Ezt az évet az Európai Unió az esélyegyenlőség évévé nyilvánította, törekedve arra, hogy az európai társadalmak mindenkinek egyenlő esélyeket teremtsenek. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a hátrányos helyzetűeknek ugyanazon jogokat és szolgáltatásokat kell megkapniuk, mint segítségre nem szoruló társaiknak. A 2001-es népszámlálási adatok szerint Magyarországon 560 ezer ember él valamilyen fogyatékossággal, a családtagokkal együtt pedig csaknem egymillió embert érint áttételesen a probléma.
Annál inkább is sürgető a fogyatékosok helyzetének javítása, mert a közvélemény-kutatások szerint ők vannak a leghátrányosabb helyzetben. Az Eurobarometer – amely az Európai Unió tagországaiban méri a polgárok véleményét – felmérése szerint a megkérdezettek közül a magyarok gondolják a legnagyobb arányban (89 százalékban) azt, hogy fogyatékosnak lenni hátrány.
A fogyatékosok helyzetének javítására Magyarországon 2005. január 1-jéig minden, már meglévő középületet akadálymentessé kellett volna tenni. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló, 1998-as törvény ugyanezt a határidőt szabta meg, ám máig csupán ezen intézmények egyharmadát alakították át a hátrányos helyzetűek által is használhatóvá. Ez azt jelenti, hogy ma Magyarországon három közintézményből kettőbe nem lehet bejutni kerekes székkel segítség nélkül.
Az átalakításokat lassította, hogy a törvény nem határozta meg pontosan, mi számít közintézménynek. Sok épület esetében így arra hivatkoztak, hogy azért nem vitték véghez az átalakításokat, mert az adott épület nem számít közintézménynek. A 2007-es törvénymódosítás pótolta ugyan e hiányosságokat, de az átalakított középületek alacsony száma miatt a 2005-ös határidőt az önkormányzati épületeknél kitolta 2010. december 31-ig, a nyilvános szolgáltatást végző épületek esetében pedig 2013. december 31-ig.
A köztársasági elnök a határidő ilyen mértékű meghosszabbítását aránytalannak és méltatlannak ítélte, Sólyom László ezért megfontolásra visszaküldte a jogszabályt az Országgyűlésnek. Az ennek nyomán elfogadott módosítás 2010 végéig már minden meglévő közintézmény akadálymentessé tételére kötelez.
– A gond csak az, hogy már két éve lejártak az eredeti akadálymentesítési határidők. Öt év haladékot kaptak a közintézmények, de nem bízom abban, hogy 2010 végére elkészülnek az akadálymentesítéssel – mondja Lelik Ferenc ügyvéd, aki a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége felkérésére több közintézmény fenntartója ellen próbapert indított az akadálymentesítési határidő 2005-ös lejárta után. – Félő, ahogyan eddig, sok helyen ezután sem fogják betartani a törvényben előírtakat, hiszen nincs szankció arra, ha 2010 végéig nem valósítják meg az akadálymentesítést.
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium kérdésünkre azt a tájékoztatást adta, hogy a középületek akadálymentesítésének betartatására egyetlen „szankció” létezik, a peresíthetőség. Így ha 2010-től bárkit a fogyatékossága miatt jogellenesen hátrány ér, személyiségi jogi pert indíthat, és ebben nem vagyoni kártérítést követelhet azon közszolgáltatást nyújtó intézménytől, amely nem (esetleg hibásan vagy hiányosan) teljesítette akadálymentesítési kötelezettségeit. Lelik Ferenc is abban bízik: az a tény, hogy pereket indítottak, elég lesz ahhoz, hogy megértessék az önkormányzatokkal, akadálymentesítésre szükség van. – Mi nem követelünk kártérítést, csak azt szeretnénk, hogy a fogyatékkal élők is tudjanak közlekedni – teszi egyértelművé céljaikat az ügyvéd. Mint mondja, a törvény az új építésű ingatlanokra kötelezően előírja a teljes akadálymentesítést, de tapasztalatból tudja, hogy ezen épületek esetében sem teljesítik a kötelezettségeket. Leggyakrabban arra hivatkoznak, hogy nincs pénz az akadálymentesítésre, vagy egyszerűen elfelejtették. – Mondhatnak ilyeneket, hiszen a törvény nem rögzít semmiféle szankciót. Pedig nem minden akadálymentesítés kerül milliókba. Néha egy-egy rámpa is nagy segítséget nyújthat – magyarázza Lelik. Hozzáteszi: gyakori indok az is az akadálymentesítés megtagadására, hogy az épület műemlék jellegű, nem illene az arculatába egy modern mozgássérült-felvonó. A hátsó bejáratnál azonban a legtöbb épületben megoldható lenne a felvonó felszerelése.
És persze a legtöbben azt mondják, hogy két-három mozgássérült emberért nem érdemes több millió forintos beruházást végezni. Csakhogy ez a dolog nem két-három emberről szól; gondolni kell a kismamákra, azokra, akik átmenetileg korlátozottak mozgásukban vagy az idősekre. – A hátrányos helyzetűek segítése nem a törvényekről szól, hanem az együttérzésről és az összefogásról. Arról, hogy figyelünk-e embertársainkra – mondja az ügyvéd.
A hatályos törvény szerint az akadálymentesítés nemcsak a kerekes székesek épületbe való bejutásának biztosításában merül ki. Az intézmény teljes területének bejárhatónak, vészhelyzet esetén biztonsággal elhagyhatónak kell lennie. Az ilyen épületben a berendezéseket és a szolgáltatásokat is mindenki által hozzáférhetővé kell tenni. A fizikain túl meg kell oldani az infokommunikációs akadálymentesítést is, hogy a szolgáltatásokat a látás- és a hallássérültek, az értelmi fogyatékosok, az autisták és a halmozottan fogyatékos emberek is igénybe vehessék.
Az akadálymentesítéshez szükséges anyagi háttér biztosítása kapcsán a Szociális és Munkaügyi Minisztérium sajtótitkársága arról tájékoztatta lapunkat, hogy az uniós forrásokon alapuló pályázatok közül a legfontosabb a Társadalmi infrastruktúra operatív program, amely 2010-ig nagyjából 15 milliárd forintot ad e célra. Ide szinte valamennyi közszolgáltatást nyújtó szerv vagy szervezet benyújthat pályázatot. Az önkormányzati tulajdonú épületeknél e célra a regionális operatív programokban 2007– 2008-ra megközelítőleg nyolc és fél milliárd forint áll rendelkezésre. Az uniós források felhasználásakor az említetteken túl több olyan pályázatot írtak ki, amelyek – bár nevükben nem kifejezetten az akadálymentesítést célozzák – tartalmazzák a kapcsolódó követelményeket és forrásokat is. Így például a közoktatás területén egy általános iskola rendbetételekor a felújított épületet vagy épületrészt egyúttal akadálymentessé is kell tenni, és ennek költségeit a pályázatban el lehet számolni.
Tény, hogy a legtöbb településnek gondot jelent az akadálymentesítés költségeinek vagy a szükséges önerőnek az előteremtése. Van persze, ahol már sikerült: egy apró Vas megyei község, Pósfa önkormányzata 750 ezer forintnyi támogatásból és csaknem ugyanekkora önerővel akadálymentesítette a település teljes területét. Enzsöl Béla polgármester beszámolója szerint Pósfa teljes úthálózata, minden járdája járható kerekes székkel és babakocsival, az akadálymentesítést az idén megoldották a polgármesteri hivatalban, az orvosi rendelőben, valamint a kultúrház két klubszobájában is. – Két kerekes székkel közlekedő lakosunknak volt az akadálymentesítésre leginkább szüksége – magyarázza a polgármester –, de a község idős lakói és a kisgyermekes édesanyák is örülnek a felújításoknak.
A Mozgáskorlátozottak Egyesületei Országos Szövetségének elnöke, Hegedűs Lajos abban bízik, hogy az eddigiekhez képest nagyságrendileg több forrást biztosító uniós pályázatok felgyorsítják az akadálymentesítést a magyar közintézményekben.
Grigor Dimitrov
McEnroe a tetőn csüng Wimbledonban, közben Fucsovics miatt ekézik
