Régi motoros a felügyelőségen

Régi motorost ültet Fodor Gábor szakminiszter a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség igazgatóhelyettesi székébe – tudtuk meg. Verrasztó Zoltán 1992 és 2000 között igazgatója volt a felügyelőségnek, akkor botrányok egész láncolata miatt a szakma, a környezetvédők és a politikusok egy része is bírálta a munkáját.

A felügyelőséget 1992 és 2000 júliusa között vezető Verrasztó Zoltán neve több nagy port felkavaró eset miatt vált ismertté. Az Ereco-botrányban a francia–magyar, roncsautók megsemmisítésével foglalkozó vegyes vállalat a fémdara előállítása során a vizsgálatok szerint nem szerelte ki az autókból az akkumulátorokat, s nem engedte le a gépkocsik fáradt olaját sem. Így az autóbontás során keletkezett hasznosíthatatlan melléktermék veszélyes hulladékká vált, amelyet az Ereco a kőbányai Akna utca, Aszód, Dunakeszi és Pomáz hulladéklerakóiban helyezett el. Tehette, hiszen birtokában volt a környezetvédelmi felügyelőség engedélye. Egy bizottsági ülésen, 1999-ben Kiss Andor, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának MIÉP-es tagja Verrasztó felelősségét hangsúlyozta, aki az Ereco pomázi szállításait elmulasztotta ellenőrizni. Majd egy másik ülésen úgy fogalmazott: „a környezetvédelmi felügyelőségek (…) nemhogy a környezetért őrködtek volna, hanem bizonyos helyeken egyre inkább falaztak a környezetszennyezésnek, (…) ebben a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség igen-igen élen jár.” Egy évvel később az Index azt írta, a felügyelőség az ügyben megsértette a környezet védelméről, az államigazgatási eljárás szabályairól és az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényeket.
Hasonlóan nagy port vert fel az az ügy, amelynek során a Hunviron Kft. és a Fixon Bt. azzal fordult a felügyelőséghez engedélyt kérve, hogy rekultiválná a Lőrinci mellett található hatmillió tonna erőművi pernyét, oly módon, hogy összekeveri más (mérgező) anyagokkal (már itt meg kellett volna akadnia a kezdeményezésnek, hiszen rekultiválni, vagyis természet közeli állapotba visszaállítani csak egykori bányákat lehet). Később a környezetvédők a helyszínen festék-, szennyvíz-, mész- és azbesztiszapot, csávázószert, bőrgyári krómcserzési hulladékot találtak. Nem csoda, ha nem fordult termőre az így kevert „táptalaj”. Emlékezetes a taksonyi Biofeld-ügy is, amelynek során a cég veszélyes és kommunális hulladékok elégetéséből származó salak átvételére, majd nem veszélyes, szerves komponenseket tartalmazó hulladékokkal való együttes komposztálással talajvázanyagként történő kísérleti hasznosítására kapott engedélyt.
A taksonyi szemétbotrány kapcsán Illés Zoltán, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának akkori elnöke 1999-ben úgy nyilatkozott: „A környezet tudatos veszélyeztetése miatt megállapítható a jogosítványt kiállító (…) Verrasztó Zoltánnak, a felügyelet igazgatójának a felelőssége.”
– A szakminisztérium jelen állapotában nem tudja a környezet védelmét ellátni – vélekedett most Illés Zoltán. Szerinte ennek egyrészt strukturális, másrészt személyi okai vannak. – Bár Fodor Gábor tevékenységét elismerem, mégis azt kell mondanom, hogy ma nincs egyetlen ember sem, aki össze tudná fogni, és szakmailag képes lenne irányítani a tárcát – mondta a fideszes politikus. Illés ugyanakkor kijelentette: „a személyi kinevezések tömkelege tévedés”, ami bizonyítja, hogy bár hivatalba lépésekor Fodor Gábor 30-40 százalékos szakembercserét hirdetett meg, kiderült, nemcsak alkalmas emberei nincsenek, hanem koncepciója sincs. A régi, a környezetvédelem irányába nem elkötelezett, a nagytőke érdekeit képviselő emberek visszaszivárgásával valószínűleg újból komoly ügyek derülnek majd ki.
Az új igazgatóhelyettes múltját illető kérdéseinkre lapzártáig a szaktárcától nem kaptunk választ.