Ujjlenyomat

Egy izgalmas nyomozás – főként, ha gyilkossági ügyben zajlik – sokak fantáziáját megmozgatja, ezt bizonyítja a detektívregények, bűnügyi filmek hosszú évtizedek óta tartó töretlen népszerűsége. Több mint százhúsz év távlatából is izgalmas például a Tiszaeszlárról eltűnt szolgálólány, Solymosi Eszter titokzatos ügye, amelyről Arnold Zweig Rituális gyilkosság Magyarországon címmel színdarabot írt, Georg Wilhelm Pabst filmet készített (A per), az eljárás hátteréről és visszásságairól pedig – híres hétórás védőbeszédét követően – Eötvös Károly, valamint Krúdy Gyula is könyvben számolt be. A szabolcsi rémtörténet mellett megannyi hírhedt bűneset és nyomozás kapott helyet Jörg von Uthmann nemrég megjelent könyvében, az Orient expresszen történt gyilkosságtól a Hasfelmetsző Jack személye körüli találgatásokig.
A szerző a gyilkosságokról írva sajátos művészetet emleget, pontosabban úgy véli, mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy a bűncselekményekre egyfajta műalkotásként tekintsünk, persze, csak ha egyik oldalról sem vagyunk érintettek bennük. Ezen megállapítása talán túlzás, tény azonban, hogy a téma ábrázolása mélyen megérintette a kultúrát, az irodalmon át a festészetig és a filmig. A száznyolcvan oldalas könyv ugyanakkor nem csupán a művészet tárgyaként szemléli a gyilkosságokat, hanem rendszeresen átevez a történelem és a tudomány vizeire, eljutva a kínvallatás ősi módszereinek leírásától a legmodernebb DNS-elemzésekig, a „genetikai ujjlenyomat-vizsgálat” koráig. A Párizsban élő író izgalmas bepillantást nyújt a hírhedt gyilkosok és ismert detektívek valós vagy fiktív történeteibe, amelyek szinte filmként peregnek előttünk olvasás közben. Nem tudományos céllal, a teljesség igényével készült enciklopédiáról van szó, ezt előszavában a szerző is bevallja, aki vázlatnak nevezi írását. Ebből fakadóan kisebb-nagyobb pontatlanságok is előfordulhatnak, a bécsi Ringtheaterben 1881-ben pusztított tűz például nem legalább hatszáz, hanem pontosan 386 áldozatot követelt. Ám a könyv leginkább könnyed novellafüzérre emlékeztet, így hajlamosak is vagyunk igényes olvasmányként, nem pedig a későbbiekben elsőrendű hivatkozási alapul szolgáló forrásként gondolni rá. Előnye továbbá, hogy a szerző nem kíván sokkolni, szenzációvadász módon tocsogni a vérben, bizonyítva, hogy a legdurvább esetekről is lehet elegánsan, visszafogott hangnemben fogalmazni. Hátborzongató témákról szól a könyv, olvasása után mégsem lesznek álmatlan éjszakáink.
(Jörg von Uthmann: Gyilkosok és detektívek – A gyilkosságok rövid kultúrtörténete. Corvina Kiadó, Budapest, 2007. Ára: 3500 forint.)