A filmrendező összeomlása

Hajdu Szabolcs elkészítette három és feledik alkotását, hiszen a Macerás ügyek, a Tamara és a Fehér tenyér után az Off Hollywood csak amolyan fél film: nagyjátékfilmnek kevés, kisjátékfilmnek hosszú. A kamera egy napon keresztül egy filmrendezőnőt követ, aki csalódik, dühbe gurul, elbukik, majd elszalad – ám ez csak keveseket érdekel.

Lehet hümmögni, de nem sikerült Hajdu Szabolcsnak, ami Török Ferencnek igen: az Overnight huszonnégy órán át egy tőzsdecápát mutat, aki éppúgy, mint Hajdu rendezőnője, csak sodródik Budapesten, de sodródása elmond mindent a teljesen életidegen pénzvilágról. Az Overnight környezete, jeges, fémes, üveg fedte metropolitán tája szereplővé lép elő, a film tónusait erősíti a harmadik évezredbeli zene, a hősök – az antihősök – csak lebegnek a felszínen, és bármilyen furcsa, de ez a felszínes sodródás, lebegés adja a mű mélységét, és lesz összességében az Overnight hibátlan – és világszerte érvényes – lélekállapotfilmmé.
Az Off Hollywood indíttatása persze más: Török Ferenccel ellentétben Hajdu Szabolcs a saját világáról, világunkról beszél: a kis magyar filmgyártásról, amelyben egy fiktív figura, bizonyos Bódi Adél – bemutató előtt álló rendező lány – saját és környezete kisstílűségétől való undorában összeroppan. A Garaczi László Április című írásából született, teljesen átdolgozott forgatókönyv Fliegauf Benedek Rengetegjének szituációira emlékeztető, szándékosan szánalmas dialógokra, ügyetlen beszédekre, a kereskedelmi rádiókból jól ismert, pocsék interjúkra – rögtönzésekre – épül; precízen megfigyelt és viszszaadott élethelyzeteket köt össze, sajnos gyengén. A tükörben ott vagyunk mi, akik ebben a fészkes fővárosban így-úgy kapcsolódunk a filmhez, átérezzük Bódi vívódását a premierje előtt, érezzük a díszvetítés izzadtságszagát, ismerjük a kifizetetlen stábtagok haragját, a – hollywoodi szemszögből meglehetősen provinciális – producerek tébláboló igyekezetét… De azokon kívül, akik ennek a történetnek részesei, érdekel-e valakit az Off Hollywood? A budapesti „filmcsinálás” belterjességére megint csak a belterjesség a válasz, hiányzik most Hajduból Török távolságtartása, amit ő érez, nem érezzük mi odalent, a nézőtéren, s így Bódi Adél összeroppanása is teljesen hidegen hagy minket. Az Off Hollywood is lélekállapotfilm akar lenni, ám mivel nincs más – nincs táj, hang, szag, érzet –, csak a sztori valós kínja, unatkozni kezdünk. Amikor Bódi, azaz Török-Illyés Orsolya (Hajdu felesége) gyönyörűen kiszalad a film végén a történetből, nem bánjuk, fusson. Hajdu Szabolcsban ennél jóval több van (ott a felejthetetlen, bájos Tamara, az agyondíjazott Fehér tenyér), csak ez a jóval több most beszorult a kisstílű magyar filmgyártás kalodájába.
(Off Hollywood – színes magyar film, 80 perc. Rendezte: Hajdu Szabolcs. Forgalmazza a Hungarotop.)