Szabad a kalapját?

Kedvelt szórakozás vagy óriási üzlet? Szakemberek sem tudják megállapítani, mi az oka, hogy a Mecsekből lassacskán eltűnik az erdei gomba. Az azonban biztos, hogy az ügyeskedők könnyedén vagyonokra tehetnek szert, kihasználva a legelesettebb rétegeket – a learatott zsákmányt pedig elegáns német, olasz és osztrák éttermek különleges csemegeként kínálják.

Magyarországi viszonylatban magasnak mondható, öt–hatszáz méteres csúcsaival, hatalmas erdőivel, az éghajlati jellemzők keveredése miatt gazdag és színes növény- és állatvilágával a Mecsek a Dél-Dunántúl egyetlen igazi hegysége. Keleti része természetvédelmi oltalom alatt áll, de a nyugati, Pécs melletti területen is több – a tervek szerint egységesítendő – védett élőhelyet találunk.
A fajgazdagság, a sokszor érintetlen erdőségek és völgyek jó megélhetési lehetőséget kínálnak – és nem csak az erdőgazdálkodóknak. A tapasztalat azt mutatja, egész iparág épült arra, hogy az itt leszedett gombát nyugati határainkon túl értékesítsék. A határon túli helyzetet jól ismerők pedig arra figyelmeztetnek, hogy nem csak a mecseki kalaposokra leselkedik veszély.
Völgyi István majd húsz esztendeje dolgozik a pécsi vásárcsarnokban, felügyelőként rálátása van a háttérben zajló eseményekre is. Mint mondja, nemcsak saját gyakorlatára alapoz, hanem csaknem negyven kollégája tapasztalatait is ismeri.
– Piacfelügyelőként egyszerre gombaszakértőnek is kell lennem, így hát rendszeresen látom, hány „mutogatós” – a szakmában így hívjuk a kirándulókat – hozza be a túrái során leszedett gombát – mondja. – Számuk és az általuk hozott mennyiség is egyre kevesebb, s egyértelműen érezhető, hogy az utóbbi öt esztendőben ez a tendencia vált uralkodóvá.
Azt azonban Völgyi István sem tudja biztonsággal megmondani, hogy azért térnek-e be kevesebben gombát vizsgáltatni, mert a kirándulók száma csökkent, vagy éppen az idei szélsőséges időjárás miatt nem találnak zsákmányt. Bár a kialakult helyzetnek súlyosabb okai is lehetnek.
Évtizedekkel ezelőtt szinte csak a megélhetés, a mindennapi betevő miatt szedtek gombát az emberek, a „mesterségbeli tudás” pedig apáról fiúra szállt. A speciális szakértelem védettséggel járt, hiszen alig-alig ismertek hatot-hetet az ezerszer ennyi, Magyarországon előforduló fajta közül – s így bár sok ehető gomba is az erdőkben maradt, de legalább a mérgező fajtákat sem vitték haza.
– Jellemző, hogy amikor néhány esztendeje a sümegi térségben jártam, kiderült, hogy a Mecsekben népszerű őzlábgombát ott sokan nem is teszik bele a kosárba, mert nem ismerik – fűzi tovább Völgyi.
A helyiek tudását most kihasználják: az árusok elmondása szerint egy-egy „kereskedő”, felkeresvén a falvakat, bemegy a hivatalba, kicsit körbejár a településen, és kideríti, kik a legszegényebbek, a segélyen élők, kik járnak el gombát szedni, s merre vannak a legjobb lelőhelyek. Így lesznek a munka nélkül maradtak vagy az addig csak saját maguknak gombászók beszállítók, s bár ugyanannyit kapnak a termésért, mint ha a piacon adnák el, még így is sokszoros a „vállalkozó” haszna.
A természet erőforrásainak védelme ez esetben másodlagos. A módszer igencsak elterjedt, hiszen a Baranyával szomszédos Somogyban is hasonló módszerrel dolgoznak az élelmesebb felvásárlók, a csapadékosabb vidékeken, Zalában és az Őrségben pedig hatalmas üzletté vált a szervezett gombaszedés.
Nem véletlenül, hiszen a kitűnő magyar vargánya még az itthoni piacokon is nagyon drágán, háromezer forintos kilónkénti áron kapható. A rókagombáért szintén ennyit kell fizetni, a királyok eledelének számító szarvasgomba ára pedig már elérte a kétszáz eurót – azaz az ötvenezer forintot.
Völgyi azt is elmondja, hogy ugyan két, a Mecsekben honos gombafajtából – a lila pereszkéből és az óriáspöfetegből – szinte csak hírvivő maradt, ez azonban nem feltétlenül a szervezett gombaszedésnek köszönhető. A június elején, majd szeptember közepén kezdődő szezonban rendkívül kevés volt a csapadék, így a jól termő, lombkoronával takart, párás völgyekben megbúvó lelőhelyekről is eltűntek a gombák. A piacfelügyelő azt sem tartja kizártnak, hogy a fakitermelés miatt sok helyütt fel-felbukkanó napfény szárította ki az élőhelyeket. A nyári forróság olyan nagy volt, jegyzi meg, hogy eddigi munkája során az idén találkozott a legkevesebb – hernyók által – megrágott vargányával, vélhetően azért, mert a melegben a kártevők is elpusztultak.
Mezei Attila, a Mecseki Erdészeti Zrt. munkatársa maga is gyűjtő. Szerinte is rossz évet zárnak a mecseki gombászok, s ez elsősorban a szélsőséges időjárásnak köszönhető. Zalában és az Őrségben viszont nagyon jó szezonnak örülhetnek az ottaniak, így, mint mondja, Pécsett sem ugrott meg az ár, hiszen az azokról a tájakról érkező termés Baranyában is megjelent.
A sokak által csak pusztításnak mondott üzemszerű erdei betakarítás minden fajtát érint. Magyarországon csupán tavaly óta létezik a különleges és ritka gombák védelmét szolgáló törvény, amelynek hatálya harmincöt fajtára terjed ki. Mezei azt mondja, a Mecsekben található védett fajták a rókagombák közé sorolhatók, ám ezekből olyan kevés van, hogy a szakemberek is alig látnak belőlük.
– Az állami erdőkben csak saját felhasználásra elegendő mennyiséget szabad gyűjteni, a magánterületeken pedig a tulajdonos dönti el, beengedi a gyűjtőt, s ezért kér-e bérleti díjat, vagy sem – mondja a szakember. Ezzel csak az a probléma, hogy egy húsztagú családnak egészen más a szükséglete, mint egy nyugdíjas bácsikának. Az ellenőrzésre az erdészek és természetvédelmi őrök hivatottak, ők viszont nincsenek túl sokan.
A sok jól fizető fajta közül a szarvasgomba a legkeresettebb, nem véletlenül őrzik féltve titkukat azok, akik erre specializálódtak. Az erdészet tavaly szarvasgomba-kereső tanfolyamot indított, s együttműködési megállapodást is kötött egy vállalkozóval, de Mezei Attila szerint ez az év az időjárás miatt számukra sem volt kedvező.
Úgy látja, a hazai szarvasgombagyűjtés szabályozott keretek között zajlik, s mára a belső piac is megerősödött, ugyanis a nevesebb éttermek presztízsét emeli, ha ezt a különleges csemegét is fel tudják szolgálni igényesebb és vastagabb pénztárcájú vendégeiknek. De, teszi hozzá az exportra visszatérve, egészen biztos, hogy az erdei gombákból félhivatalos úton is kerül ki az országból. A mértéktelen kivitel megakadályozására a megoldást szerinte a részletes szabályozás jelenthetné, s erre tőlünk nyugatra jó példákat találunk. Svájcban például csak hét végén és mindössze kétkilónyit lehet leszedni a vadon élő példányokból.