról, s finanszírozza egy vagy két aukció, illetve egy nagyszabású közös projekt megvalósítását is. Mindezek révén, igazuk lehet a közreműködőknek, jelentősen lerövidülhet az az idő, amennyi alatt a kortárs művészet világában „megcsinálnak” egy-egy alkotót, bár az a remény, hogy ez a két évtizedesnél is hosszabb idő a tizedére csökken, alighanem túlzónak nevezhető. A projekt érdekessége, hogy a benne részt vevő fiatal művészeket nem művészettörténész kurátorok választották ki, hanem maguk a fiatal alkotók és a VAM Design, ami segíthet abban, hogy ne a trendiség, hanem a szakmaiság szempontjai érvényesüljenek.
A folytatás? Vincze Miklós szerint ha sikeres lesz, a következő években egy-két alkalommal meg lehetne ismételni a projektet, s közben olyan gyűjtemény is kialakulhatna, amelyet itthon, külföldön utaztatva, a benne szereplő anyagot publikálva tovább lehetne népszerűsíteni a fiatal magyar művészetet. Közben pedig természetesen maga a VAM Design is profitál az együttműködésből, programjaival jelentős támogató közönséget gyűjthet maga köré. Hogy azután mennyire járul hozzá, hogy „globalizációs kis központ” legyen Magyarországon, a Kárpát-medencében, hogy Kelet-Közép-Európa művészete elfoglalja azt a helyet a világban, amely megilleti? Reméljük, jelentősen.