Nincs dobogós, van egy kvóta

Tizenkilenc nemzet nyert érmet a chicagói amatőr ökölvívó-világbajnokságon, ám a magyar nincs közöttük. Ketten kerültek a dobogó közelébe, de Szellő Imre orosz, Darmos József pedig kínai riválisától kapott ki pontozással, előbbi legalább olimpiai kvótával vigasztalódhatott. Kuba távollétében éppen az oroszok és vélhetőleg a pekingi játékok előtt belehúzó kínaiak viszik a prímet a vb-n.

Chicago, Amerika olvasztótégelye a Michigan-tó partján teljes kapacitással működik. Mindez a XIV. amatőr ökölvívó-világbajnokság színhelyén, az itteni egyetem (UIC) sportcsarnokában is lemérhető, többek között lengyel, mexikói, montenegrói, kínai vagy görög zászlók lengenek a nézőtéren, s nem a turisták kezében. A ringbeli sokszínűség viszont fokozatosan megfakul, hiszen a végküzdelmekbe már egyre kevesebb náció tud beleszólni. A csütörtöki negyeddöntők után kiderült, hogy a 114 elindult ország bunyósai közül tizenkilencen vihetnek haza vb-érmet. A legtöbbet, nyolcat – Kuba kényszerű és értelmetlen távollétében – az oroszok, s ami hatalmas meglepetés, de megmagyarázható a pekingi olimpia közeledtével, Kínába öt medál került. Magyarországra sajnos egy sem, mert a negyeddöntőben a már olimpiai kvótát szerzett Szellő Imre (81 kg), valamint Darmos József (91 kg) is kikapott.
Elsőként Darmos lépett ringbe a kínai Jüsan Ni-csiao ellen. Egy könnyebb és két fantasztikusan izgalmas győzelmen át vezetett ugyanaddig útja, mint két éve a mienjangi vb-n: a legjobb nyolc közé. S most is itt állt meg, mert ellenfele 28-11-re jobbnak bizonyult nála. Lehetne elemezgetni, hogy nehézsúlyú honfitársunk fő fegyverét, az eddig korrekten értékelt balhorgokat miért nem látták meg valóságos számukban a pontozók, de ettől függetlenül le kell szögezni, Jüsan jobban bokszolt. Bár neki a házigazdának járó választási lehetőség miatt eleve megvolt a pekingi olimpiai kvótája, most ráerősített. Darmos balszerencséje, hogy kategóriájában és szupernehézsúlyban itt a vb-n a többiekkel ellentétben nem nyolc, hanem csak négy ötkarikás jogot lehetett szerezni, mivel eleve kisebb létszámban indulhatnak jövőre a kínai fővárosban, 28 helyett 16-16-an. 91 és + 91 kilóban az Európának járó hét kvótából 3-3 talált most gazdára, jövőre Pescarában vagy Athénban négyet lehet tehát még megszerezni. A többi súlycsoportot áttekintve 48, 51, 60 és 64 kilóban szintén négy, 57-ben öt, 54-ben, 69-ben és 75-ben hat helyre hajthatnak majd rá honfitársaink. Korábbi vb-érmeseinknek, Bedák Pálnak és Káté Gyulának szinte kötelező a (rész)siker, de talán más is befuthat.
A félnehézsúlyt (81 kg) azért hagytuk ki a számolgatásból, mert Szellő Imre Darmossal ellentétben nyolc közé jutásával – egyetlen magyarként – besöpörte a pekingi kvalifikációt. Ám habot is akart a tortára, hiszen csütörtök esti (hazai idő szerint tegnap hajnali) negyeddöntője előtt bravúrra is esélyesnek tartotta magát a tavaly Plovdivban Európa-bajnoki címet szerzett orosz Artur Betyerbijev ellenében. A mérkőzés aztán más képet mutatott: noha honfitársunk keményen helyt állt, nem sikerült nyertesen elhagynia a ringet. A tiszta ütéseket a pontozók vitathatatlanul értékelték, ám amikor a felek egyszerre találtak, szinte csak az orosz kapott pontot. Ennek ellenére hiba lenne nem elismerni a jogos vereséget, legfeljebb az arányán (25-9) lehet vitatkozni. Szellő megnyugvással fogadta sorsát: „Nem volt ekkora a különbség, de kikaptam. Őszintén szólva arra számítottam, hogy lassabb lesz az orosz, és sajnos jobbra nem mozogtam el eléggé. Néhányszor sikerült jobb kézzel akciózni, de nem tudtam folyamatosan ezt csinálni. Nem baj, az olimpiai kvóta vigasztal, jövőre többet kell majd kesztyűznöm, versenyeznem, hogy Pekingben is helyt állhassak.”
Az egész magyar válogatottnak nem lehet elég Szellő vigasza, hiszen két kvóta és egy érem volt a chicagói célkitűzés. Legutóbb 2001-ben Belfastban fordult elő, hogy világbajnoki medál nélkül maradtunk, egyébként a tizennégy eddigi vb-ből nyolc hasonlóan alakult. Itt a UIC pavilonban hozzánk hasonlóan jártak többek között a németek, ettől persze még megvan a magunk baja. Nem a bokszhatalmakhoz mérjük magunkat, de a saját szintünket meg kell ugrani. Ez most nem sikerült, a szakvezetés nyilván kielemzi, miért nem.
A chicagói viadal tehát már bizonyosan nem rólunk szól. Jelzés- értékű, hogy amikor a negyeddöntőket követően kezdték átrendezni a terepet, egyszer csak eljátszották az orosz himnuszt.