Gyűlöletbeszéd

Korábban is megestek indulatos kirohanások a politikai közbeszédben, de ilyesmire még nem volt példa: Gerő András történész nyilvánosan „beszari alaknak” nevezte a köztársasági elnököt. Az eset nyomán az elkövetőt Verebes István meginterjúvolta a közszolgálati televízióban, nem is akárhogy. Előrebocsátotta: számára világos, hogy koronás uralkodókat nem szokás durva jelzőkkel illetni, de vajon e védettség kijár a köztársaság elnökének is? Mármost e gondolat Eörsi Mátyástól (SZDSZ) ered. A közszolga az Eörsi-parafrázissal nyilván tisztázni kívánta, melyik oldalon áll. (Fölösleges volt, tudjuk.) Gerő leszögezte, ő nem először beszarizza az államfőt, s ez részéről jogos, hiszen Sólyom nem mert elmenni tavaly az ötvenhatos megemlékezésre. Sőt, tódította a műsorvezető, Romániában tartózkodott! A történész nem igazította ki, hogy az március 15-én történt, inkább megismételte: Gyurcsány elég bátor volt odamenni, Kosáry Domokos is; Sólyom azonban „beszart”.
Eddig, nyomokban legalábbis, létezett valamiféle közszolgálati etika. Emlékszem, amikor Kenedi János egy törvényt „elcseszettnek” minősített, a műsorvezető jelezte, hogy rosszalja e kiszólást. Midőn szegény Paudits Béla kiborult és káromkodott, a műsorvezető rendre intette. Mikor Kern András buzinak nevezte Friderikusz Sándort, azonnal megszakították az adást, pedig a showman messze nem közjogi méltóság. Ám Verebes nem kiáltotta el magát, hogy jaj, micsoda malőr, húzzuk le a rolót, csak mélán szuszogott tovább. Aztán jelezte, sajnálatos kötelessége föltenni egy kérdést; s amint Gerő ezt atyai mosollyal megengedte, elindított holmi döcögő körmondatot (közben kissé elbóbiskolt), amelynek lényege az volt: nem lehetséges-e, hogy Sólyom mégis bátor egy kicsit? Gerő így kicsaphatta az aduászt: Sólyom elég bátor „bazsarózsákat védeni”, de egy szava sincs, amikor a tüntetők „zsidóznak a pesti utcán”; a holokausztot pedig egy beszédében „mítosznak nyilvánította”. Hát innen fúj az őszi szél.
Gerő András mellékállásban az Antiszemita közbeszéd Magyarországon című periodikát szerkeszti. Ezt az időszaki borzalmat egy soviniszta szabadkőműves-páholy, bizonyos B’nai B’rith adja ki – állami támogatással! – a magyar polgárok lenácizása céljából. Gerő legutóbb épp itt tette közzé azt az arcpirító hazugságot, miszerint minden negyedik magyar antiszemita. A következő számban valószínűleg szerepel majd Sólyom László is mint cégéres holokauszttagadó. S jól ismerjük az asszociációs láncot: holokauszttagadó, antiszemita, kriptonáci.
Egyébként az államfővel szembeni mocskolódást először épp egy gyűlöletbeszédről tartott liberális fórumon eresztette meg a történész. S tudják, a gyűlöletbeszéd-törvény miért került ismét terítékre? Mert valaki lezsidózta Gyurcsányt. Abból, hogy egy ismeretlen alak a pesti utcán zsidónak nevezte a kormányfőt, európai botrány kerekedett; az esetről Brüsszelben – Magyarországot megszégyenítve – hosszan szónokoltak a felháborodott liberálisok. Aztán kamerákkal ellenőrizték, hogy ki, milyen lelkesen tapsol a teremben. De azon, hogy egy közszereplő magyarok millióit rágalmazza, s ugyanő a köztársasági elnököt az adóforintjainkból fenntartott köztévében „beszari alaknak”, végső soron holokauszttagadónak minősíti, az úgynevezett baloldal egy másodpercre sem akad fenn. Gyurcsányt az utcán zsidózni, gyűlöletbeszéd; Sólyom Lászlót a köztévében nácizni, politikailag korrekt.
Ismét átszakadt egy gát. Ha az esetnek nem lesznek súlyos következményei, abból a szabad szájú (ál)demokraták azt a következtetést fogják levonni, hogy számukra bármilyen aljasság megengedett.