Hamis újrajátszás

L Á T - H A T Á SAz első pillanatban nyilvánvaló volt, hogy tavaly ősszel az indulatokat a miniszterelnök őszödi beszéde korbácsolta fel, a beismerés, hogy „hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal”. Azt pedig az Amnesty International jelentése is leszögezi, hogy a rendőrség súlyos visszaéléseket követett el vétlen és védtelen magyar honfitársai bántalmazásával. Az azonosító számuk nélkül harcba szálló rendőrök földre került embereket rugdostak vagy vertek meg. Minderről egy szó sem esik azonban Nemes Csaba képzőművész Remake I–X. című sorozatában. 

Már csak azért sem, mert ahogyan a címben szereplő filmes szakszó – korábbi sztorik, alkotások újrajátszása, újraforgatása – jelzi, a sorozat alkotója szerint a tüntetők, a tévészékház elfoglalói nem akartak mást, mint újrajátszani az 1956-os forradalmat, kerül, amibe kerül. Mit is mutathatnának mást az animációs sorozat képsorai, mint a tévészékházban randalírozó, automatát feltörő fiatalokat, akik egy jó kis balhét akarnak csinálni, no meg „egy kis forradalmat”, hogy legyen „fílingjük” arról, mit is éreztek ötvenhatos elődeik. Azután azt mutatják, hogy a randalírozók közé szélsőséges Árpád-sávosok keverednek, akik a rendező szerint a szabadságot fenyegetik. A rendőrök viszont, tudjuk meg a képsorokból, éppen ezt a bizonyos szabadságot, a közrendet védik, és inkább jó fejek, mint nem, még a tüntetők elleni küzdelemben is képesek értékelni egy békésen arra menő lány bájait, vagy éppen maguk is érző szívű fiatal nők, ahogyan a lovas rendőrök előtt tisztelgő, az apológiát némi iróniával elegyítő, enyhítő részben látjuk.
„Minden rendőr a Holdról jött – szól a dal, míg toporzékoló lovát fékezi gazdája. – Egy rendőr ott van és nincsen. / Csak néha ver bottal / és akkor is okkal, / egy rendőrben ott lakik Isten.” Fülbemászó zene, poénos szöveg, mesteri animáció, frappáns befejezés, hiszen a fenyegetőnek tűnő alakról kiderül, csinos fiatal lányról van szó. Hiába azonban az animáció minősége, Nemes Csaba sorozata alapjaiban elhibázott alkotás. A kép ugyanis, amelyet a tavaly őszi eseményekről ad, teljesen hamis. Egyes részei akár a Miniszterelnöki Hivatal vagy az országos rendőrfőkapitány által megrendelt PR-terméknek is tekinthetők, egészében pedig olyan munkának, amely fittyet hány a korrektségre, s ami még súlyosabb hiba, a Thomas Mannt üdvözlő József Attila intelmére is: „az igazat mondd, ne csak a valódit!”
Nemes Csabát azonban láthatóan nem az igazság érdekli, máskülönben nem válogatott volna oly szelektíven, tendenciózusan a televíziós tudósítások, filmrészletek, szóbeli információk között, amelyekből kiindult – már csak azért is, mert maga személyesen a történések egyik helyszínén sem volt jelen. Nyilván prekoncepciója alapján válogatott. Hogy tévúton jár, már akkor sejthető volt, amikor az első három részt néhány hónappal ezelőtt bemutatták a Knoll Galériában. Azok a részek brutális csőcseléknek mutatták a székház elfoglalóit, nagyméretű Árpád-sávos zászló terítette be a lefulladt öreg tankot, Árpád-sávos sállal nyakában szállt fel a villamosra az ellenőr is, hogy „Erős Pistá-s ’56-ot” csináljon. „Ha mégis az igazság érdekli Nemes Csabát – írtam akkor –, a sorozat készülőben lévő további hét részéből valószínűleg az öszszefüggések, a történések okait feltáró törekvések sem hiányoznak majd. S ha mégis? Nos, lehet, hogy akkor születik meg az igazi Remake. Csakhogy annak az előképe nem játék- vagy animációs film lesz, nem is az igazi forradalom, hanem egy rajzsorozat. Ék Sándor készítette 1957-ben az »ellenforradalom« rémtetteiről.”
Sajnos az utóbbi variáció valósult meg. A Nem t’om menekülő fiatal férfija számára tökéletesen mindegy, milyen székházat ostromoltak meg, az Easy Rider dübörgő motorosai nagyméretű Árpád-sávos zászlóval szállnak fel a jelenetsor végén az égbe. Megjegyzendő, hogy a tervezés fázisában még piros-fehér-zöld zászló volt a motorra erősítve, s a sorozat más részeinél is hasonló változtatások érezhetők – vajon milyen új információk hatására? A történteknek keretet adó két részben, a Szabadság tér, illetve a Ha ön forradalmár lenne című filmekben pedig az a törekvés jelenik meg, hogy a helyszín bemutatásával, illetve televíziós beszélgetésben való értékelésével eljelentéktelenítsék az okokat, amelyek az összecsapásokhoz vezettek, illetve a tüntetők okozta kárt hangsúlyozzák. Az utóbbi rész címében félig megfogalmazott kérdésre (akkor melyik televízió székházát foglalná el?) slusszpoénként így felel az egyik beszélgetőtárs: a sporttévéét.
Erről lett volna szó csupán? Én nem erre emlékszem. Arra viszont igen, hogy ki tudja, kinek az utasítására október 23-án a rendőrök „rátolták” a tüntetőket a Fidesz-nagygyűlés résztvevőire. Akkor történt, hogy rendőrattak ellen barikádot építettek annak a feliratnak a betűiből, amely a liberális sátor mellett azt hirdette: Budapest a szabadság városa. A Barikád című részben lőnek ugyan a rendőrök, a kilőtt szemekről, megsebesített, földre vitt, megrugdosott békés állampolgárokról azonban szó sem esik. Ahogyan arról sem, hogy Budapest nem a szabadság városa, amióta mindez történt.
(Remake I–X. Rendezte: Nemes Csaba. Animáció: Nemes Csaba, Húber Edit, Kupcsik Adrián, Magyarósi Éva, Erdélyi Judit. Dalszövegek: Závada Péter. Kiscelli Múzeum, 2008. január 13-ig.)